A székelyudvarhelyi Tóth Levente Norvégiában hivatásos halászként dolgozik, egy fenékkotrós halászhajó fedélzetén, kilenc éve melózik az északi országban. Négy év alatt közel járt az Északi-sarkhoz, Grönland partjaihoz, de még orosz vizeken is megfordultak. A halat megeszi és horgászni is szeret. Totó szerint Norvégia élhető ország.

Mire halásztok?

Tőkehalra általában. Garnélarákra egy évben egyszer megyünk, mert ennek télen van szezonja. Nyáron tőkehalat, piroshalat (szerk. megj. redfish, vörös álsügér) fogunk.

Kvótát teljesítünk. A kvóta azt jelenti, hogy a cég megveszi a jogot az államtól bizonyos mennyiségű hal vagy garnéla kifogására, ezt teljesítik a halászhajók.

Mennyit dolgoztok?

Két váltás van a hajón, havonta cserélődnek az emberek. Egy hónapot dolgozol, egy hónapot szabad vagy. Míg ti nem dolgoztok, addig a másik váltás van a hajón. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a hajó, amióta megvették, egyfolytában kint van a tengeren. Amin én dolgozok, az egy tízéves hajó, azóta meg sem állt.

A váltáson belül van két műszak. Van egy kapitány és egy navigátor, avagy a másodtiszt, én a navigátor műszakjában vagyok. Éjjel kettőkor kezdünk, reggel nyolcig dolgozunk, utána reggelizek, van hat óra szabadidőm, majd megyek délután kettőre és este nyolcig nyomom. Tizenkét órát dolgozom egy nap.

Ezenkívül, ha valami probléma van, például elszakad a háló, vagy több halat fogtunk a tervezettnél, akkor elvehetik az egyik pihenő felét. Akkor körülbelül tizenöt órát dolgozom.

Ki tudja, hogy hány órát dolgoztál? Ezt írjátok, „pontálják"?

Nem, ezt senki nem „pontálja". Úgy működik, hogy megvan, hogy a fogásnak hány százalékát kapod. Általában 1, vagy 1,4 százalékot kapsz a fogásból, attól függően, hogy mekkora a hajó. Nincs ilyen, hogy túlóra, vagy munkaruhát kapsz ingyen. Százalékot adnak, te magadnak megveszed a munkaruhát, s ha hamarabb kifogjátok a kvótát, akkor több lesz a pénz, ha nem, akkor kevesebb. Egyenes arányban van a cég érdeke a te érdekeddel.

Mekkora a hajó?

Hetven méter hosszú, körülbelül kétezer tonna üresen a súlya, ez a cégnek a legkisebbik hajója. 550 ezer kilót rakodunk be, ez azt jelenti, hogy a fagyasztó ajtaját alig tudjuk becsukni. Ezzel szoktunk visszamenni a partra, a kikötőbe.

Történt már meg, hogy mondjuk egy hónapig kint hánykolódtatok a tengeren, s nem fogtatok semmit?

Nem, ilyen soha nem volt. Olyan viszont igen, hogy egy túra hat hétig húzódott el, holott három hétig kellett volna tartania. Az időkiesés főleg a mi veszteségünk volt, persze a cégnek is, mert fogyasztottuk az üzemanyagot.

Ez több mindentől függ, mert nem mindegy, hogy kinél vagy. Van olyan kapitány, aki egész életében szerencsés, s van olyan, akinek ugyanaz a végzettsége van, de mégsem működik valami. A kapitány még az útvonalat is kijelöli, ahol húznunk kell a hálót. Manapság már szonárral keresik a halakat.

Ha egyik típusú halból nem fogunk, akkor van 5-6 féle halra kvótánk, s akkor azokat halásszuk. Megyünk egy másik fajtára. Vannak olyanok, amikből egész sokat lehet fogni.

Mi a te feladatod a hajón?

Általában műszak elején kihúzzuk a hálót, ez a legveszélyesebb feladat, mert ez egy nyitott részen történik. Ki kell menni a hajó végére. A háló súlya sem elhanyagolható – igaz, hogy műanyagból van, de azon láncok, sodronykötelek vannak. 4-6 tonnát húzhat maga a háló. Van, hogy két „zsákot" engedünk ki, és azok, amikor kinyílnak, 270-300 méter hosszan fekszenek a tengerfenéken. Ezt kezdi el húzni a hajó, több négyzetkilométert halászunk le.

Műszak elején behúzzuk a hálót, a halakat a fedélzeten egy lappancs segítségével a gyárrészre rakodjuk, majd kiengedjük a hálót és megnézzük, hogy van-e rajta sérülés. Ha van, akkor kijavítjuk, aztán ismét leengedjük a hajóról.

Utána lemegyünk a gyárrészre, ott levágjuk a halak fejét, kibelezzük, de ez gépesített. Két ember teszi a gépbe a halakat, két ember pedig nézi, hogy maradt-e bennük bélmaradék, ha igen, akkor azt is kitépik. Másik két ember teszi bele a halakat egy fagyasztótáblába. Ha a fagyasztók megteltek, akkor becsomagoljuk zsákokba, majd ezek lekerülnek a fagyasztóblokkokba. Vannak kicsi és nagy táblák fagyasztott halakból, a kicsi 25 kilós, a nagy pedig 50.

Mi a legnehezebb a hajón?

A blokkok, azok nagyon nehezek. A körülbelül 50 kilogrammos fagyasztott blokkokat kell emelgetni. Van erre egy technika, egy 70 kilogrammos ember fel tud emelni egy 50 kilogrammos blokkot, sőt még a feje fölé is fel tudja rakni. Lábból kell emelni, ez a titok nyitja.

Mekkora volt a legnagyobb fogás?

Egy alkalommal 45 tonnát fogtunk egyszerre. A háló el is szakadt, csak harmincat tudtunk kihúzni a hajóra.

A kapitányunk mesélte – én akkor még nem voltam a hajón – hogy egyszer a háló beleakadt a tengerfenéken valamibe. Azt mondják, hogy egy tengeralattjáróba, és 70 méternyire húzta a hajót vissza. Gondolj bele, a hajó működött és mégis visszafele húzta.

Az Északi-tengeren történt az, hogy a háló beleakadt egy olajfúró-torony rögzítésébe. Én azt hittem, hogy állnak a vízen, de nem, hanem úsznak, csak le vannak rögzítve és egy ilyen rögzítésbe akadt bele a háló. Megrándult a hajó, a háló pedig a víz alatt maradt.

Hogyan kerülsz ki egy hajóra?

Csúnya azt mondani, hogy egy északi, skandináv országból, ha nincs ismeretséged, akkor nem kerülsz ki hajóra, de ez így van.

Dolgoztam egy halfeldolgozó üzemben, s volt egy görög munkatársam, aki már több mint húsz éve kint élt Norvégiában, ő mondta nekem, hogy a halászhajón relatív jó a fizetés, menjek oda melózni. Én mondtam, hogy tudom, jó a fizetés, de oda nem vesznek fel külföldieket. Külföldieknek még szárazföldön is nehéz munkát találni, nemhogy egy ilyen topmunkát behúzni. Erre azt mondta, hogy a cégnél, ahol dolgozik, a tulaja részvényes egy ilyen halászcégnél, és ha ő beajánl, akkor mehetek. Beszéltem norvégül, elvégeztem az ide kellő iskolát és mentem. Az iskolában általános ismereteket, tűzoltást, elsősegélynyújtást tanultunk.

Beszéltem a barátom főnökével, s megígérte, ha nála dolgozok egy ideig, akkor beajánl. Ledolgoztam az időszakot, majd beajánlott.

Milyenek voltak az első élmények?

Az első túrán olyan beteg lettem, hogy egy hónap után, amikor leszálltam a hajóról, még két napig a szárazföldön is éreztem a hullámokat. Szó szerint tengeribeteg lettem. Az első héten hánytam, hasmenésem lett, nagyon rosszul éreztem magam. Tényleg száraz kenyéren éltem. Azt mondták, hogy igyak kólát, hogy valami kalória legyen bennem. A vége felé már tudtam enni, de a fejem úgyis fájt, nem szívesen mentem a hajó orrára dolgozni, mert ott a hullámokat jobban éreztem, inkább a hátsó felében voltam.

Ez olyan három-négy éve volt. Az első túra után megígérték, hogy hívnak, ha lesz munka. Másfél évig jártam oda és kérdezgettem, hogy van-e meló. Egyszer csak azt mondta a főnöknő, hogy annyit jártál ide, megpróbállak betenni valahova. Ekkor pedig tényleg kaptam munkát, átestek a lónak a másik oldalára. Ez úgy történik, hogy eleinte beugrós vagy, ha valaki nem tud kimenni a vízre, akkor te mész.

Kimentem egy kéthetes túrára, abból lett hat hét, azután hazajöttem, s nyolc nap múlva megint hívtak. Akkor kimentem négy hetet, majd megint szóltak, hogy maradjak, s a másik váltással is menjek ki. Megint harminc napot töltöttem a tengeren. Utána haza, aztán megint vissza. Nagyon sokáig úgy volt, hogy maximum egy hetet voltam szabad.

Tavaly ősszel mondtam, hogy nem megyek, ha nem tesznek be váltásba. A váltás úgy van, hogy a fogástól függően egy hónap munka, egy hónap szabad. Azóta így dolgozom, egy hónapot vagyok a halászhajón, egy hónapot pedig itthon. Jövőre kapom meg a végleges szerződésemet.

A tengeribetegség után hogy bírtad?

Azt mondják a norvégok, hogy go over. Túl kell esni rajta, s akkor bírod. Van, aki egyáltalán nem lesz beteg. Azt hiszem, hogy én közepesen vagyok érzékeny az ilyesmire, most már lehet akármilyen hullám, mert bírom.

Idegesít persze a hullámzás, mert nem lehet úgy dolgozni, hogy ráz a hajó, éjjel nem tudsz aludni, mert lefordulsz az ágyról. Ha a fiókban van valami, akkor hullámverésnél csattog. Ha a szomszéd kabinban van valami a szekrényben, és az a te kabinod falának van támasztva, akkor egész éjjel kerregést, csattogást hallasz. Másképp megszoktam, nincs probléma.

Milyen szokások vannak a halászok között?

Az első és legfontosabb, hogy ne árulkodj, bármi történjen. Nem szeretik a túlságosan okos embereket sem. Aranyszabály, hogy ha friss vagy, akkor mindig a felső ágy a tied. Mindig a rangidősnek van igaza, nem az idősebbnek. Azt szokták mondani, hogy ami a tengeren történik, az kint is marad.

Veszélyes helyzetbe kerültetek?

Vihar szokott lenni, túl sok időt töltesz a tengeren ahhoz, hogy ezt ki tudd sakkozni. Ezek a norvég hajók nagyon jók, fiatalok, biztonságosak. Volt olyan, hogy az Északi-sarkhoz közel hajóztunk, akkor még a jégtáblákat is feltörte a hajónk. Megvan, hogy mennyire vastag jégtáblákat képes feltörni, persze ez nem egy atomtengeralattjáró.

Egyszer az ujjaim beszorultak a láncok közé. Azóta is fura az az ujjam. A fedélzetmester kiáltotta, hogy álljak félre, én meg vissza, hogy nem tudok, mert be van szorulva a kezem. Ez azért volt veszélyes, mert behúzhatott volna a hálóval együtt a vízbe, vagy, ha úgy fordul, akkor letépi a kezem. Szerencsére észrevettük, felemeltük a hálót és a láncot, s kiszabadítottuk a kezem.

Egy másik alkalommal elszabadult egy kötél, s megcsapta a combomat, de az szerencsére elmúlt. Volt, hogy egy acélkábelt olyan sokat használtunk, hogy kirojtosodott, s elszabadult egy kábeldarab, a szememen felül hasította át a bőrt, akár a szememet is kicsaphatta volna. Vágtam el a kezemet, ilyen dolgok történtek.

Különösebb balesetek nem voltak. De hallottam olyant, hogy időközben valaki tüdőgyulladást kapott, legénykedett a fedélzeten, nem szólt senkinek, aztán egy reggel nem kelt fel.

Gondolom, a hajón látnak el ilyenkor.

Igen, ha nem súlyos az eset, akkor a hajón, ha súlyos, akkor kihívják a parti őrséget. Ilyenben nem volt részem. A kapitány a mindenható a hajón, nagyon magas szintű iskolát végez, a tengeri jog szerint akár temethet is – persze ilyen sem volt – vagy akár összeadhat párokat, misézhet, mindezt a vízen.

Nők dolgoznak a hajón?

Általában férfiak. Az egyik váltásban van egy nő, aki a szakácsnak segít. Attól függ, mekkora a legénység. Ha nagy, akkor kell valaki, aki takarít, s ilyenkor nőket bíznak meg ezzel a feladattal. Kitakarítja a hajót, azt a részt, ahol lakunk. Függönyöket, ágyneműt mos, segít mosogatni, meg ilyenek.

Mit csináltok, amikor nem dolgoztok a hajón?

Őszintén? Én nagyrészt alszom. Ha nem, akkor internetezek, van szatellites kapcsolat, nem túl gyors, de chatelni lehet, vagy néhány oldalt megnézni. Van szolárum és futógép a hajón arra az esetre, ha nem vagy eléggé elfáradva, de ezeket nem nagyon használom. Tévét is lehet nézni. Amikor nincs sok munka, akkor beszélgetünk, kártyázunk.

Az az érdekes a hajón, hogy például a dohányáru sokkal olcsóbb. Kimegyünk a nemzetközi vizekre, s sokkal olcsóbban kapjuk a termékeket. Ez olyan, mint a duty free-üzletek a vámnál. Kikötünk, és a szakács beszerzi ezeket, majd üzletel velük. Csokit, munkaruhát, fogkefét, gyapjúzoknit szoktunk vásárolni, mindent, ami kell. Szólunk neki, hogy Vili - mert így hívják a szakácsot - írjál fel nekünk, mondjuk két tábla csokit. A túra végén kapsz egy listát, hogy ezeket vásároltad, s ezt a béredből lehúzzák. Olyant is szoktunk csinálni, hogy kártyázáskor megegyezünk egy kreditben, és azt a nyertes levásárolhatja a szakácsnál.

Hányan vagytok egyszerre egy váltásban?

Ezen a hajón tizenheten vagyunk összezárva egy hónapig. Igazság szerint öt emberrel vagyok összezárva, mert velük dolgozom. Túra végére azért megunjuk egymást rendesen. Csak norvégokkal dolgozom.

Érdekes olyan szempontból is, hogy ezeket az állásokat nem nagyon hirdetik meg. Ha meg is hirdetik, 300-400 jelentkező biztos van egy állásra, nagy az érdeklődés, mert rendesen megfizetik.

Milyen időközönként jössz haza?

Amikor végzek, akkor mindig repülőre ülök, és jövök haza. Amikor megmondják, hogy hol rakodunk ki, akkor lefoglalom a repülőjegyet. Nem mindig ugyanott rakodunk, attól függ, hogy hol kapnak olyan terminált, ahol fagyasztóba lehet tenni a halakat. Szólnak, hogy három-négy nap múlva kötünk ki, vagy én is látom, mennyire telik a fagyasztó, és akkor tudom, hogy körülbelül mikor érünk partot.

Tényleg, miért választottad Norvégiát?

Nem tudtam, hogy Norvégiában fogok dolgozni, sokáig azt hittem, hogy Dániában. Amikor bementem a Hargita Tourshoz – ott intézték a papírjaimat – akkor még nem volt EU-s ország Románia, kérdeztem, hogy hogyan haladnak a dániai papírokkal. Akkor szóltak, hogy nem Dániába, hanem Norvégiába megyek. Külföldi munkára jelentkeztem, s kellett vízum a skandináv országokba. Emlékszem, még TBC-tesztre is elküldtek, hogy megkapjam a munkavállalásit.

Az első munkahelyemen egy családi farmon dolgoztam, de nem sokkal kerestem többet, mint itthon.

Miért maradtál, ha nem volt sokkal jobb a fizetés, mint itthon?

Mert Norvégia egy élhetőbb ország. A fizetések egyébként jók, csak nekem nem adtak annyit. Ők úgy gondolták, hogy ennyit keresek itthon, adnak kicsivel többet, az biztos jó lesz nekem. Ilyen logikával dolgoztattak, így kaptam ízelítőt az „igazi" norvég családból. Aztán Románia belépett az EU-ba, nem kellett vízum, egyszerűbb lett minden. Két év után váltottam. A farm után egy vágóhídon melóztam, ott is kijártam a szamárlétrát: teregettem az állatbőröket egy pincében, majd feltornáztam magam egészen a csontolóig, az volt a top. Miután idekerültem, bezárták a gyárat, így elkerültem egy halfeldolgozó üzembe, ott is kezdtem elölről, a legalacsonyabb rendű munkától egészen a darukezelésig. Ez könnyebb volt. Itt már megfizették, ami járt, többet kerestem, mint egy átlagos külföldi. Beszéltem a nyelvüket, elvégeztem a darukezelői tanfolyamot, ezek valamivel többet jelentettek, ezért többet is kaptam.

Mennyire beszélsz norvégul? Nehéz?

Beszélek. Az iskolát már norvégul kellett elvégezni. Az is kizáró ok lehet egy munkahelyen, ha nem beszéled a nyelvüket, emiatt nincs túl sok külföldi a norvég halászhajókon. Aki a vizsgáig elkerül, annak kell tudnia írni és olvasni norvégul. A norvégok általában, de ez persze cégtől függ, nem ismernek el mást, csak az ottani iskolákat, diplomákat.

Kilenc éve vagyok kint, elsőre nehéznek tűnt. A nyelvtan hasonlít az angolra, ha kezded felépíteni a nyelvet, utána könnyű. Mostanra már nem tűnik nehéznek. Sok a dialektus, teljesen másként beszélnek délen, mint északon. Megértem, nem jelent problémát az, ha norvégul szólnak hozzám. Az én norvégom közelebb áll a fővárosihoz, mert a tévében is így beszélnek. Van, hogy tájszólásokat nem értek meg, de akkor kijavítják „irodalmi" norvégra.

Milyenek a norvégok?

Nyugodtabbak. Elsőre, és főleg kívülről nagyon toleránsak, elfogadóak, belülről viszont korántsem. A mássággal, legyen szó kulturális, szexuális, vagy bármilyen másságról, valójában ők is elutasítóak, de ez akkor derül ki, amikor velük élsz, dolgozol. Ha szóba állsz velük, akkor nagyon kedvesek, türelmesek, mélyen legbelül viszont nem.

Norvégiáról javarészt pozitívak a tapasztalatok. Az életben sehol sincs tökéletes hely, vagy emberek, ez itt sincs másként, de teljes mértékig meg vagyok elégedve. Norvégiában a világon az egyik legmagasabb az életszínvonal, a norvégok mégis tudnak panaszkodni. Nézőpont kérdése, persze, mindenki máshoz szokott, ők ehhez.

Kényelmesen meg lehet élni a fizetésből, még akkor is tudsz spórolni, ha közben albérletet fizetsz vagy elmész nyaralni.

Szerintem azért nem választják nagyon sokan Norvégiát, mert el kell telnie néhány évnek, hogy elkerülj egy jobbacska munkahelyre. Addig meg kell tanulni a nyelvet, be kell illeszkedni, meg ilyenek. Nem úgy van, mint például Angliában, hogy bepötyögsz egy internetes oldalt, és ezer meg ezer munkahelyet kínálnak. Norvégiában kinyitod az újságot és maximum egy-két állásajánlat van.

Nem mindenki dolgozik a norvégoknál sem, van, aki élvezi a szociális hálót. Vannak olyan munkatársaim is, akik betegszabadságon vannak, pedig tudom, hogy nem betegek. Ha adózol, akkor a munkanélküli segélyből is ki tudsz jönni.

Tudnál ott élni?

Észak-Norvégiában nem tudnék élni a hosszú, sötét telek miatt, de sosem lehet tudni. El tudnám képzelni az életemet Norvégiában, szerintem mindenki el tudná, egy szuper ország.

Vannak barátaid?

Volt egy nagyon kedves barátom, aki időközben elhunyt. Ő norvég volt, nagyon rendes, nála lakhattam ingyen, többször volt Udvarhelyen.

Munkatársaimmal is tartjuk a kapcsolatot. Többször mondták, hogy meglátogatnak, egyszer biztos ennek is eljön az ideje.

Vannak udvarhelyiek, akik gyakran várnak a repülőtéren, ezt azért mondom, mert sokan azt gondolják, hogy a kinti magyarok nem tartanak össze. Volt egy másik pozitív tapasztalatom ezzel kapcsolatban, kikötöttünk egy addig számomra ismeretlen városban, írtam a magyar fórumra, és egy másik fickó felajánlotta, hogy kivisz a repülőtérre. Egy vadidegen volt. Nekem teljesen jók a tapasztalataim a kinti magyarokkal.

Mennyi időt szándékozol kint tölteni?

Ez a munka olyan, hogy van még két-három évem, s szerintem azalatt kiégek. Utána hazajövök. Annyira nehéz mentálisan is, hogy nem bírod sokáig. Vannak munkatársaim, akik húsz éve dolgoznak ennél a cégnél, ebből tíz évet a tengeren töltöttek, magyarán ezzel az idővel nem tudnak elszámolni. Mintha kiesett volna. Egy kicsit hasonlít a börtönhöz, azt hiszem.

A napi kétszer hatórás műszaknak köszönhetően olyan, mintha két napot dolgoznál egy nap alatt. Ehhez hozzájön a bezártság érzése, mert csak a tengert látod, és egy idő után ez is unalmas lesz.

Mennyire szereted a halat?

Megeszem. Napi háromszor általában azt sütik, főzik. Északon nagyon sok halat esznek, mindenféle formában, szárítva, sózva, de még frissen is.

Mit ettél még?

Ettem rénszarvas- és bálnahúst is. A rénszarvas nagyon finom, a bálna húsa hasonlít a májhoz, olyan sötét színű, már-már fekete, nem a favoritom. A füstölt tőkehalat és a lazacot szeretem.

A konyhájuk nem rossz, de nem nagyon fűszereznek. A krumplit megfőzik gombolyagban, s kész, a halat is éppen elkészítik. Savanyúságot például nem esznek. Van nagyon jó halászlevük, egyiket tejszínesen, a másikat paradicsomosan készítik, ez utóbbi a bacalao, ami elég híres is, az a kedvencem, ebben van olívabogyó, szárított hal, krumpli, olyasmi, mint a gulyás, csak halból.

Szerencsénk van, mert a hajón annyit eszünk, amennyit csak akarunk. A szakács megrendeli, s bátran lehet enni belőle. Sok gyümölcsöt szoktunk rendeltetni, de fagyi és sütemény is korlátlanul van, a kajáért nem számolnak fel külön pénzt. Megmondják, hogy ennyi halat fogtunk, ennyi volt az üzemanyag és ennyik a kiadásaink, ebből pedig ennyi a részed, így fizetnek ki.

Szabadidődben horgászol?

Szeretek horgászni. Fogtam például lazacot is. Sok a pisztráng, és sokan mennek Norvégiába horgászni. Olyan helyek is vannak, ahol nem napi jegyet, hanem órás jegyet lehet váltani borsos árért, mert annyi a lazac. Persze a vadon fogott lazac sokkal jobb, mint a tenyészetekből származó. Itthon is szoktam horgászni, de itthon nem fogok olyan sokat.

Térjünk vissza a halászathoz. Hogyan szoktatok felszállni a hajóra, leszállni a hajóról?

Az egyik váltás mielőtt kiszállna, kitakarítja a hajót és mindenki a saját kabinját, utánuk jön a következő váltás. Kapod a tiszta kabint, húzod az ágyneműt, pakolsz a szekrényedbe, majd bepakoljátok az élelmiszert és a csomagolóanyagot, amibe majd a halat csomagolják. Ahogy végeztek a berakodással, felhúzzátok a köteleket és indultok, mindez pár óra alatt történik.

Mennyi időd van ott lenni a berakodásnál?

Van úgy, hogy egyik este szólnak, hogy a másik este legyek Norvégiában. Akkor ülök vonatra Gyergyóban, irány Budapest, onnan pedig Oslo repülővel. Majd a megfelelő kikötőbe szintén repülővel. Van egy pakkom, amiben minden benne van a fájdalomcsillapítótól a gyapjú zokniig, azt veszem magamhoz, aztán indulok.

Mit szoktak kívánni a halászok egymásnak?

Csendes tengert, jó fogást!