Úgy vagyunk a horgászattal, mint a tánccal: szeretni szeretünk, de sajnos nem nagyon tudunk. Ezért gondoltuk azt, hogy hozzáértőktől lessük el a halfogás csínját-bínját. Nemrég egy spontán közös horgászaton ismerkedtünk meg Jakab Alfréd versenyhorgásszal, akiről már az első pillanatokban kiderült, hogy nem bízza véletlenre az eredményes pecázást.

Sokat érdeklődtünk tőle a horgászatról, majd később úgy döntöttünk, hogy egy másik közös pecázáson vezet be minket a halfogás rejtelmeibe. Kitűztük az időpontot és egészen a zeteváraljai horgásztóig autóztunk a nagy fogás reményében. Nem maradt el a sikerélmény!

Alfréd ebben is megelőzött. Tudni kell róla, hogy korán reggel nekilát horgászni, s a rossz idő sem riasztja vissza. Az is mellette szól, hogy nem ma kezdte, ötéves korában fogott először pecabotot a kezében, 9-10 éves kora óta versenyszerűen horgászik, azóta pedig több megyei és városi versenyt is megnyert, neves versenyeken pedig dobogón végzett. Megfordult már lékhorgász-versenyeken is eredménnyel. Legnagyobb trófeája egy 15,30 kilogrammos ponty volt eddig, azt Rugonfalván fogta ki. Volt olyan verseny is, ahol 42 kiló halat sikerült kifognia. Legszívesebben pontyra horgászik, azt mondja, hogy „jó, harcos hal." Úgy jár a környékbeli horgásztavakra, mintha hazamenne.

Jelenleg 19 éves és jócskán költött már a szenvedélyére, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 2000-2500 eurós felszerelése. Állítása szerint ha nem dolgozna, akkor hét napból nyolcat töltene horgászattal.

Délután volt, amire megérkeztünk a festői zeteváraljai tavakhoz, ahol Alfréd nem várt üres szákkal. „Esett addig" egy szebbecske ponty és egy busa, közben pedig kisebbek is, kárászok, dévérek. A zeteváraljai, desági tavakat a Sikaszóba vezető útról lehet megközelíteni, a Hétvezér panzióhoz vezető útra kell letérni, majd a köves úton a tavakig menni. A tavakban harcsa, ponty, dévér, kárász, amúr, busa tanyázik. Reméltük, hogy élőben is megcsodálhatjuk a fogás varázsát, addig pedig halkan kérdeztünk.

Horgászszékében ülve, a vizet, pontosabban az úszót bámulva beszélgettünk a rakós botról, a felhősítésről, a kupakolásról. Igen, kupakolni is kell, ha az ember szép példányokat szeretne kifogni, neadjisten hazavinni. Utóbbira is van lehetőség, igaz, ehhez szeretni is kellene a halételeket. Alfréd – bár kilószám fogja a zsákmányt – a halat nem szereti, nem eszi meg.

Rakós bottal horgászik, ez egy olyan módja a pecázásnak, amit nagyon kevesen művelnek, mert elég költségesnek számít, viszont nagyon precíz, a legpontosabb horgászmódszer, a kisebb tavakon a legeredményesebb. A lényege, hogy az etető kupakot is a bot méretéhez igazítja, és mindig ugyanabban a pontban, ugyanoda helyezi az etetőanyagot, azaz még 20 centiméter eltérés sincs két beetetés között.

A szerelékhez tartozik egy rakós bot, illetve annak egy kupakos topszettje. Topszettnek nevezik a rakós bot első három részét, amelyen a felszerelés maga található. Ebbe a három részbe gumit húztak, ez tartja a zsinórt, és ezek vastagsága a horgászni kívánt hal méretéhez van igazítva. Alfréd 1,6 m vastagságú gumit használ, ez a középkategória, avagy kisebb, de nagyobb méretű halra is kiváló. Ha például merevebb, azaz vastagabb (2,5 vagy ennél vastagabb) a topszettben található gumi, az kiszakíthatja a kisebb halak száját, viszont jól megbírja a nagyobb méretűeket. Ha vékonyabb az elasztikus rész, akkor nehezebb kifogni vele a nagyobb súlyú halakat.

Az ilyenfajta horgászatnál „nem lehet szökdösni" – magyarázta Alfréd. Ezzel arra utalt, hogy jól ki kell választani a helyszínt a tavon, mélységet kell mérni, majd beetetni, így nem az a tó körül vándorlós horgászmódszer. Egy átlagos horgászatnál körülbelül 3 kilogramm etetőanyagot használ el, ezt fogja felhősíteni, és ehhez jön hozzá a szemes etetőanyagból körülbelül két kiló (kukorica és pelet). Versenyhelyzetben akár 10-15 kilogramm etetőanyag is elmegy három óra alatt, ez attól függ, hogy „mennyit kér a hal".

„Kupakoltam, aztán megálltak, megint kupakoltam, s azóta két húzásom volt" – mondta horgászás közben a versenyző. Kupakolni azt jelenti, hogy a kimért távolságra nyújtja be az etető-felszerelést, amiben szinte porfinomságú etetőanyag található. A pontos távolságra benyújtott kupakot pedig csendben, úgy engedi a vízbe, hogy az etetőanyagból felhő keletkezzen közel a vízfelszínhez. Ezt hívják felhősítésnek. Nem a víz alján „bont", bomlik szét az etetőanyag, hanem már a vízfelszínen – tette hozzá Alfréd.

A felhősítést megelőzően alapozást is végeznek, akkor kétkezes gombócokat gyúrnak, azt dobják a vízbe, amikor ez megtörtént – ez volt a zajosabb rész – csendben, oda etetnek, ahová kell, ahol az úszó található.

Ezzel a módszerrel a ragadozó halakon kívül bármilyen édesvízi halra lehet horgászni. A folyóvízi rakós botos horgászatnál is alkalmazható a módszer, ott már másfajta úszót használnak, mélyvízinél megint mást, de ez az átlag: 0,5 grammos úszó, 16 mm-es főzsinór, 14 mm-es előke. A horogra rendszerint csonti és kukorica kerül.

Videó: Bálint Károly

Hogy mennyire eredményes a módszer? Arra bizonyíték a szákban található halmennyiség, és ha ehhez még hozzáadjuk azt is, hogy aznap a tavon senki nem fogott ennyit, akkor kielégítő a rakós bot adta élmény. Szombaton két termetes busa, egy ponty és megannyi apró került horogra.

Legközelebb más horgászati módszerrel, egy másik környékbeli tavon próbálkozunk. Addig is görbüljön a bot!