Itthon » Társadalom

Jelentsd, ha sír a gyermekrajz

Trágár beszéd, éheztetés, fenyegetőzés, verés, érzelmi zsarolás – mind kimerítik a gyermekbántalmazás fogalmát. Jelentsd, ha jót akarsz.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
havashargitasugo

Ezért lett olyan hideg

Megérkezett a hó a Madarasi Hargitára, a hideget itt...
korond26

Valami bűzlik Korondon

Találkoztunk a helyiekkel, a szemétügyről...
Séra Zoltán fotó: Egyed Ufó Zoltán

Séra Zoltán emigrál (videó)

A korondi szemét áldozata elmeséli, miért hagyja itt a...

Julia Fullerton Batten_ NobodysChildren 12
A gyermekántalmazás legtöbb esettben rejtve marad.Segíts, hogy kiderüljön.
szerkesztoÍRTA: LÁZÁR EMESE
2013. október 14., 18:33
0 hozzászólás. 

A gyermek nem beszél róla, legfeljebb akkor merül fel a pedagógusban a gyanú, hogy nincs minden rendben, ha „sír a gyermekrajz".

Sok, a családban történő eset rejtve marad, de ha nem játszunk süketet-vakot, ha tudjuk, mikor kell cselekednünk, és kinek jelentsük, hogy veszélyben a kiskorú testi, lelki biztonsága, akkor nem reménytelen a bántalmazott kiskorúak sorsa. Marosi György ügyvéddel a gyermekbántalmazásról, az erre vonatkozó törvényekről beszélgettünk.

Miként határozza meg a román Büntető Törvénykönyv a gyerekbántalmazást, és milyen fokozatai vannak a bűnténynek?

A román törvénykezésben nincs egy átfogó jogszabály, amely összesítené a gyermekbántalmazás bűncselekményét, vagy a kiskorúak ellen elkövetett mulasztásos vagy szándékos cselekedeteket. A Büntető Törvénykönyvben (Btk.) sincs egy csak erre vonatkozó fejezet, amely a kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmények büntetését tartalmazná.

Vannak viszont jogszabályok, amelyek egyrészt megfogalmazzák a gyerekbántalmazást, mint elítélendő cselekedetet, másrészt büntetnek bizonyos, gyermekekkel szemben elkövetett bűncselekményeket.

Marosi György, Fotó: Csedő AttilaEzekben a jogszabályokban találunk gyermekekkel szemben elkövetett úgynevezett önálló bűncselekményeket (pl. kiskorú koldulásra való kényszerítése), illetve más bűncselekmények súlyosabb formáit (egy 15 évesnél fiatalabb személy ellen elkövetett nemi erőszak).

Van egy olyan fejezet a Btk.-ban, amely a család ellen elkövetett bűncselekményeket tartalmazza. Ebben van benne a leggyakoribb eset, a gyermektartás kifizetésének elmulasztása, amit a törvényhozó családelhagyásnak nevez.

Ugyanebben a fejezetben van a gyermekkel szembeni rossz bánásmód cselekménye is, amit 3 évtől 15 évig történő szabadságvetéssel büntetnek. Talán ezt nevezhetjük a „klasszikus" gyermekbántalmazás bűncselekményének.

Létezik még egy bűncselekmény, amellyel olyan személyeket büntet a Btk, akik magukra hagyják, vagy elkergetik a felügyeletük alatt levő gyereket, ezáltal azonnali veszélynek téve ki az illető gyermek életét, egészségét vagy testi épségét.

A rossz bánásmód nagyon általános megfogalmazás. Kifejtené?

Valóban általánosan fogalmaz a törvény. A román rele tratamente aplicate minorilor meghatározás magyar fordításban a kiskorúakkal szembeni rossz bánásmódot és nem bántalmazást jelent. Tehát, ha valaki egy ujjal sem ér hozzá a gyermekéhez, nincs fizikai agresszió, viszont éhezteti, az is büntetendő cselekménynek minősül.

Ugyanebbe a kategóriába tartozik az is, ha bármilyen súlyos, a gyermek testi, vagy lelki egészségét károsító veszélyeztetésnek, kezelésnek (tratamente) teszik ki a kiskorút.

A Büntető Törvénykönyvön kívül léteznek más, a gyermekbántalmazásra vonatkozó jogszabályok?

A klasszikus a 2004-ben kiadott 272-es, úgynevezett gyermekjogvédelmi törvény. Ez a törvény a bántalmazást két csoportra osztja, és külön meghatározást fogalmaz meg a két csoportra: bántalmazás és elhanyagolás.

Vegyük sorra. Hogyan határozza meg ez a törvény a fizikai bántalmazást?

A bántalmazás alatt a törvény a gyerekkel egy felelősségen vagy bizalmon alapuló kapcsolatban levő személynek olyan önként végzett cselekedetét érti, amellyel veszélybe kerül a gyermek élete, fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlődése, testi épsége, fizikai vagy pszichikai egészsége. Ez a paragrafus nem tér ki részletesen arra, hogy konkrétan mit értünk ilyen cselekedeteken.

Marosi György ügyvéd, fotó:Csedő AttilaA kiegészítő 2011/42-es kormányhatározat már pontosítja, és részletesen leírja, hogy a felsoroltakba mi tartozik bele, sőt még másfajta bántalmazási fajtákat, mint például a kizsákmányolás vagy gyermekkereskedelem is meghatároz. Elgondolkodtató az a 2002-ben készült tanulmány, amelyből kiderül, hogy bevallás szerint a romániai szülők 60 százaléka folyamodik az erőszak valamilyen formájához mint gyermeknevelési eszközhöz.

A másik kategória az elhanyagolás.

A meghatározás szerint ide tartozik minden, a gyermek nevelésének, gondozásának, oktatásának felelősségével megbízott személy által elkövetett, szándékos vagy szándék nélküli, a felelősséggel járó bármilyen intézkedésnek az elmulasztása, mely veszélybe sodorja a gyermek életét, fizikai vagy szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlődését, testi épségét, egészségét. Gyakorlatilag a kettő között az a különbség, hogy az egyiket cselekvéssel, a másikat mulasztással lehet elkövetni.

Tehát az is bűncselekmény, ha nem kommunikálunk a gyermekkel, hagyjuk, hogy úgymond a televízió és a számítógép „nevelje"? Ilyen értelemben véve akár fel is jelenthetjük az emberiséget.

Így van. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem minden gyermekbántalmazás minősül bűncselekménynek. Ami a túlzott számítógép-használatot illeti, habár nem bűncselekmény, és még csak nem is gyermekbántalmazás a szó szoros értelmében, az tény, hogy hosszú távon nem tesz jót a gyereknek.

Talán azért ennyire lesújtó a statisztika, mert a szülők nincsenek tisztában azzal, hogy egy nevelői célzattal elcsattanó atyai pofon vagy az éppen ártatlannak tűnő „ha nem fogadsz szót, akkor ez vagy az történik" szóbeli fegyelmezés már jócskán kimeríti a gyermekbántalmazás fogalmát? Egyáltalán mikor beszélünk bántásról és mikor bántalmazásról?

A kettőt nem kell összetéveszteni. Bántalmazásról akkor beszélünk, ha sorozatosan történnek olyan cselekedetek vagy mulasztások, amelyek veszélybe sodorják a kiskorú fejlődését vagy testi épségét.

Magyarán: egy eltévedt nyakleves nem bántalmazás, de az igen, ha valaki napi rendszerességgel elnáspágolja a csemetéjét?

Ha ezzel a gyermek testi épségét veszélybe sodorja, akkor igen, de ezt minden egyes esetben ki kell vizsgálni.

De a vizsgálat csak akkor történhet meg, ha az esetet valaki jelzi az illetékes szerveknek. Mikor és kinek a kötelessége ezt megtenni, mi a hivatalos eljárás, ha felmerül a gyermekbántalmazás gyanúja vagy konkrét ténye?

Az eseteket a Csíkszeredában levő Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságnak lehet jelenteni. Van egy zöld hívószám (0800-800.303), és a lehetőséggel bárki élhet; a hatóságnak kötelessége minden esetet kivizsgálni.

Névvel vagy névtelenül?

A név vállalása komolyabban hihetővé teszi a bejelentést, ezért tanácsosabb vállalni a nevünket. De, ha tartunk az esetleges kellemetlen következményektől, természetesen kérhetjük nevünk elhallgatását is.

Jelentettük, majd kijött a gyermekvédelmi hatóság, mi történik tovább?

Házhoz mennek, meghallgatják a gyermeket, szülőt, családtagokat, és ha valóban találnak gyermekbántalmazásra utaló konkrét bizonyítékokat, akkor megteszik a megfelelő intézkedéseket. Egészen addig is elmehetnek, hogy elveszik a gyermeket a családtól és ideiglenesen nevelőszülőkhöz helyezik.

A családon belüli erőszakos cselekmények büntetését a 2003-as 217-es számú törvény szabályozza. Ebben az is benne van, hogy adott esetben akár a bántalmazó személyt el lehet távolítani a családból – ideiglenesen természetesen. Ez a törvény nem csak a gyermekekre vonatkozik, a házastársak között történő erőszakos cselekedeteket is taglalja, és az ilyen erőszaknak hét fajtáját különbözteti meg.

Például?

Verbális erőszak, azaz sértő, durva beszéd, megszégyenítő szavak használata, mint a „nem vagy jó semmire, nem lesz belőled semmi" vagy a „pont olyan hülye vagy, mint apád". Aztán van az érzelmi erőszak, azaz minden olyan cselekedet, ami a gyermekben félelmet, szorongást kelt. Ezen lehet vitatkozni, hogy mennyiben lehet megkülönböztetni az előbbitől.

Marosi György ügyvéd. Fotó: Csedő AttilaAz például fenyegetőzés, hogy „odaadlak a cigánynak, vigyen el", de a testi, azaz fizikai, a szexuális erőszak is a felsoroltakhoz tartozik. De lehetne sorolni az erőszak különböző formáit: az úgynevezett Stockholm-szindróma, a rázott baba szindrómája (amikor 1 évesnél kisebb csecsemőt szó szerint addig ráznak, amíg maradandó károsodást szenved), vagy a gyermek megdobása valamilyen tárggyal.

Egy felmérésben olvastam, hogy milyen tárgyakat használnak a szülők mifelénk: a nadrágszíjtól a csészéig, a széklábtól a fakanálig mindenfélét. Mondhatnám, hogy verés közben jön-megy a székláb, de ezt nem lehet elviccelni, mert a bántalmazott gyermek teljesen kiszolgáltatott helyzetben van.

És hallgat.

Rengeteg eset van, és rengeteg eset nem derül ki, mert a gyermekek félelemből, szégyenből nem mondják el soha, senkinek az őket ért sérelmeket. A pszichológusok pedig azt mondják: a bántalmazott gyermekből lesz a bántalmazó felnőtt. Ördögi kör.

Mit tehetnek a pedagógusok, iskolapszichológusok, ha észreveszik a gyermeken, hogy gond van? Van-e jelentési kötelezettségük, és ha igen, akkor felelősségre vonhatók-e, ha elmulasztják azt?

A legtöbb esetben a gyermeket a félelem visszatartja attól, hogy beszéljen bárkinek is. Ha mégis megteszi, tegyük fel az iskolában, és elmondja, megoldást várva a pedagógustól, de ez elmarad, mert esetleg az illető tanár, tanító is fél, és nem akarja vállalni a jelentéssel járó következményeket, akkor az újra árt a gyermeknek.

Ilyen esetben azt tudom javasolni a pedagógusoknak, gondoljanak arra, hogy a bántalmazott gyermek mennyire fél. A gyermekvédelmi törvény mind a pedagógus, mind a pszichológus esetében jelentési kötelezettséget ír elő. A mulasztás fegyelmi vétségnek számít, és maga után vonhatja az illető személy munkaszerződésének a felbontását is.

A pszichológust nem kötelezi a titoktartás?

A szakembert az etikai kódex feloldja a titoktartás kötelezettsége alól abban az esetben, ha a gyermeknek az élete, testi épsége veszélyben forog. De jelentési kötelezettségük van a gyermekjogvédelmi törvény szerint a katolikus papoknak is, ha a kiskorú az életét veszélyeztető bántalmazást meggyónja.

A családon belüli erőszak nehezen érhető tetten. Van viszont, ami az utcán jön szembe, toprongyos koldusgyermek személyében.

A koldulás önmagában bűncselekmény, de csak ha 14. életévét betöltött személy követi el, mert a román törvények szerint a büntetőjogi felelősség 14 éves kortól kezdődik. A koldulásból élő személyek ezt tudják, 14 év alattit küldenek az utcára. Ez is bűncselekmény, sőt az is, ha az anyja karján viszi a csecsemőt és ezáltal szánalmat ébreszt.

Továbbá gyermekbántalmazás az, ha a gyermeket nem engedik iskolába, közösségbe járni, megtiltják, hogy gyakorolja a vallását, barátaival találkozzon stb. Aztán van az úgynevezett spirituális erőszak, amit úgy magyarázhatok röviden, hogy „én sátánista vagyok és te is az leszel". A kiskorúak munkavállalása, dolgoztatása is csak szülői beleegyezéssel történhet, 15 évnél fiatalabbak dolgoztatása szigorúan tilos és bűncselekménynek minősül.

A praxisában volt-e már gyermekbántalmazási per?

Nem volt, viszont a válóperes eseteket követő, ki nem fizetett gyermektartás miatt indított per sűrűn előfordul. Ez is bűncselekmény, amiért akár 3 évig terjedő börtön járhat.

A következményeket nem szívesen vállalja senki, bár a törvény kötelez, hogy ne legyünk süketek, vakok. Ön mit tanácsol?

Azt, hogy a mateket, román leckét hangosan, netán néha „ankéttal", azaz „o'an két pofont kapsz"-szal tanulják a szomszéd lakásban, még nem hiszem, hogy jelentés tárgya kell, hogy legyen.

Vannak azonban evidens esetek, amikor egy gyermek élete valóban veszélyben forog. Olyankor, úgy gondolom, nem kellene senkinek gondolkoznia azon, hogy ezt jelenti vagy sem. Tegyük félre a félelmeinket, és Babitsot parafrazálva: ne legyünk a vétkesek néma cinkosai.



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."