Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében pályázza meg az Európa Kulturális Fővárosa címet; Csíkszeredával, Gyergyószentmiklóssal, Kézdivásárhellyel, Székelyudvarhellyel közösen, Hargita és Kovászna Megye Tanácsával partnerségben, ugyanakkor a teljes Székelyföld-régió intézményeinek, kulturális szereplőinek, természeti adottságainak és erőforrásainak bevonásával állítja össze a kulturális főváros évre szóló pályázatát és annak programkínálatát.

Mind az öt városban megtartották a nyilvános konzultációkat. Székelyudvarhelyen június 26-án beszélgettek a kezdeményezők a volt Stúdió Mozi nagytermében. A jelenlevő húszas csoport a bemutató előadás után néhány tippet is adott a pályázást kézbentartóknak, de az ötletelésnek koránt sincs vége.

Farkas András, a pályázatot koordináló PONT csoport – ők kezdeményezték, hogy Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa legyen, és ezt meg is nyerték – munkatársa már a nyilvános konzultáció elején leszögezte, azért érkeztek Székelyudvarhelyre, mert komolyan gondolják (Erről árulkodó kitűzőket is kiosztottak a jelenlevőknek), és reális esélyt látnak arra, hogy a régió megnyerheti az Európai Kulturális Fővárosi címet.

Görög ötlet, régiós pályázók

Mielőtt a résztvevők kérdéseire válaszolt volna, az előadó néhány alapgondolatot mesélt a címről. Például az Európai Kulturális Főváros cím országról országra vándorol minden évben. 2021-ben Románia és Görögország lesz a soron. A pályázatot minden esetben egy városnak kell aláírnia, de lehetőség van arra, hogy a város, egy régió kíséretében jelenjen meg a megmérettetésen. Maribor 2012-ben öt partnervárossal közösen, míg 2010-ben Essen a Ruhr-vidékét társítva nyert.

Európa Kulturális Fővárosa címet először 1985-ben Mélina Mercouri görög kulturális miniszter kezdeményezésére ítélte oda az Európai Tanács. A program az Európai Unió azon kezdeményezése, melynek célja az európai kultúra gazdagságát és sokszínűségét népszerűsíteni, illetve közelebb hozni egymáshoz Európa népeit a kölcsönös megismerés révén. Eddig 32 város volt a kulturális főváros. A pályázók egy évig jogosultak a cím használatára.

„Ha indokolt az, hogy egy térség, egy régió legyen ebbe bevonva, azért mert közösek a kihívások, közösek a problémák, nincs különösebb együttműködés a régió városai közt, akkor ez a cím arra is alkalmas, hogy ilyen kérdések előkerüljenek, és azzal foglalkozzunk, hogy egységként viselkedjünk" – magyarázta Farkas András.

Őszinte pályázatból lesz a jó ajánlólevél

Az első és legfontosabb dolog, hogy a pályázatnak őszintének kell lenni – tette hozzá az előadó. Mert a zsűri nem egy olyan városnak/régiónak adja a címet, amely már teljesített, hanem sokkal inkább olyan célpontokat keres, ahol a kulturális fővárosi cím odavándorlása arra alkalmas, hogy a térség megoldjon problémákat. Olyan dolgokat tudjon Európa felé népszerűsíteni, olyan dolgokban hozzon európai inputot, amik esetleg ennek a térségnek nem állna rendelkezésére.

Úgy kell elképzelni, mint egy ajánlólevelet, hiszen a cím amellett, hogy egy programcsomagot jelent, együttműködéseket, kezdeményezéseket, azt is magában hordozza, hogy az az európai, aki hozzánk jön, bízik a zsűri döntésében.

Miért toljuk a szentgyörgyiek szekerét?

A kezdeményezés már 2013-ban elindult, de egy jogi akadály miatt leállt. Akkor még Marosvásárhellyel együtt pályázták volna meg a kulturális főváros címet. Időközben Marosvásárhely bejelentette, hogy egyedül indul.

Az jelenleg induló öt városnak (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós) vannak sajátosságai és sok közös jellemző is indokolja a térség indulását. Az egyik érv, hogy a régió városaiban a kisebbségben élő magyar közösség többségben van, ezért indulunk egy közös kezdeményezéssel – jelentette ki az előadó.

A pályázási folyamatban, az esetleges győztes pályázat után nem csak Sepsiszentgyörgy lesz a főváros, hanem a térség, egész Székelyföld. Udvarhely, mint a többi város, elmondhatja magáról, hogy Európa Kulturális Fővárosa. Magyarul, nem csak Szentgyörgy pályázik a címre és Székelyudvarhely a partnerváros, hanem Udvarhely Európa Kulturális Fővárosa és ebben partnere Sepsiszentgyörgynek ebben az egész folyamatban.

Kisvárosi tendencia

Európában egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a cím ne kizárólag egy nagyvárosra szálljon, hanem sokkal inkább kisebb városok térségeire. Fővárosok például régóta nem kapják meg ezt a címet.

Németországban például Essen pályázott, a Ruhr-vidékét társítva. Nagyon sok helyen azonban nem Essen szerepel, habár a polgármestere írta alá a pályázatot. Folyamatosan Ruhr 2010-ről beszéltek. Tulajdonképpen az Európa Kulturális Fővárosa cím Ruhr-vidékére vándorolt. Náluk 53 várost tudtak összefogni. Maribor szintén regionális megközelítés volt, öt kisebb várost kötöttek be a pályázatba és nyertek 2012-ben. A legkisebb város 12 ezer lakosú volt.

Kisebbségi kérdésben a baszkok járnak elől. Ők San Sebastiant nevezték, majd 2016-ra lesznek a cím várományosai. A zsűri úgy gondolta, hogy egy baszkföldön levő városnak a koncepciója elég erős ahhoz, hogy ők viseljék a megtisztelő címet, így Donostia/San Sebastian koncepció nyert.

Leeuwarden 2018-ra kapta meg a kulturális főváros címet. Az észak-hollandiai fríz közösség volt a pályázó, akik olyanokat ütöttek ki, mint a maastrichti német-belga-holland-határ közeli kisebb településeket tömörítő városok együttese. A kisebbségi téma is divatos tud lenni Európában – folytatta az előadást Farkas.

Így zajlik a verseny, ez a díj

Két forduló van, az elsőben Romániából bármely város benevezhet. Erdélyből hat város van még Székelyföld mellett: Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Brassó, Nagybánya és Arad. Az ország más részeiből pedig Krajova, Bukarest, Brăila Konstancával, Jászvásár.

A zsűrinek tíz európai (hárman az Európai Bizottságból, hárman az Európai Parlamentből, hárman az Európai Tanácstól, egy személy a Régiók Bizottságából jön) és két romániai tagja van. Utóbbi kettőt a kulturális minisztérium nevezi ki, nyílt versenyen választják ki őket. A zsűri vezetője a BBC volt igazgatója lesz.

Első fordulóban a zsűri az összes pályázatot külön-külön értékeli, és azt a kérdést teszi fel, hogy a pályázat eléri-e azt a szintet, amit elvárnak, akkor is, ha nincs más pályázó. 12-ből hét szavazat szükséges, hogy a pályázat továbbjusson. Az első forduló leadási határideje október 10., ekkor egy 80 oldalas dokumentációt várnak a résztvevőktől. A második fordulóban a továbbjutók csiszolhatnak a projekten, majd a forduló végén derül fény a győztes kilétére.

A nyertes pályázat díjat is hazavihet a cím mellett, a Mélina Mercouri-díj másfél millió euróval jár, emellett a román kormánynak, függetlenül attól, hogy hol lesz Európa Kulturális Fővárosa, be kell szállnia a buliba. Ez azt jelenti, hogy akár 10-15 millió eurós összeget is kiutalhat a kulturális fővárosnak.

Ez a dolog nem visz, hanem hoz

– magyarázta Farkas, aki szerint nem csak Sepsiszentgyörgynek, de az egész régiónak megéri, nem csak a kultúra területén.

„A kultúra, mint eszköz arra kell, hogy alkalmas legyen, hogy saját társadalmi kérdéseinket előtérbe hozzuk, több embert bevonjunk a párbeszédbe, több embert bevonjunk az interakciókba, feltegyünk olyan kérdéseket, amik bennünk vannak, amik európai szinten is relevánsak, és ezekkel foglalkozzunk. Ezáltal be tudjuk helyezni ezt az egész témát, a 2021-es állomást egy olyan dologba, ami hosszútávon ennek a térségnek a kulturális, gazdasági, turisztikai fejlődését jelenti" – jelentette ki az előadó.

A projekt lebonyolítói szerint az öt székelyföldi város mellett az itt élők mentális térképén vannak olyan természeti, városok közötti helyszínek, amelyeket szintén érdemes bevonni. Például az összes hágó és szoros, például Szejke, Tusnád, melyekhez kötünk kulturális élményeket.

Falfestéstől a színházfesztiválig

Nem csak kulturális eseményekről van szó, melyeknek semmi közük egymáshoz. Ezeknek valamilyen összefüggést kell találni – tudtuk meg Veres-Nagy Tímea kulturális menedzsertől. Székelyföld pályázatának témája az identitás, hiszen a nemzeti identitás markánsan meghatározza mindennapjainkat, de a pályázók szeretnék, ha egyéni önmeghatározási formák is felszínre kerülnének.

Ahány konzultációra járunk Székelyföldön, akárhány emberrel beszélünk, nagyon hamar visszatérünk a kissebbség-többség kérdésre. A probléma az lehet, hogy egy csomóféle identitás találkozik, egyéni, vagy közösségi szinten, és nincsen köztük semmilyen átjárás. Az átjárás hiánya, a meg nem ismerés, az, hogy azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk, de azt sem, hogy mások kik, konfliktushoz vezet. Mi lenne, ha megpróbálnánk ezeket a konfliktusokat a kultúra mentén megoldani? – kérdezte a menedzser.

Gyorsan hozzátette, ha nem is tudjuk teljes mértékben ezeket a problémákat megoldani, akkor is megélhetjük az egyéni és közösségi szabadságot. Erre a nagy témára fűzik fel az egész pályázatot.

A projekt fontos része, hogy a programok az itt élő emberektől jöjjenek. A javaslatokat, az ötleteket nem a koordináló csapatnak kell létrehoznia, ezek egyértelműen a Székelyföldben gondolkodók feladata.

Olyan kulturális és művészeti programokat várnak, falfestéstől a színházfesztiválig, ami bármi lehet. Nincsenek megkötések. Fontos kitét, hogy minden rendezvény magas színvonalú legyen, de nem feltétlenül a magas kultúra világából.

A kultúra csak egy eszköz,

ahhoz, hogy ezek a társadalmi interakciók feljavuljanak – vette át a szót Farkas András.

A fővárosi cím a fiatalokról is, szól, arról is, miért dönt úgy, hogy elmegy, máshol próbál szerencsét, vagy, miért marad itthon? Mindennapi életről is szólnia kell annak az egy évnek. Például a vállalkozói kultúráról – sorolta Pont csoport munkatársa.

Gondolkodhatunk külön-külön a városi realitásokban, abban, hogy mindegyik, pályázatban résztvevő város, milyen problémákkal küzd. Például az ipar eltűnt, munkanélküliek vannak, és ezt a városok külön-külön fel kell, hogy dolgozzák.

Be lehetne mutatni azt, hogy a székelyföldi ember mit csinál a környezetével, mit csinál a nyersanyaggal, amit feldolgoz. Nem felétlenül a fáról van szó, lehet például hússal kapcsolatos programokat javasolni.

A Ruhr-vidékén például július közepén, egy szombaton reggel héttől este kilencig lezártak a régió aortájának számító autópályát, egy 70 kilométeres szakaszon csak egy sávon lehetett közlekedni. Majd megkérték az embereket, azt nyújtsák a szomszédaiknak, vagy bárkinek, aki arra jár, amit saját magukból adni szeretnének. Körülbelül 5 millió embert mozgattak meg a szervezők, egyetlen incidens volt, az egyik ember leesett a bicikliről, és eltörte a lábát.

Mi az, amit szeretnénk? – ez a legfontosabb kérdés, mert erre elő lehet teremteni a forrásokat – tette hozzá Farkas András.

Szeretnének olyan terveket, programokat a projektben látni, amelyben az adott város viszi a prímet, de be tudja vonni a többi résztvevő várost is. A szervezőknek például a Székelyföldi Filharmónia jut az eszükbe, ami egész Székelyföldön csak nálunk van. Ezt a témát Udvarhely „tematikusan is tudná vinni."

Udvarhelyi vonatkozásban hangzott el, és akár a projekt része lehet a 2010-2011-től készülő, a székelység történetét feldolgozó kiadvány, hiszen ennek témája: melyek voltak azok a tényezők, amelyek Székelyföld megmaradását jelentik a mai napig is.

Lehetőség van arra is az előkészítő négy évben, hogy bizonyos kezdeményezéseket kipróbáljanak. Elhangzottak olyan ötletek is, amelyek élő lánccal kötnék össze a pályázatban résztvevő öt várost, ami az identitásunkról szól, mégis összeköt. Öltözhetne mindenki a saját népviseletébe és úgy alkossunk élő láncot – érkezett a következő tipp. Mások szerint a Szejkefesztivál is egy jó példa az identitás témára.

Aki lemaradt a konzultációról, de ötletei lennének, akár online is felveheti a kapcsolatot a koordinálókkal. További információkat a honlapra, ide kattintva találnak az érdeklődők, illetve a Facebookon is követni lehet a fejleményeket. A programokban, civil szervezetek, intézmények, informális csoportok, de akár egyéni kezdeményezők is részt vehetnek.