Bizonyára ritka, hogy az elhunyt búcsúztatása közben a lelkészek hangja többször is elcsuklik a gyász fájdalmától. Vasárnap azonban családtagtól, paptestvértől, tanítótól, példaképtől, baráttól és az idősebb papok reménységétől búcsúztak az egybegyűltek. Botár Gábor atya – sokaknak baráti szeretettel csak Páter –, a Bethlen-negyedi Kis Szent Teréz Plébánia alapító papja életének 51., papságának 27. évében, 2016. február 18-án tragikus hirtelenséggel vesztette életét és tért meg a Mennyei Atyához, a búcsú fájó hiányát ültetve több ezer szerető híve lelkébe.

Bizakodó, biztató üzenetek, majd a gyász szülte gondolatok, a feltámadás reményétől csengő búcsúszavak, keresztelői, esküvői és Gábor atyáról más ünnepek alkalmával készült fotók lepték el a világhálót. Mindenki, aki szerette, tisztelte a közösségformáló és -gyarapító, mindig vidám plébánost, saját módján próbálta kifejezni háláját mindazért, amivel őt gazdagította.

Ezrek búcsúztak a Pátertől

Botár Gábor koporsója vasárnap délután három órakor, harangszóval érkezett meg Székelyudvarhelyre, az ő fáradozásai árán felépült Kis Szent Teréz Plébániatemplomhoz. A gyászoló hívek és paptestvérek este tízig róhatták le kegyeletüket a Páter ravatalánál, melyet az oltár előtt állítottak fel – ott, ahol a nagyböjti időszakban a Szent Sírt rendezik be.

A gyászszertartás első mozzanatára, délután három órára annyi gyászoló gyűlt össze, hogy nemcsak a templom, a templomkert és az előtte lévő parkoló, de még a szomszédos lerakat parkolója is megtelt. A templomból kiszorultak hatalmas kivetítőn követhették a ravatalra helyezés szertartását, a Te Deum, illetve a rózsafüzér imádkozását, valamint a Páter lelki üdvéért végzett imádságot.

Kedvenc versével mondtak köszönetet

Csaknem ugyanannyian voltak jelen a délután fél hétkor megkezdett szentmisén, amelyet Botár Gábor atyáért ajánlottak fel. A szertartás során Kovács Sándor, a kolozsvári Szent Mihály arkangyal plébániatemplom főesperes-plébánosa (korábban a székelyudvarhelyi Szent Miklós Plébániatemplom főesperes-plébánosa) búcsúztatta Isten alázatos, elhivatott szolgáját, a vidám, erőt sugárzó barátot, a lelkes búcsújárót, s nem mellesleg azt a fiatal papot, akinek primiciáján jelen volt. Hangja többször elcsuklott, amíg rá emlékezett papi jelmondatával, illetve a Páter egyik kedvenc versével, Erdélyi József Reggel című költeményével. Biztatóan úgy fogalmazott, a jó búcsújáró csak egy számunkra felfoghatatlan zarándoklatra indult.

A szertartás lebonyolításában több paptestvére is segédkezett, mindannyian fájdalommal búcsúztak szeretett társuktól. Az ifimiséket felemelő énekkel fűszerező Hálaluja zenekar tagjai erre az alkalomra feketébe öltöztek – az egyetemisták közül is sokan hazatértek, hogy méltóképp tisztelegjenek Gábor atya emléke előtt. Kedvenc énekeit választották ki az alkalomra, s a hatás nem is maradt el: a jelenlévők egész mise alatt könnyeikkel küszködtek.

Buszokkal a temetésre

A Pátertől végakarata szerint még hétfőn délután négy óráig búcsúzhatnak a hívek a Kis Szent Teréz templomban, öttől szentmisén imádkoznak lelke üdvéért. Ezt követően földi maradványait szülőfalujába, Csíkszentgyörgyre viszik, ahol kedden déli 12-kor helyezik örök nyugalomra. A temetésre buszokkal szállítják az udvarhelyszéki híveket, ezekre hétfő déli egy óráig lehet helyet foglalni. A hozzátartozók kérése, hogy koszorúk helyett a hívek imádsággal tisztelegjenek Gábor atya emléke előtt. A koszorúmegváltásból származó összeget szegény gyerekek megsegítésére ajánlják fel.