Igazi családias, kisvárosi hangulatban kezdődött a székelyudvarhelyi Szent István-napi ünnepség rendezvénysorozata szombaton. Egy biztos: a sörfesztivál-hangulat nyomát sem láttuk. A fúvószenekar letudta a kötelességét néhány színpadépítő, hangosító munkással és korán kelő nyugdíjassal körülvéve.

Az Égvilág megtáncoltatta a medvét és a gyerekeket

Én igazából az Égvilág zenekar interaktív gyermekműsorára voltam kíváncsi. Néhány éve már volt szerencsém hozzájuk, és felnőtt fejjel is nagyon tetszett. Igaz, hogy viszonylag kevés gyermekkel indult a program, de ez sem szegte kedvét az együttesnek, lelkesen 'indultak' medvét fogni. A kicsik álmosan, de aztán úton a képzeletbeli barlang felé egyre jobb kedvvel ismételgették az énekes lány mondókáját. Minél közelebb kerültek a medvetáncoltatáshoz, annál többen csatlakoztak a játékhoz, sőt, teleülték a sörpadokat is a kíváncsiskodó felnőttek.

Mire a műsor véget ért, már a vásárosok is kipakolták a portékáikat. A skála a megszokott volt: a fülbevalóktól a festett ládikáig és a kézműves sajttól a kézzel szőtt szőnyegekig mindent meg lehetett vásárolni. Egy kicsit unatkozhattak az elején a vásárosok, mert az ünnepségre érkezőket lefoglalták a könyvbemutatók meg a gyerekeknek szánt kreatív sátrak.

Ez utóbbiban felnőtt segítséggel előre kivágott Szent Korona-sablont színeztek a gyerekek, majd a kis királylányok a koronájukat büszkén hordva, játék babakocsit tolva vonultak fel a Városháza téren.

Anyáék persze lemaradtak, mert folyton belebotlottak egy-egy rég nem látott, külföldön élő ismerősbe. Amíg ők trécseltek, addig a nagyobbak a Kováts fényképészet 3D-s kiállítását is megnézhették, vagy rajzolgatás közben meghallgathatták, ahogy Viktor bácsi mesét olvas.

Amikor már az összes fajátékot és csillogó fülbevalót megvizsgáltuk, lassan meg is éheztünk. Az illatok egyértelműen felkeltették az érdeklődést a sülteket, kolbászokat és sült krumplit kínáló faházak iránt. A pocaktömésre bőven volt idő, mert csak négy órakor kezdődött a Virágos Székelyudvarhely díjátadója a városháza udvarán.

A városban a legszebb

Meglepően sokan, majdnem négyszázan jelentkeztek a városszépítő program vetélkedőjére. Két kategóriában vehettek át elismerő oklevelet a legjobbak: azok, akik a közösségi tereket tették még szebbé, és azok, akik saját házuk virágokkal való szépítgetésével tettek a város arculatáért.

Az első kategóriában a Tábor utca 3-as szám alatti nyugdíjas közösség, a Függetlenség sugárúti tömbház egyik lakosa, Lakatos Tibor, valamint a Csillagvár Napközi Otthon a Babóca-kertje kapcsán vehette át a díjat.

Az egyéni megmérettetésen első helyezést ért el Gagiu Annamária, a második helyezett Balázs Levente lett, a harmadik helyezettnek járó díjat pedig Bokor Csaba vehette át.

Lándzsával támadtak a tömegre

A csendes-kedves program után egy olyan műsort nézhettünk meg, amely joggal éli ismét fénykorát. Már javában folyt az Arany Griff Rend csapatának középkori hadi bemutatója. A nehéz és meleg öltözetben vívó harcosok kitettek magukért, sőt a csapatot vezető Sashalmi Tamás még páncélöltözetben is képes volt humorosan kommentálni a történéseket, a ruhák és a fegyverek történetéről mesélni a tátott szájjal bámuló gyerekeknek. Igazi arénahangulat keletkezett, amikor biztatni kellett egy-egy harcost a fegyvercsattogtatások közepette, vagy amikor a nyílvesszők célba találtak.

Annyira beleélte magát egy kislány, hogy sírva fakadt, amikor a lándzsás harcosok körbevették a bemutatóra önként jelentkező unokatestvérét. Édesanyja nevetve nyugtatgatta, de csak akkor hagyta abba a sírást, amikor elengedték a harcosok a kedves rokont.

A bámészkodó fiúk közül egy páran el is döntötték, ha nagyobbak lesznek, ők is kipróbálják ezt a fajta harcművészetet. Anyai aggodalmaskodásom és önzőségem lámpái persze rögtön villogni kezdtek.

Kenyérszentelés és a nagy durranás

A nagyszínpad elé lassan kikerülnek a kosarakba, dagasztó tekenőkbe helyezett, nemzeti szalagokkal átkötött kenyerek. A Pécsi Kamarakórus és az Alla Breve Vegyeskar előadása után a polgármester rövid beszédet tartott, ami egy újságíró számára igencsak jó hír.

Azon kevés nemzeti ünnepek egyikének nevezte Szent István szentté avatására való megemlékezést a polgármester, amelyhez nem kapcsolódik gyász. Sokkal inkább a jövőbe vetett hit, a béketeremtés ünnepe ez. Az új kenyér, a gabonaérés ünnepe is augusztus 20-a, ami korábban is nagy jelentőséggel bírt. A szorgalommal végzett munka eredménye a jó kenyér, épp ezért a polgármester számára ez a nap a munkába vetett hit és a hittel végzett munka ünnepe is.

Miután a történelmi egyházak képviselői is elmondták ünnepi beszédüket, megszentelték és megáldották azt a száz darab kenyeret, amit később a hivatal egyesületeknek és alapítványoknak adományozott.

Néhány falat az ünneplő tömegnek is jutott, amit népviseletbe öltözött gyerekek kiskosárból kínáltak az embereknek.

A gyerekek türelme elfogyott, de a tűzijátékot semmiképp nem hagyták volna ki. Egy gyors vacsora után visszamentünk a Márton Áron térre, ahol már szép számban tekintgettek szempárok az egyelőre sötét égboltra.

Nem kellett sokáig várni, és már jöttek is az első durranások. Kutyák, macskák, kisgyerekek fedezékbe vonultak vagy anya ölébe bújtak. A tömeg viszont hálás volt a tíz perces produkcióért, amelynek hangot is adott egy-egy szebb látvány után.

Az ünnepségsorozat első napja valóban ünnepi hangulatban zárult. Akinek viszont ez sem volt elég, vasárnap tovább folytatódtak a programok, Vízi Imre jazzkoncertjével, valamint a Beatrice és a Karthago fellépésével.