Harmincöt éve annak, hogy "az első kapavágás" elvégeztetett a területen, illetve harminc éve annak, hogy a meglévő többi osztály mellé a laboratórium is beköltözött: 1982 május 10. óta működik az új udvarhelyi városi kórház. Pedig sokat kellett várni rá, többek között Csík miatt.

A régi kórház – lottóból is jött a pénz

Az 1886-ban épült régi kórházhoz (ebben van ma a fül-orr-gégészeti osztály) nem egy forrásból jött a pénz: dr. Mátyus András (az 1970-es és 80-as években ő volt a kórház igazgatója, jórészt neki köszönhető az új épület, ma nyugdíjsként él és Udvarhelyszék egészségügy-történetét kutatja) kutatásai szerint az 1849-ben a Székelyföldre benyomuló osztrák és orosz hadsereg a katonák számára rekvirált javakért (búza, kukorica, zab) utólag fizetett, a 19. század ötvenes éveiben ez volt az első alap a kórházra.

Ez a pénz bővült a vármegyei támogatásokból, illetve 1878-ban a lottó bevételéből maga Ferenc József császár adott támogatást. A 20. század elején még dolgoztak rajta (ekkor épült a vízvezetéke), fejlesztése dr. Imreh Domokos sebészorvos nevéhez fűződik.

Újabb fellendülés a második világháború után kezdődött. A negyvenes évek elején épült a Villanytelep utcában az ún. Egészség Ház (a mai fogászat épülete), majd 1947-ben Imreh Domokos Vár utcai államosított magánklinikájából szülészet lett, később fül-orr-gégészet és poliklinika, a Haubersumpf-házban pedig a tüdőgondozó, ami 1968-tól az új kórház megépüléséig szülészetként működött.

A Bethlennel egyszerre épült

Az ötvenes-hatvanas években a város lakossága nőtt, gyárak, iskolák épültek, s ekkor már volt elképzelés egy új, modern kórházra, de ez csak hetvenes évek végén jöhetett létre. Az 1968-as megyésítés miatt Csíkszereda lett a megyeközpont, s az akkori trend szerint először ennek a településnek kelett a városiasítását, municípiummá alakulását véghezvinnie, s kórháza is ezért épült meg hamarabb.

Az udvarhelyi kórház terve a hetvenes évek közepén került Ceaușescu asztalára, a tervet Virgil Grigore műépítész készítette. Eredetileg nagyobbra tervezték, de 1977-ben jött a bukaresti ukáz, hogy főleg lakásokat kell építeni, emiatt a kórházépítésre előirányzott pénz kb. egyharmadát "lefaragták" (ekkor kezdték építeni a Bethlen-lakótelepet).

Az államosított területen házakat bontottak le, 1977 májusában pedig a régi kórház főépülete mellett a megye és a város elöljárói bemutatták a kórház makettjét és megejtették az első „kapavágást". A két évre tervezett építkezésből azonban öt év lett, közben a környéken levő épületek (pl. a volt Éptkezési Vállalat székhelye) is a kórházhoz kerültek.

Teljes gázzal előre

Azért húzódott el a munka, mert közben a lakótelepet is építeni kellett, s emiatt a vidék és a gyárak is be kellett segítsenek a kórháznál. Vakolni, önteni kellett, ácsmunkát végezni, de végülis szép eredmény született: az ország akkori egyik legmodernebb kórházát sikerült felépíteni, gázfűtéses rendszerrel (Mátyusék a "Gáz!" szóval köszöntek Bukarestben a szakminisztériumban, amikor mentek kilincselni, mert eredetileg szénfűtéses lett volna, de sikerült elintézni...), saját áramfejlesztővel, modern műtőkkel, lifttel, kórbonctani központtal.

1982 áprilisában átvették az épületet, az iskolák diáksága takarította, mosta fel a folyosókat, kórtermeket - akkor 430 ágyas volt a kórház. Május 10-én a laboratórium átköltözött a Villanytelep utcai épületből – Mátyus visszaemlékezése szerint erélyesen rájuk szólt, hogy azonnal, egy nap alatt költözzenek át.

Tulajdonképpen innen számíthatjuk az új kórház működését, ami azóta is a régió legfontosabb egészségügyi intézménye. Megléte azt is jelzi, hogy az egykori Székelyudvarhelyen, nehéz időkben is lehetett maradandót, a közösség szolgálatát, gyógyítását hivatott intézményt teremteni.

A cikkhez felhasználtuk a szerző korábbi írásait, dr. Mátyus András visszaemlékezéseit, valamint Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben című könyvét