A székelyudvarhelyi vármegyei kórház 1886-ban épült, dr. Daniel Gábor főispán és dr. Török Ferenc ügyvéd-alispán idején – őket tekinthetjük tehát kórházalapítóknak, akik a kor szellemét és viszonylagos jólétét kihasználva állami pénzből építtették fel a kórházat. Ebben az időszakban, a 19. században épült több udvarhelyi középület.

Három évtized igazgatóként és sebészként

Az első években, 1886–1890-ig még nem volt orvosa és igazgatója a kórháznak – ekkor a mindenkori vármegyei tisztifőorvos látta el a betegeket. 1890-ben az első orvost Daniel Gábor nevezte ki, a székelykeresztúri dr. Lengyel József fiát, ifj. dr. Lengyel Józsefet. 1898-ban vármegyei közkórházzá nyilvánították, így országos költségvetésből működött a betegellátás – ekkor nevezték ki dr. Egyed Balázs bardóci körorvost alorvosnak.

A századfordulón a megyei tisztiorvosi karban változás történt: dr. Szabadi Ferenc vármegyei tisztorvos váratlanul meghalt, a helyére az akkori kórházigazgatót, dr. Lengyelt nevezték ki, a tizennégy éve álló kórházba pedig az akkor harmincéves kolozsvári tanársegédet, dr. Imreh Domokost hívták.

Imreh tehát nem volt kórházalapító, de az udvarhelyi kórházat harminc éven keresztül vezette, ezalatt lezajlott az első világháború és az impériumváltás. Ekkoriban még nem voltak elkülönített osztályok az intézményben, tulajdonképpen sebészeti ellátás folyt, az emeleten voltak a kórtermek és a műtő.

Imreh Domokos, mint a jó gazda, a kor követelményeinek megfelelően fejlesztette a kórházat, ekkor épültek ki az intézmény első vízvezetékei, a WC-k, a villanyvilágítás. Ebben az időben épült a kórház főépülete előtt a ma is álló vaskerítés, a dokumentumok szerint 2600 koronába került.

Az impériumváltáskor Imreh Domokos megmaradt igazgatónak, mert akkoriban nem volt más orvos a városban, egyszerűen nem tudta eltávolítani az új hatalom.

Középen dr. Imreh Domkos, tőle balra dr. Ungureanu Valeriu (a kép 1931-ben készült)

1930. január elsejétől nevezték ki az új igazgatót, a szintén Kolozsvárról érkező törvényszéki orvost, dr. Ungureanu Valeriut. Ungureanu igazgatósága utolsó évében épült fel a ma is a Tábor utca sarkán álló épület, amiben sokáig a fertőző osztály kapott helyet, illetve később a közegészségügyi (SANEPID) osztály.

Magánszanatórium a város szívében

Az 1930-as évek közepén nyugdíjba vonult dr. Imreh Domokos 1938-ban építtette fel a Székelytámadt vár szomszédságában ma is álló épületet: a magánkórház a harmincas évek végén, illetve a negyvenes évek elején szanatóriumként szolgálta a város lakosságát.

Akkor is kapitalizmus volt, a közhiedelemmel ellentétben nem közkórház, hanem egy fizetéses magánkórház volt ez. Dr. Imreh a város legismertebb polgárai közé tartozott, többek között jó barátságot ápolt a közelben, a vár mellett lakó Tompa László költővel is.

A második világháború nem hagyta érintetlenül ezt az épületet sem, ahogy az átvonuló front után a közkórház épületét is teljesen kirabolták – amit a visszavonuló csapatok nem vittek el (ágyakat, ágyneműt, mosdókagylókat, fürdőkádakat), azt a fosztogatók hordták el.

Az Imreh-szanatóriumban egy húsz ágyas fektetőt hoztak létre, itt a sürgősségi eseteket látták el: az elhagyott lövedékek, gránátok által megsebesített környékbeliek kerültek ide. 1945 januárjára a közkórházat már annyira rendbe tették, hogy ismét birtokba lehetett venni.

1948-ban államosították Imreh Domokos magánkórházát, az idős orvos halálát is ezzel hozzák összefüggésbe, 78 évesen agyvérzés végzett vele. A háromszéki Étfalván (a Sepsiszentgyörgy közelében levő Gidófalva mellett egy kis falu) van eltemetve.

Az Imreh-féle magánszanatóriumban az államosítás után 1949-ben szülészeti és nőgyógyászati osztályt létesítettek, ahol 1957-ben bekövetkezett haláláig dr. Lőrincz Zoltán volt a főorvos, őt dr. Tamás Zoltán követte. 1968-ban, a megyésítéskor a fül-orr-gégészeti osztályt, illetve a szemészetet és a tüdőgyógyászati osztályt költöztették az épületbe. 1982-ben beindult az új kórház, ezek az osztályok átköltöztek a régi közkórház épületébe.

Az egykori szanatóriumba a fizetéses poliklinika költözött (habár a szemészet számára rendezték be, de ez az osztály is a régi főépület hátsó részébe költözött), ez egészen a kilencvenes évek elejéig működött. Dr. Imreh Domokosról nevezték el az egészségügyi iskolaközpontot, egy alapítványt, illetve a mostani, új kórház sebészeti osztályát.

Segélyközpont lett az épületből

A Caritas székelyudvarhelyi kirendeltsége 1995 májusában indította be az épületben a Szent Lukács Egészségügyi Központot. Az épület állapota akkorra már leromlott, a kórház és az önkormányzat a Caritasnak adta használatba – első lépésként az egykori szanatóriumot felújították, gyógyszertár és ortopédiai segédeszközöket gyártó műhely is helyet kapott benne.

A kétezres évek végén dr. Imreh Domokos örökösei hosszú idő után visszakapták az épületet. Ma fogorvosi rendelő (a volt tüdőröntgen helyén), közjegyzői iroda (az első emeleten, ahol a fül-orr-gégészet volt), illetve ügyvédi iroda (a felső szinten, a szemészet helyén) működik.

Száz év, tizenegy igazgató

Mint említettük, az udvarhelyi kórház legelső igazgatója dr. Lengyel József volt 1890-től a századfordulóig. Dr. Imreh Domokos harminc éven át, 1900. és 1930. között vezette a kórházat. Az említett dr. Ungureanu Valeriu (1930–1938) után az udvarhelyi származású, de Kolozsvárról idekerült dr. Lőrincz Zoltán szülész-nőgyógyász lett a megbízott igazgató néhány hónapig, utána dr. Szafta Emil 1940 őszéig volt kinevezett igazgató.

A „kicsi magyar világban" a Magyarországról idekerült dr. Dorogi Lajos sebész lett a kórház igazgatója – 1944 őszén a közeledő front elől elmenekítették a kórház felszerelését Magyarországra.

A háború után dr. Tassaly János lett az új igazgató, aki néhány kollégájával együtt újjászervezte a menekülés után az oroszok és a helyi csőcselék által kifosztott kórházat.

Ekkor több államosított épület (az Imreh-féle magánkórház, a Haberstumpf-villa) került a kórházhoz, dr. Szilasi András (1950–1966) igazgatósága alatt több osztály is létesült. 1966. és 1968. között dr. Imre Ferenc volt az igazgató, 1968 és 1974 között pedig dr. Weyda János, korábbi tisztiorvos.

1974-ben nevezték ki dr. Mátyus Andrást, aki a rendszerváltásig, 1990 februárjáig volt igazgató (a vele készült interjúnkat itt olvashatja) – ebben az időszakban épült fel a kórház és a poliklinika mai épülete.

Cikkünkhöz felhasználtuk Vofkori György tanulmányát és a szerző korábbi írásait, illetve dr. Mátyus András egykori kórházigazgató egészségügy-történeti kutatásait.