A fürdőépítő kalákák egyik célja, hogy a helyi közösséget is bevonják az alkotás örömébe, ezáltal biztosítva azt is, hogy a helybéliek magukénak érezzék a fürdőt, és később gondozzák azt. Mivel Zalánpatak egy apró kis falu, ráadásul ez is kiöregedő, mint az eldugott székely falvak nagy része, nem lehet azzal számolni, hogy most százasával fognak tódulni a kalákázni vágyó helybéli fiatalok. Néhányan azért beszállnak, van aki traktorostól. Itt az összeszedett szemetet pakolják fel egy helybéli fiatal traktorjának utánfutójára, aki elviszi a polgármester által megjelölt lerakóhelyre. Nem kell sok időnek eltelnie, míg kiderül, hogy a lerakóhely az ugyanezen patak partja, pár száz méterrel feljebb. Majd jön a nagy víz, s visszahozza ide. Ej, sok víznek le kell folynia még ezeken a patakokon, mire az emberek rájönnek, hogy nem a patakmeder a legjobb szeméttároló.