Habár a munkálatok késésben vannak, és mindenki aggódik, a vezetőség úgy dönt, hogy a vasárnap úgyis szünnap legyen. A csapat a környéken kirándul egyet, majd estére traktorutánfutón levonulnak a málnásfürdői melegvizes fürdőbe, ahol a polgármester elintézte, hogy zárás után ingyen lehet fürdőzni. A társaság itt is hozza a formáját, a képen Nonókát próbálja meg meggyőzni a polgármester, hogy menjen be a vízbe, de a cifraságok csak ezután következnek. A csapatból néhányan az immár hagyományosnak mondható alkohol hatása alatt vannak, ugrálások következtében az egyik fiatal a fején, másik a lábán sérül. A hírek szerint valami sörösüveg is eltörik, de ezt én már saját szememmel nem látom, mert addigra már kint vagyok, és így elszalasztom azt a pillanatot is, amikor a polgármester nyakon ragad egy fiatalt, aki sokak szerint nem is volt hibás,  és egy másikkal együtt hazaküldi a táborból. Na, aztán innen következik egy több napos morgolódás-sorozat, hogy ezt már azért a polgi nem kellett volna megengedje magának, hogy ez már tettlegesség, s hogy milyen alapon küld ő haza valakit, akit nem ő hozott ide. Két külön világ a két fél. Most hogyan magyarázd meg valakinek, hogy itt nálunk a tettlegesség akkor kezdődik, mikor kijön a mentő? Vagy hogyan magyarázd meg egy kiskirály polgármesternek, hogy szép szóval többet lehet elérni, mint lebaszással, amikor ő a kalákázók azon kérésére, hogy szerezzen a faluból egy csapatot, aki segít az utolsó napi hajrában, összehívja azokat a fiatalokat, akik eddig segítettek, és úgy leteremti őket, hogy egy kivételével a többiek már nem jönnek dolgozni. Na, aztán az ügy lenyugszik néhány nap alatt, a polgármester állítólag bocsánatot is kér, Ági tart egy nagygyűlést, amelyen elmagyarázza, hogy nem csak a munkában, hanem a viselkedésben is jó lenne példát mutatni a falunak, és ismételten kéri a csapatot, hogy éjszaka ittasan ne hangoskodjanak a faluban, ne zavarják a helybéli idős emberek nyugalmát, stb.