Vajúdás. Hol a függőszékben, hol térdelve, a fotelre dőlve, hol a konyhaasztalra támaszkodva, ahogy épp kényelmesebb. A vajúdásról már írtunk az első két szülésről szóló képriportunkban, ahogy sok más mindenről is, most nem ismételnénk meg mindent, inkább megadnánk a linket: itt van, ni. Az előző két szülés a kórházban történt, nem túl sikeresen. A másodiknál már szinte-szinte itthon szült meg az asszony. Szeretett volna itthon szülni, de nem volt kivel, nem találtuk meg a segítőket, akikkel lehetne. Egy adott pillanatban úgy volt, hogy megpróbáljuk ketten. Úgy, hogy én segítek, s ő adja a tanácsokat. Ment is ez az utolsó fázisig, de fél órával szülés előtt úgy érezte, ő már nem tud odafigyelni a folyamatra, én pedig nem értek annyira hozzá, hogy biztonságban érezze magát velem, így bementünk a kórházba, amit azóta bán egy picit, de túléltük valahogy. Azóta ismertünk már meg olyan nőt is, aki teljesen egyedül szülte meg otthon a gyerekét, de még egyszer nem csinálná végig egyedül, állítja.