Felhívjuk a közeli rokonságot, hogy az asszony megszült, minden rendben, nagyon jól van, stb. Azt nem mondjuk el édesanyámnak, hogy itthon szült, mert nincs amiért aggódtassuk napokig. Nem is gondoljuk, hogy leértesíti az egész udvarhelyi rokonságot, és mit ad Isten, délben szól a telefon, hogy ott vannak az újszülött osztályon, nem találják sem az ifjú anyukát, sem a gyereket. Mondom nekik, hogy nincs ott, mert itthon van. Itthon szült. Hát hogyhogy? Na, nagy nehezen megértik, nem úgy, mint anyukám, akit felhívok ezek után, és sehogy sem akarja megérteni, hogy itthonszülés volt. Elmondom háromszor, elmegy a füle mellett. Nem akarja meghallani. Mondom neki, hogy itthon szült, itt pottyant ki belőle a gyermek. Erre megkérdi: hamarabb hazaengedték a kórházból?