Lehet, hogy túl sokat fogok erről beszélni, de ez a forró vizes borogatás aranyat ér. Végre megtanulom azt is, hogyan kell jól csinálni. Eddig hisztisnek néztem az asszonyt, mikor nyafogott nekem, hogy nem elég meleg a pakolás. Én ott tököltem a vízforralóval, és csak akkor melegítettem újat, mikor langyosnak éreztem a vizet. A vízbe mártogattam a rongyot, majd csöpögtettem rá az olajat. A jobb módszer az, hogy egy fazekat fel kell tenni a tűzre, és folyamatosan forrón kell tartani a vizet. Ebbe egyszer beletöltöd az illóolajat, s így nem kell minden mártogatás után csöpögtetni. A jó hőmérséklet az, amikor már alig-alig tudsz belenyúlni a vízbe, úgy éget. A vajúdó nő számára nincs túl forró pakolás, csak túl hideg. Ha a kályha nincs közvetlen a vajúdás helyszíne mellett, akkor érdemesebb két edénnyel dolgozni, egyik a tűzön legyen, míg a másik a vajúdó nő mellett, hogy ne hűljön ki a pakolás, míg a forró víztől a vajúdó derekáig ér. A póló nem véletlen. Egy régi pólóját vette fel az asszony, amelyet még Bukarestben kapott választási kampányban. PSD-s, azért piros. De a felirata, az jó.