Három éven keresztül találkozgattunk, nem túl gyakran, de rendszeresen. Voltak családi napjaink, együtt kirándulgattunk, néhány nagyobb ünnepet együtt ültünk meg, együtt Márton-napoztunk vagy János-napoztunk. Időnként látogattuk egymást, találkozgattunk egymásnál, és érleltük a gondolatokat. Baba-mama foglalkozásokat tartottunk. Hetente találkozgattunk barkácsolni, nemezelni, fajátékokat készíteni, köténykéket varrogatni. Előadásokat szerveztünk, és tanultunk az előadóktól. Megértettük, hogy miért jobb mesélni a gyereknek, mint egész nap rajzfilmet nézetni vele, hogy csendben legyen. El-eljártunk Waldorf-sulikba tanulni, tapasztalatot szerezni, néhányan tanítóképzőbe is beiratkoztunk. Írtunk a Waldorfról, és Facebookon is szórtuk az infókat. Egyre több barátunk lett, sokan gyűltek körénk. Ennyi jófej emberrel egész életünk alatt nem találkoztunk, mint ez alatt a három év alatt. Közben pedig tapogatóztunk jobbra-balra, kapaszkodókat kerestünk a rendszeren, hogy majd ovit-sulit tudjunk indítani.