Udvarhelyszék egykori székháza a mai városháza helyén állott – a helytörténészek szerint 1733-ban épült, ez volt a szék adminisztratív hivatala. A majdnem egy évszázad múlva, 1828-ban átalakított épületről már maradt fenn fénykép a 19. század végéről. 1876-ban volt a megyésítés az Osztrák-Magyar Monarchiában, az épület megyeháza lett – ebben az időben a városháza egy kisebb épület volt a tér közepén, amit 1918-ban lebontottak.

Új vármegyeházát épített a város

A régi vármegyeháza lebontásáról és az új felépítéséről az 1888. június 18-án lezajlott megyei közgyűlés döntött. Ekkor alakult meg az ezzel foglalkozó bizottság Daniel Gábor főispán elnökletével, de a konkrét munka csak hét év múlva kezdődött, akkor kezdték lebontani a régi vármegyeházát. Olyan terv is volt, hogy az új városháza kissé lennebb, a ferencrendi templomhoz közelebb épüljön fel, de végül maradt az eredeti helyen.

Az új, eklektikus stílusú épületet Sztehlo Ottó építész tervezte - mind az ő neve, mind pedig a kivitelezést irányító Ferenczi Endre főmérnök neve olvasható az építési feliraton. Ez a márványtábla a főbejárati őrszoba után, a jobbra nyíló ajtónál található.

Amint ebben a kilencvenes években készült tévéműsorban is hallható, az építkezést nem sikerült befejezni a millennium évéig, 1896-ig. Habár az épület homlokzatán ez a dátum szerepel, az új megyeházát csak 1897. június 26-án adták át, egyszerre leplezték le a város főterén, a régi városháza mellett felépített, oroszlános millenniumi emlékoszloppal.

Vármegyeházból Néptanács

Az új vármegyeháza nem emelkedett ki a térből, hiszen a huszadik század elején a mai park helyén még mesteremberek, céhek kis épületei álltak, illetve a régi városháza is – a helytörténeti kutatások szerint egy 1916. évi tűzvész nyomán ezeket az épületeket lebontották, azóta az impozáns vármegyeháza sokkal jobban látható, Székelyudvarhely egyik szimbóluma lett.

A földszinti részén eredetileg üzletek voltak, Daniel főispán 1901-ben kezdeményezte ezek felszámolását. A főtéri régi épületek után kezdődött a parkosítás, ami Frecska Sámuel városi főkertész nevéhez fűződik.

A hatalomváltásokkor az új rendszer emberei mindig ebben az épületben dolgoztak – a „kicsi magyar világban" épül meg a ma is használható óvóhely az épület alagsorában. A kommunizmus éveiben ebben az épületben „dolgoztak" az állampárt helyi szervezetei, innen irányították a várost.

1989. december 22-én ezt az épületet foglalta el jelképesen az utcára vonuló tömeg. Azóta ebben az épületben működik a város polgármesteri hivatala. A dísztermet 2003-ban néhai Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök avatta fel, ekkor kapta a Szent István-díszterem elnevezést.

Az épület és a terület mai tulajdonosa a város (a telekkönyvi kivonat szerint Municipiul Odorheiu Secuiesc), a díszterem főleg akusztikai adottságai miatt több előadásnak, konferenciának, ünnepségnek és klasszikus zenei koncertnek ad otthont.

(Írásunkhoz felhasználtuk Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben és Kovács Árpád: Székelyudvarhely eklektikus és szecessziós építészete című írásait, utóbbi az Örökségünk folyóiratban jelent meg)