Ady szerette az italt, Krúdy megszöktette szeretője 15 éves lányát, Tamási mentette zsidó származású feleségét, Benedek Elek szintén zsidó feleségét elfogadta a székely falu. Nyáry Krisztián tavaly ősszel Így szerettek ők címmel jelentette meg kötetben az addig a Facebookon közzétett kis történeteket. A vasárnapi könyvbemutató után ültünk le beszélgetni.

Nem vallod magadat irodalomtörténésznek, habár tanítottál irodalomtörténetet Pécsett, pontosabban 19. századi költészettörténetet – azt viszont mindig hangsúlyozod, hogy ezek a történetek már leírt dolgok, tehát az életrajzírók, monográfiaszerzők már leírták. Te hogyan dolgoztál utánuk? Válogatsz, az érdekesebb történeteket írod meg?

Sok mindent elolvasok, amit egy adott szerző életéről írtak, részben a primer forrásokat, amiket ők írtak – levelezés, napló, visszaemlékezések –, és azt is, amit róluk írtak. Ezért egy-egy szerzőről ezek a történetek egy bizonyos szűk, szakmai nyilvánosságon belül ismertek. Tehát aki mondjuk Ady Endre életének a kutatója, az sokkal-sokkal jobban ismeri nálam ezt a témát.

Én igazából csak olvasója vagyok ezeknek a történeteknek meg az ők munkáiknak és megtalálom azokat, amikről úgy gondolom, hogy másokat is érdekelhet. Ez nem azt jelenti, hogy ebben ne kéne kutatómunkát végezni, mert sokféle forrás van, és néha egymásnak ellentmondóak ezek, de azért a munka igazi, a legnehezebb része azoké a filológusoké, akik egy levéltárban ülnek és kéziratokat olvasnak, úgyhogy nekik köszönettel tartozom.

Az ismeretterjesztés szándéka is benne volt ezekben a Facebook-posztokban vagy inkább ösztönzés arra, hogy ezeknek az íróknak a műveit is olvassuk el, miután az életükből egy-egy ilyen érdekes részletet megismertünk?

Nagyon fontosnak tartom, hogy elsősorban a műveket kell olvasni. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy egy-egy érdekes történet közelebb hozza az olvasóhoz nemcsak a szerzőt, hanem az életművet is.

Az a fő, hogy a műveket olvassuk, de hát ebben sokat segít az, hogyha megismerjük a szerzőt és kiderül, hogy nem egy gránitszobor volt, nem egy papírmasé-figura, hanem hús-vér ember. Ugyanolyan érzelmekkel, problémákkal, gyarlóságokkal, mint mi magunk. Nem gondolom, hogy ez eltávolítana a szerzőktől, inkább közelebb hoz és az a tapasztalata a könyvnek is meg a Facebook-posztoknak is, hogy ezt sokan így gondolják.

Gondolom, hogy amikor a forrásokat tanulmányozod, akkor nem csak magánéleti dolgokra jössz rá, hanem arra is, hogy egy-egy mű milyen körülmények között keletkezett. Gondoltál arra, hogy a művek keletkezési körülményeiről is írjál?

Ezeket elég jól körülírták már és sok minden fel van tárva belőlük. Nem vagyok a híve annak, hogy egy életrajzból ilyen közvetlen módon vonjunk le tanulságokat a mű értelmezésére. Tehát az a fajta műértelmezés, hogy a költő aznap szomorú volt, amikor írta azt a szomorú versét, az butaság. Egy jó versnek akkor is nagyon jónak kell lennie, ha semmit sem tudunk a szerzőjéről, azt viszont kiegészíti és segíti az értelmezést új szálakkal, ha tudjuk, hogy ki volt és milyen élethelyzetben írta az adott verset.

Persze azok a források, amiket én olvasok, több mindenről mesélnek nekünk. Nemrég jelent meg Móricz Zsigmond naplójának második kötete, hihetetlenül izgalmas olvasmány, ajánlom mindenkinek. Ebből az is kiderül, hogy hogy alkotott Móricz meg hogy ki volt ő valójában. Róla is egy ilyen kultikus-kanonikus képet közvetít felénk az iskolai irodalomtörténet.

Míg Ady Endre életében már a középiskolás tananyagba is belefér, hogy szerette a nőket, nem vetette meg az italt meg bohém életet élt, addig Babits Mihálynál nem fér bele, hogy volt neki izgalmas szerelmi élete és Móricz Zsigmondnál sem. Pedig hát a naplóból azért elég rendesen kiderült, hogy... Hogy is mondjam? Nagy svihák volt!

Hogy függ össze a kettő, arra jó példa, hogy Móricz megírja lényegében szó szerint ugyanazt a szerelmes levelet két nőnek, „valamelyik majd csak összejön"-alapon (mind a kettő össze is jött...). Aztán ez a levél megjelenik az Erdély-regényében, amiben szó szerint ugyanezt mondja az egyik szereplő. A szöveggel való takarékoskodásnak is a nagy mestere volt.

Mit gondolsz, harminc-negyven év után a mostani kortárs írók magánéletéről ugyanígy fognak beszélni? Esterházyról, Spiróról vagy Krasznahorkairól? Könnyebb lesz kutatni?

Nem feltétlenül lesz könnyebb kutatni. Miből dolgozunk most? Naplókból, levelekből, megfogható, fizikai, testtel rendelkező szövegekből. Mi lesz harminc év múlva? „Az író laptopján a törölt fájlok között ezt találtuk?" Megmaradt egy sms-e a telefonközpontban? Nem lesz ez olyan egyszerű. Nem tudom, hogy hogy, de akkor is lesz filológia meg irodalomtörténet, de biztos, hogy a mai írók harminc-negyven-ötven év múlva ugyanolyan érdekesek lesznek, mint nekünk Móricz Zsigmond vagy Ady Endre.

Mi volt a legnagyobb dicséret, illetve a legnagyobb elmarasztalás – ha volt ilyen – a könyveddel kapcsolatban?

Furcsa módon amiben a legkomolyabb elmarasztalás volt, ott kaptam a legnagyobb dicséretet is. Margócsy István irodalomtörténész írt néhány hete egy kritikát az Élet és Irodalomban, amiben ezt hányja a szememre, hogy ez a fajta nézőpont egy bulvár nézőpont és nem fogja az olvasókat a művek felé vonzani. Ha elolvassuk Krúdy Gyulának a szerelmi életét, attól még nem fogjuk elolvasni A vörös postakocsit.

Ebben én vitatkozom vele, mert lehet, hogy van ilyen olvasó, de nagyon sok olyan olvasó is van, aki pont ezért olvassa el.

Szakmailag nagyon tisztelem Margócsy Istvánt, ő Petőfi Sándor életrajzának a legavatottabb szakértője, a legelismertebb Petőfi-kutató, minden művét olvastam. Ő megdicséri az én irodalomtörténeti felkészültségemet, s ez nekem egy nagyon nagy dicséret volt. Egyébként igazán elmarasztaló kritikát nem nagyon kaptam, megerősítőt annál többet. Az egyik elsőt éppen innen, Udvarhelyről, Szabó Karcsitól kaptam, hogy bemennek az emberek a könyvtárba és keresik a könyveket. Ez számomra mindenképpen megerősítés. Nem volt nekem az a célom, hogy ennek legyen egy olvasást népszerűsítő funkciója, de így alakult. Ennek örülök.

Lesz folytatás?

Igen, lesz, ugyanígy egy nagyon hasonló könyv negyven író és költő szerelmi életéről, lesznek benne erdélyiek is és ugyanúgy ősszel fog megjelenni.