„Ha egyszer el akarom magyarázni a lányomnak, hogy milyen volt a nyolcvanas években nőként Romániában élni, ezt a könyvet fogom a kezébe adni" – mondta Magyarországon élő, de a hetvenes évek Romániájában született ismerősöm Bodor Johanna könyvéről. Nem is lehetne talán jobban körülírni, hogy mit jelent a Nem baj, majd megértem.

A könyv egy lány felnőtté válásának története, az egykori balerina Magyarországra való kitelepedése előtti ifjúságát mutatja be. A történet teljesen valóságos, az 1965-ben született Johanna a hetvenes években kerül a bukaresti balettintézetbe és nem mellékes, hogy édesapja az a Bodor Pál, aki a hatvanas-hetvenes években a román televízió magyar adásának főszerkesztője volt, 1983-ban telepedett ki Budapestre. Lánya Bukarestben maradt, és csak hosszas huzavona után, névházassággal tudott kijutni ő is Magyarországra.

A Nem baj, majd megértem című önéletrajzi írásban Johanna keveset ír gyerekkoráról – a könyv nagy részét a szülei távozása utáni két év részletes leírása teszi ki. A lányra „rászakad az élet". De az ember a jég hátán is megél, még a Ceaușescu-rendszer sötét éveiben is. És talán azok a legszebb részek a könyvben, amikben leírja, hogy milyen ötletes megoldásokra viszi rá az embert a szükség, a felülről gerjesztett nyomor.

Erőssége a könyvnek az is, hogy a balettiskola, majd a román főváros akkori kulturális életébe is valamennyire betekintést nyújt. De csak valamennyire, hiszen elsősorban a fiatal Johanna szerelmeiről, kalandjairól, mindnenapi életéről tud meg szinte mindent részletesen az olvasó. Szépirodalomnak nem nevezném, regénynek még kevésbé.

A könyv borítójára sem lehet nem felfigyelni, az egyik legegyszerűbb, de leghatásosabb borító, amit mostanában láttam: egy szögesdróton kötéltáncoló balerina – van benne némi szimbolika.

Sokszor kérdezik, hogy melyek azok a filmek, azok az irodalmi művek, amik az 1989 előtti éveket színezék nélkül, a maguk nyersességében mutatják be – Bodor Johanna könyve mindenképpen ezek közé tartozik. Habár szerzője nem író, és ez érződik is a regény nyelvezetén, attól még lebilincselő kötetet írt – nem feltétlenül kell tehát regényként kezelni és olvasni, a regényszerű történelmi memoár talán a legtalálóbb műfaji keret rá.

Nyilvánvaló azonban az is, hogy a könyv szövege és történései főleg azokat fogják meg, akik élték még a régi rendszert, és nem feltétlenül humorral gondolnak vissza a rossz emlékű nyolcvanas évekre. Olvasmány és tanulmány lehet mai fiatalnak, tinédzsernek is, aki érdeklődik az iránt, hogy milyen világban nőttek fel a szülei, és miért nem értik meg őt, miért vannak konfliktusaik és számára megmagyarázhatatlan döntéseik. Nem baj, majd megértik.

Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2014

220 oldal