Kun Árpád: Kicsit mindig fekete sperma voltam
MEGOSZTÓ
Tweet
Betekintés a Hargita lelkébe és a nép színházába
Kettős könyvbemutató a Városi Könyvtárban. Egy...Lepd meg magad egy ingyen könyvvel
Ideiglenes könyvturkáló nyílt a MÜTF Oktatási...Egész Erdélyt bealtatózták
Milyen nyomokat hagy egy család múltja a...Kun Árpád és Murányi Sándor Olivér
ÍRTA: KATONA ZOLTÁN
Teltház fogadta csütörtök este a G. Caféban Kun Árpádot, a három évvel ezelőtt megjelent Boldog észak című regény szerzőjét. Az író tíz éve Norvégiában él betegápolóként, azelőtt Bordeaux-ban tanított. A fehér inget, világos nadrágot és színes edzőcipőt viselő írót Murányi Sándor Olivér kérdezte, nemcsak a könyvről, hanem a jelenlegi életéről is.
Mondhatni, egy isten háta mögötti norvég kis faluból jött az új magyar regény három évvel ezelőtt, ami mind az olvasók, mind pedig a kritikusok tetszését elnyerte. Kun Árpád Boldog észak című regénye szigorúam fikció, még akkor is, ha a végén érdekes csavart alkalmazott.
Aimé története tehát nem valódi, de tény, hogy Kun Árpád életéből ihletődött – a történet szerint a harmincas éveiben járó fekete férfi a nyugat-afrikai Beninből Franciaországon át jut Norvégiába, ahol egy idősotthonban gondozóként helyezkedik el. Kun tulajdonképpen az idegenség és a boldogság regényét írta meg.
„Mindig kilógtam mindenhonnan. Woody Allen filmjében ábrázolja, hogy a sok fehér spermium között úszik egy fekete, aki nem érti, mit keres a többiek között. Én kicsit mindig ez a fekete sperma voltam" – tréfálkozott az Aegon-díjas író, aki úgy érzi, kívülálló a magyar irodalomban.
Norvégiai élete előtt „szellemi kulimunkát" végzett, ami nem kedvezett a regényírásnak – Kun Árpád általában munka előtt, minden hajnalban mintegy két órát írt. Így született meg a Boldog észak, amivel ismert író lett, és ez volt a munkafolyamata a következő regényének is, amelyet idén októberben jelentet meg a Magvető kiadó.
Sok szállal kötődik Erdélyhez is az író – 1989-ben még egyetemistaként hozott gyógyszert, élelmet a rászorulóknak, rendszeresen járt ide. Murányival felelevenítettek egy hangos tetszést arató történetet is: Gyergyószárhegyen kulturális táborban vett részt, és Bartis Attiláék házában vendégeskedett, amikor egy, a háziak által pátyolgatott sárgarigó-fióka megevett egy krumplibogarat, állítólag Kun „jóvoltából". A madár attól elpusztult, és Bartis állítólag többet ezért nem hívta meg magához – itt felkacagott a közönség.
Murányi az est végén az új regényéről kérdezte Kun Árpádot. Az októberben megjelenő mű szintén bővelkedik önéletrajzi elemekben. „Regényt írtam, nem önéletrajzot" – hangsúlyozta az író. Az este azzal ért véget, hogy Kun Árpád felolvasott egy hosszabb részletet az új regényből, majd dedikált.