A néhai költő, rádiós és lapszerkesztő, a Székely himnusz szerzőjének Csanády Györgynek a hajtincse, katonasapkája, írógépe, az 1921-ben eredetileg kantátának íródott, később a székelység himnuszává vált vers eredeti, megzenésített változata – csupán néhány azokból a személyes tárgyakból, amelyek az író leszármazottai, fia és unokája, Csanády András és Márton személyesen adott át megőrzésre és majd bemutatásra a Haáz Rezső Múzeumnak.

Az örökösök és az intézmény vezetősége között szeptember 3-án megkötött szerződés értelmében az utódok nem mondtak le a családi örökségről, egyelőre 50 évre letétbe helyezték azt a múzeumban, a szerződés meghosszabbításának ígéretével. Így nem csak az intézmény, de a látogatói is haszonélvezői lehetnek az irodalomtörténeti, történelmi és a Csanády-életmű megismerése és megértése szempontjából is értékes hagyatéknak.

Az előzményekről Miklós Zoltán igazgató és az 1952-ben elhunyt Csanády György leszármazottai szolgáltak érdekes részletekkel. A beszélgetésen jelen volt a Budapesten élő családdal több, mint negyven éve barátságban levő Zepeczaner Jenő, a múzeum nyugalmazott igazgatója is.

Nem véletlenül, hiszen a Csanády-hagyatéknak a szülővárosban való elhelyezésének terve még igazgatósága idején felmerült, de a körülmények úgy hozták, hogy a megvalósításra most érett meg az idő.

Budapest az otthon, Udvarhely az itthon

Az 1920-ban Budapestre telepedett és azóta is ott élő Csanády család és Székelyudvarhely története szorosan összefonódik. Bár a történelmi idők  széljárása nem kedvezett a hazatelepedésnek, a már Magyarországon született és élő leszármazottak számára ma is Székelyudvarhely a szülőváros.

Ez az egyik fontos apropója annak, hogy az örökösök nem csak Csanády György hamvait helyezték itt nyugalomra a református temetőben, de a személyes hagyatékának is itt, Székelyudvarhelyen kerestek biztonságos otthont.

Az Udvarhelyhez kötődést a szülők oltották bele két gyermekükbe. A festőművésszé vált fiú, András képzőművészként sokszor megfordult itt és személyes ismeretségek kötik a helyi „festőművész kolóniához". Az idős férfi bensőséges, szeretetteljes családi fészekként emlegeti fel a budapesti otthont, szüleire és édesapjára, Györgyre úgy emlékezik, mint akinek mindig is szívügye maradt Udvarhely, a szülő-és iskolavárosa és Erdély.

Ez határozta meg Csanády életútját, ennek szellemében élt és lett 1920-ban a hazájuktól elszakadt fiatal erdélyieket felkaroló Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyetemének egyik alapítója is.

A szülők által mesélt itthoni történetek voltak a családi mesék és a budapesti otthont látogató családi barátok is főként az Erdélyből emigrált neves személyiségek közül kerültek ki, mint például a művészeti iskola névadója, Palló Imre, Tompa László unokaöccse, Tompa Kálmán és a szintén az anyaországba emigrált Hosszú Zoltán színész – emlékezett kedvünkért Csanády András.

Megérteni a Székely himnuszt

Csanády András feladatának tekinti a híres édesapa életművének megismertetését, a munkásságával és legismertebb művével, a Székely himnusszal kapcsolatos félremagyarázások tisztázását. A hagyaték letétbe helyezésének nem csak Csanády-kép helyreigazítása, de a különböző médiákban napvilágot látott hamis mítoszoknak az eloszlatását is szolgálja – mondta az idős utód.

Bevallása szerint a '90-es években, Erdélyben és a határon túl is fellángoló himnusz-kultusz számára inkább aggodalomra adott okot, „hogy talán egy mást látnak és értemnek benne, mint amit valójában jelképez és jelent", ezért döntött úgy, hogy „szegény apámat kimentem abból a csávából, amibe belemászott".

Az édesapja életművével, munkásságával és legfőképpen a Székely himnusz keletkezésének körülményeivel kapcsolatosan számos kérdésre maga is meg kellett, hogy keresse az igazi választ.

„Közel 100 év telt el, ami alatt nagyon sokat változott a világ. Azok a körülmények, amelyek között a mű keletkezett és útjára indult, kíván némi erőfeszítést és igyekezetet megérteni. Magam is fokozatosan értettem meg, hogy ez a rövid mű tulajdonképpen mit is tartalmaz, mire is készült és mivé is lett, és ebben az ő életének értelmezése hogyan található" – kezdte magyarázatát.

„Udvarhely apám kibocsátó városa, családja több nemzedékének otthona. Valamiképpen tudnia kell, miről szól ez a költemény, meg kell értenie és ismernie apám személyiségét. Ezt akartam, az életének néhány reprezentatív állomását szemléltető tárgyi eszköz által is hozzáférhetőbbé, megfoghatóbbá tenni" – foglalta össze a kordokumentumként is becses családi örökség letétbe helyezésének legfőbb okát Csanády András.

Örökség a polcokon

A tárgyi hagyatékot közszemlére tenné az intézmény, de egyelőre az emlékszoba vagy állandó tematikus kiállítás megfelelő helyét még keresik – mondta Miklós Zoltán igazgató, magyarázatképpen hozzátéve, hogy a jelenlegi épületben pillanatnyilag nincs erre alkalmas helyiség, de ez nem jelenti azt, hogy a Csanády-örökség a raktárban fog porosodni.

Csanády György a fennállásának centenáriumát e hét végén ünneplő Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium diákja volt, itt érettségizett. A százéves évforduló alkalmával a Haáz Rezső Múzeum egy időszakos kiállítással tiszteleg a nagy múltú iskola előtt.

A régi kort idéző tárgyak között ott lesz az az 1913-ban készült tablókép is, amelyen a 18 éves, végzős Csanády Györgyöt is megörökítette a fotográfus.