Nagyon nehéz úgy beszélni az ismeretterjesztő filmről, hogy ne lőjük le előre a cselekményt, de azért megpróbáljuk. Igaz, azt is kérdezhetnénk, hogy egy ismeretterjesztő filmről hogyan lehet előre elárulni a csattanót? Van-e egyáltalán csattanó? Úgy, hogy nem a szó legszorosabb értelmében vett ismeretterjesztő filmről van szó. Abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy a megjelenés előtt megnézhettük Jakab Ervin filmjét, A Nagy-Küküllő útját.

Kezdjük az elejéről. Minden évben pályázatot ír ki az MTVA, tavaly előtt erre jelentkezett Jakab Ervin, a Székelyföldi Stúdió munkatársa és "Transikon" filmes egyesület tagja. Beküldte elképzeléseit a fejében összeálló filmről, készült egy szinopszis, majd miután meghallgatásra hívták és pozitívan bírálták el ötleteit, nekilátott kivitelezni azokat.

Egy éve volt arra, hogy bejárja és lefilmezze a Nagy-Küküllő útját, ami a varsági forrástól indul és egészen a Kis-Küküllővel való találkozásig, Balázsfalváig tart. Egy út történelmen, történeteken és téren át,

nagyszerű ismeretterjesztő film nem a hagyományos mederben.

Az egyes szám első személyben beszélő folyó, amikor kilép a medréből, néha időt utazva játékfilmmé változtatja a történetet. Így mutatja be az éppen aktuális helyszínt, történetet, embereket 52 percben. Sőt, animációs részek is helyet kaptak az alkotásban.

Ami a felvételeket illeti, drónnal, GoPro kamerával is készültek részletek a filmhez. A folyó meséje nagyrészt székelyudvarhelyiek közreműködésével valósult meg, de rengetegen segítettek Ervinnek. A szöveget Kudelász Nóbel írta, a Nagy-Küküllő pedig Barabás Árpád, a Tomcsa Sándor Színház színészének hangján szólal meg, a filmzenét Sinka Szilárd írta. Márton Melánia a gyártást vezette, a rendező-operatőr pedig Jakab Ervin volt.

Minden a föld alatt kezdődik

A Nagy-Küküllő útja is. A napsütötte fenyves erdők mélyéről felbukkanó forrás kezdi el mesélni történetét és egyben 221 km hosszú útjára indul. Nem is lenne mese, ha nem tűnnének fel a tündérek, illetve a mondák. A friss és tiszta folyó mellett megelevenedik az élővilág, közben történelmi leckét kapunk, majd az ember is megjelenik, aztán a székely baseball. Ki- és visszalép a folyó a medrébe, közben nem csak a közvetlen környezetére, de a távolabbi tájakra is betekintést nyújt a Küküllő. És mesél, és mesél, és mesél...

A zeteváraljai víztározó történetét például korabeli képekkel illusztrálva, fantasztikus megfogalmazásban kapja meg a néző. Befolyik mesélőnk a Küküllő-parti Athénba is, Székelyudvarhelyre. A szövegről, a narrációról és a zenéről, akárcsak a képekről csak áradozni tudunk.

Város- és vártörténeti ízelítő után Pribék Gergely esetét mutatja be nekünk a folyó, ami akár meg is történhetett akkoriban, ezt már játékfilmekre jellemző jelenetben látjuk. Humorban és iróniában akkor sincs hiány, amikor Agyagfalvára és az animált 1506-os eseményekre, illetve Fehéregyházára és 1848-ra kanyarog a Küküllő.

Lassan eljutunk az 1900-as évek nagy árvizéhez. A folyó pedig tovább „locsog" és már Segesváron járunk, ahol a békítő szobába is bebújik a Küküllő. Kiskapusról, a kohászatról, a rákról, majd Balázsfalváról is kapunk ízelítőt. A nagy testvér egybefolyik a kisöccsel, a Küküllő elbúcsúzik, mi pedig néznénk tovább.

Újfajta szemléletmód, régi az újjal, műfaj a műfajjal jó értelemben összemosva, humorral, iróniával és rengeteg információval fűszerezve. A filmet látni kell.

A Duna Televízió vállalta A Nagy-Küküllő útjának első bemutatóját. Ervin egyébként székelyudvarhelyi bemutatón is gondolkodik, ami Húsvét körül várható. Ne hagyd ki!