dráMA holt humoristával, élő kortársakkal
MEGOSZTÓ
Tweet
Kinek a munkája mennyit ér?
Aki ott volt, látta, szerette, nevetett és vörösre...Nekünk, ha férfiak vagyunk
Mintha az udvarhelyi nők azért ültek volna be erre az...Mi vagyunk az Adria
Arról, hogy hogyan lehet férjhez adni kétszáz aranyért...Fotók: Csedő Attila
ÍRTA: LÁZÁR EMESE
A hivatalos megnyitó előtt bő fél órával érkezünk. Terepszemlére. Már nagy az izgalom, az ide-oda rohanó szervezőket a nyakukba akasztott cetliről azonnal felismerni. Sebtében üdvözöljük Nagy Pál igazgatót és a sokkal nyugisabb Csurulyát, aztán a lépcsőn füstösre beszélgetjük egymást Tóth Árpival.
Expozíció kifejtése: a helyszín a múltban játszódik
A dráMa Kortárs Színházi találkozó ideje alatt működő kávéházban a pult mögött álló pincérlány lábát nem, csak mosolyát látjuk, amivel hosszú feketénket édesíti ingyen. 3,50-ért cukor és tej is dukál a kávéhoz.
A színésznők saját kreációival feldobott kávéházi látvány kétség kívül passzol a színházi eseményhez. A színházi díszletekből összeválogatott hangulatos berendezés az elmúlt évad előadásait juttatja eszünkbe. A fehérre festett székek a Táncműhely Uray-előadását (Vízkereszt, vagy amit akartok), az aranyozott éjjeli szekrény a Csak semmi szexet kérem, mi angolok vagyunk című szilveszteri előadást idézi.
Az egy Lakodalom elefántját kicsit hiányoljuk, jól mutatna szürke feje a bárpult felett.
Szívünk csücske a bejárati ajtó mellett a Nórából ismert rojtos fotelekkel, állólámpával berendezett csevegő, de bánatunkra már foglalt, így a ruhatár előtti vörös műbőr fotelbe telepedve vettük szemügyre az ügyes kezű színésznők falakat, zongorát díszítő kreációit.
A színésznők kézzel is tudják
Állatfigurákkal, virágokkal és gyöngyökkel díszített táskákból a legbőségesebb a felhozatal - akinek megtetszik és megvásárolná, Jakab Orsolya, Mezei Gabriella és László Kata színésznőket csípje el.
A festett mécsesek, különböző formájú üvegekből varázsolt törékeny tárgyak készítője László Zsuzsa színművész, a rusztikus kabátkákat Varga Márta varrta, a gyöngyös fülönfüggőket, gyűrűket, nyakékeket Bekő Fóri Zenkő csűrte-csavarta, a merész színekkel pingált festményeket Barabás Árpád férfikeze pingálta két előadás szünetében.
Lehet nézni, de venni is, akinek megtetszik valami, keresse az alkotót.
Holt humorista társasága
A hivatalos megnyitót a kávéházból nyíló kis kiállítóteremben ejtik meg a házigazdák: ott, ahol a színház névadója, Tomcsa Sándor emléke előtt tisztelgő kiállítást berendezték.
A bannereken, tárlókban a székelyudvarhelyi humorista életútját, munkásságát és nem utolsó sorban, kiváló humorral és tehetséggel tálalt grafikáit is szemügyre veheti a nagyérdemű.
Az író születésének 115. évfordulója apropóján létrehívott tárlatot Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet referense méltatta.
Nem véletlenül, hiszen az emlékkiállítást az OSZMI-nak köszönhetjük, illetve azoknak az udvarhelyi kulturális intézményeknek (színház, múzeum, könyvtár) és magánszemélyeknek, akik adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy a tulajdonokban levő, Tomcsa Sándor személyéhez kötődő tárgyakkal gazdagítsák a tárlatot.
Fotók, többek közt a csíkszeredai Siska Fivérek műhelyében lencsevégre kapott egyesztendős Tomcsáról, megsárgult osztálykép, közös fénykép barátokkal és a múzsával, Ferenczy Böskével.
Grafikák, rajzok, kéziratok, korabeli előadások plakátjai, köztük az udvarhelyi, 1960-as két és fél óra kacagást ígérő Tomcsa-estté is, amelyben a Mozirém szerepét az író néhai barátja, Maszelka János festőművész játszotta. Érdekessége a kiállításnak, legalábbis a mi figyelmünket felkeltette az a ma már csak Balázs Attila fotóján látható, egész alakos Tomcsa szobor, aminek nyoma veszett.
Aki tudja, hová tűnt, hol van Benczédi Sándor szobrászművész alkotása, árulja el. A felvonultatott anyag bemutatása nem teljes, csupán hangolónak szánjuk arra, hogy minél több lokálpatriótát becsábítsunk a nosztalgikus hangulatú „tomcsázásra".
Teltház Balázzsal
A dráMA iránti érdeklődést jelzi, hogy a nyitónapon mindkét stúdióelőadáson telt ház volt - nem sikerült beverekednünk magunkat.
Élmény nélkül nem maradtunk, meghallgattuk, hogyan vélekedik a József Attila-díjas Szálinger Balázs költő, drámaíró, a kortárs irodalom egyik legtehetségesebbje saját műveiről.
Fotó: Ozsváth Tamás Jenő
Az oszlopos teremben megejtett egy órás beszélgetést Lőkös Ildikó dramaturg, a Színházi Dramaturgok Céhe társelnöke moderálta.
Az egy órás társalgáson sok mindenről szó esett, érdekes, meglepő dolgokat tudtunk meg Szálingerről, aki tisztázta: sokan tévesen erdélyinek tartják, s bár ez abszolút nem bántja, Keszthely szülötte.
Kell még e-e-gy csaj
A többkötetes fiatal szerzőről megtudtuk, hogy irodalmi műveltsége sosem volt komoly, csak a történelemhez ért. Irodalmat csak és kizárólag versben szabad, és/vagy hajlandó írni, Miután megszagolta a színházi légkört, felfedezte az alapszabályt, hogy „mindig kell egy csaj a darabba". Megragadta az alkalmat, hogy barátainak és családtagjainak, valamint a zaklató újságíróknak küldjön egy rejtett üzenetet: „írás közben nem szabad cseszegetni, mert összeomlok."
Aki behatóbban meg szeretné ismerni a költő-drámaíró munkásságát, aki Erdélyben debütált, és az erdélyi íróknak köszöni szépen ehhez a segítséget, megteheti a márciusban bemutatásra kerülő Köztársaság című monumentális epikus-lirikus elemekkel átszőtt dráma megtekintésével.
Expozíció lezárása, függöny
Monodrámák stúdiótérben, kávéházi hangulat az előtérben, Tomcsa-emlékkiállítás, találkozás Szálingerrel az oszlopos teremben – ilyen volt az ötödik dráMA első napi menüje.
Ma, október 24-én Székely Csaba Bányavirág című, többszörösen díjazott előadását mutatja be a Marosvásárhelyi Yorick Stúdió nagyszínpadi stúdió térben, Sebestyén Aba rendezésében. A 17 és 20 órakor kezdődő előadások közötti egy órás szünetben, 19 órától a szerzővel lehet beszélgetni.