Kilenc településen három hónap alatt közel ezer gyereket és felnőttet táncoltatott meg az UIET és a máréfalvi Rozetta Ifjúsági Egyesület által szervezett 3. Táncházkaraván. A szombati gálán megmutatták, hogy mekkora buli a néptánc.

Előbb volt egy kis felvezető szöveg, hogy tudjuk, merre járunk, majd Antal Lóránt és András Lóránd, a két szervezet vezetői, utóbbi a Táncházkaraván ötletgazdája és projektfelelőse, előadták, miért is fontos nekünk a néptánc. „Szívesen megköszönném a sok támogatónak a támogatást, de sajnos kevesen voltak" – utalt ismét a finanszírozók szűkös létszámára Antal.

András pedig elmondta, hogy a táncházkaraván mára egy életérzés, olyan rendezvénysorozat, amelyről nem merül fel, hogy kell-e vagy sem. Kell – jelentette ki. Majd hozzátette, nem akarnak senkit erőszakkal megtanítani táncolni, senkinek nem akarják a gondolkodásmódját megváltoztatni, a népi kultúra ismeretére azonban szerinte mindenkinek szüksége van.

Csak a táncház intézményét szeretnék népszerűsíteni, ezt meg is tették a több száz fiatal körében, akik Udvarhelyszék különböző településein jókedvvel bekapcsolódtak a rendezvénybe. Végezetül figyelmeztette a gyerekeket, hogy azt a bizonyos szőrös kígyót ne felejtsék el, elővenni. S talán, nem is felejtették el, mert eléggé kapkodták a lábukat a kicsik.

Nem is untattak többet a hosszas felkonferálással, aminek csak annyi hátránya volt, hogy aki nem ismeri különösebben a fellépőket és a különböző tájegységek táncait, az most sem vált egyszeriben doktorandusszá a témában. Azaz csak az iskolai tánckörön szerzett ismeretek meg a plakát alapján találgattuk, éppen kit és mit látunk a színpadon.

Ha hihetünk a plakátnak, akkor fellépett a lövétei Kákvirág, a szentegyházi Hüpürcsös, a zetelaki Maroknyi, az oroszhegyi Szilvamag, a székelyszenterzsébeti Cickom, a székelyudvarhelyi Rozmaring, az agyagfalvi Parapács, továbbá a madéfalvi Mereklye és a székelyszenterzsébeti Romani Jag táncegyüttesek.

A zenét a széki Fülöp Márton (Pali Marci) és bandája, a magyarpalatkai Macsingo Náci és bandája, Duduly Rozália gardony muzsikája, a székelyszenterzsébeti Kóré Géza, a rugonfalvi Kóré Mózes, a csíkszeredai Szalay Kund és a Kedves zenekar, a szentegyházi Szapora zenekar szolgáltatta.

Ettől függetlenül jól szórakozott a Stúdió Mozit teljesen megtöltő közönség, vastapssal jutalmazta a színpadra állított táncházat.

Az udvarhelyszéki amatőr és műkedvelő néptáncegyütteseknek távolból jött népzenei adatközlők húzták a muzsikát. Figyeltük a gardony velőig hatoló csattogását, rájöttünk, hogy a cimbalomnak élőben még földöntúlibb hangzása van, mint a tévében, és megcsodáltuk, a széki népviseletben hogyan harmonizáltatják a pöttyöst a kockással.