Már az előzenekarra, az udvarhelyi Orient Express-re megtelt nagyjából a Siculus Ifjúsági Ház nagyterme, s örvendetes volt észrevenni, hogy az alig húsz-huszonegy éves srácokból álló csapatra is ilyen sokan voltak kíváncsiak, mert a közönség nagy része végighallgatta a félórás műsorukat, amiben mind saját dalok, mind pedig feldolgozások (pl. az Ocho Macho Jó nekem című száma) is helyet kaptak.

Az átállás nem volt hosszú, a Quimby hat tagja pedig belevágott a lassan felvezetődő, majd bevaduló Szellőbe, indulhatott tehát az agy, a szív és a tüdő. Majd következett a Homo defectus, a Ventilátor blues, a Hoppá, az Ultravaló, az Ajjajjajj és így tovább - a Quimby összes ismert dalát előaadta, egyfajta besztof-műsor volt mintegy két órában ez is, mint a másfél évvel ezelőtti, ugyanezen a helyszínen játszott koncert, talán a hangosítás most jobb volt.

Összesen négy új dalt is játszott a zenekar, ezeket a mostani turnéjukon kerültek először színpadra – első hallásra eléggé kemény, klasszikus hardrock-hangvételű daloknak tűntek, a következő hónapokban lesz ezeknek a bejáratása, majd a valamilyen formában való kiadása, megjelentetése.

A ráadás a Sehol se talállak, illetve a Magam adom volt – azt hiszem, hogy minden olyan dalt eljátszott a zenekar, amit az elmúlt három-négy év Quimbyjétől megszokhattunk. Fanyalgók mindig vannak, ennél a fellépésnél lehetett jobb, de rosszabb Quimby-koncertet is látni-hallani ugyanebben az időben.

Az alternatív jelzőt szerintem rég kinőtte ez a csapat, a rendszerváltás utáni magyar rockzene történetének egyik legfontosabb együtteséről van szó, amiről az is elmondható, hogy kulturálisan pozitív.

Kedden este Kolozsváron zárul a turné, a vendégzenekar az udvarhelyi Stereogám lesz.

Kiss Tiborral, a Quimby együttes frontemberével készült interjúnkat kedden olvashatod