Izgalmas és meglepő feldolgozásaival a Csík zenekar felkeltette az érdeklődést a népzene iránt a fiatal zenehallgatókban, a népzenefanatikus réteget pedig közelebb vitte a kortárs rockzenéhez. Összehozott különböző zenei ízlésű embereket, és érezhetően növelte a toleranciát a különféle rajongói rétegek között.

A zenekar közelgő erdélyi turnéja kapcsán a zenekarvezető Csík Jánossal beszélgettünk.

A kezdetekhez képest mit jelent ma a Csík zenekar a magyar népzene világában?

A zenekar egy olyan szerepet vállalt és tudott teljesíteni, ami egyfajta misszió, egy stílusteremtés. Gyakorlatilag azt vállaltuk, hogy őrizzük a régi falusi zenék igazi hagyományát, a magyar népzene szép dallamait, és megpróbáljuk minél többeknek átadni, új módon, a mai zenei világ ritmusának a lüktetésére„átsóhajtva”.

Nagyon sokféle próbálkozás volt már, a rockzene nagyon gyakran hozott be népzenei dallamokat a saját világába. Itt most fordítva történt: a népzene rántotta magához az alternatív rock-, a swing- vagy a blues-muzsikát. Így akik még nem találkoztak a magyar népzenével, az általuk szeretett dallamvilágban, zenei környezetben rátalálhatnak a szép népdalokra.

Tehát a népszerűség felelősséggel jár? Nevelni lehet a közönséget a népzene szeretetére?

Igen, ez felelősség. Nem öncélú érdekek alapján játszunk, nem azért, hogy sikeresek legyünk – noha természetesen az ismertség nagyon jó –, hanem az elsődleges szempont az, hogy sokáig legyen, kinek zenéljünk.

Idén ünnepli a zenekar fennállásának 25. évfordulóját, amiből talán az is látszik, hogy igyekszünk jól és igényesen tenni a dolgunkat, szükség van ránk, és remélhetőleg még sokáig tudunk dolgozni.

Több mint tíz éve kezdődött a tradicionális népzenétől való elmozdulás egy szvingesített népdallal. Mesélne erről a váltásról, ami aztán elindította a feldolgozások hullámát a zenekarban?

A kor falára című lemezünk címadó dalában – ez egy Áprily Lajosvers címe is egyben – egy mezőségi, magyarpalatkai lassú cigánytánc dallamát játsszuk úgy, ahogy azt a régi zenészek játszották. Aztán ez a dallam átmegy szvingbe, majd visszatérünk az eredeti megszólaláshoz, hogy érezhető legyen, hogy ez a dallam él, akármilyen ritmusra is vesszük.

Ennek a lemeznek és ennek a dalnak olyan sikere lett, hogy a népzenész közeg is elfogadta, és szólótánc-fesztiválokon táncosok vitték magukkal versenyanyagként. Ez a siker egy újfajta lendületet, bátorságot adott.

Egyik zenész kollégám, Szabó Attila, aki együtt dolgozott a Kispál és a Borz zenekarral, elvitte Lovasi Andrásnak megmutatni ezt a lemezt. Olyan szinten megtetszett nekik, hogy az egyik dalt a saját koncert-repertoárjukba is bevették. Ennek kapcsán jött a gondolat, hogy mi lenne, ha mi is játszanánk az ő dalaik közül.

Először bizonytalanok voltunk, de aztán belevágtunk. 2005-ben részt vettünk a Kispál és a Borz Petőfi Csarnok-beli koncertjén (tehát nem előzenekarként, hanem a koncert közepén), ahol eljátszottunk egy kalotaszegi legényest egy ügyes táncos segítségével, és persze az ő dalaikat.

Az a döbbent néhány másodperc, amikor a közönség szembesült azzal, hogy mi folyik itt… Minket is izgatott, hogy úristen, mi fog itt történni, de a néhány dermedt másodperc után kitört az üdvrivalgás. Ez, azt hiszem, kinyitott egy kaput. Nemcsak a mi történetünkben, hanem azok számára is, akik ott voltak a közönség sorai közt.

Ők most már nem kapcsolják ki a rádiót, ha népzenét hallanak, és nem fordulnak el többé, ha népzenét látnak a színpadon.

Most már, gondolom, el is várják a zenekartól, hogy rockzenei feldolgozásokat játsszon. Van még olyan esemény, amikor kizárólag autentikus népzenét játszik?

Minden fellépésünket autentikus népzenével kezdjük, aztán feldolgozásokat játszunk, majd autentikus népzenével zárjuk. Már nem is szeretnénk és nem is várják el tőlünk – nem is volna helyes –, hogy csak az egyiket vagy csak a másikat csináljuk.

Eddig úgy tűnt, hogy a kortárs „intellektuális” rockzene iránt érdeklődnek leginkább, de legutóbbi lemezükön találunk egySzéki Hobo című dalt is, amiben egy Hobo Blues Band-dal feldolgozására bukkanunk. Lesz még folytatása, lesznek-e még régi magyar rockzenék a Csík zenekar repertoárjában?

Biztosan lesz. De az új elképzelések nem állnak meg itt. A feldolgozások mellett vannak verseink, vannak szimfonikus zenekarral felvett dalaink is. Folytatjuk ezt az utat, de több irányú terveink vannak.

Mi lesz a legközelebbi terv, ami meg fog valósulni?

Most a zenekar 25 éves fennállását ünnepeljük. Szeretnénk megjelentetni egy bakelitlemezt és könyvet.

Ez milyen könyv lesz?

Olyan beszélgetéseknek a gyűjteménye, amelyek olyan emberekkel készültek, akikkel az elmúlt 25 év alatt kapcsolatunk volt: táncosok, szervezők, zenészek, színészek és más alkotók. Elmesélik a velünk kapcsolatos tapasztalataikat. Mi is mondunk majd egy-két történetet.

És hogyan viszonyulnak a Csík zenekar mostani stílusához azok a zenészek, akikkel együtt indultak?

Az autentikus zenét játszó zenészekkel ugyanolyan a viszonyunk, mint korábban, hiszen ugyanúgy tiszteljük a magyar népzenét és őket, mint a kezdetekkor. Mindig is voltak kritikus hangok, hogy mi helyes és mi helytelen, de alapvetően létezik egy tisztelet a munkánk iránt, ami kölcsönös.

Baráti kapcsolataink megmaradtak, a népzenészek is és a könnyű műfajok zenészei is nagy szeretettel fogadják a munkánkat. Amit mi teszünk, az az értékmentésnek és az élmény átadásának egy olyan módja, amit jól csinálunk.

Tudatosan kell törekedni arra, hogy legyen egyensúly a hagyományos és a feldolgozott dalok között?

Igen, ez egy tudatos igyekezet, az egyensúly megőrzése, a borotvaélen táncolás. Ez a titka is a sikerünknek, az egészséges arányok. Nagyon sokan azért nem tudják ezt ilyen módon csinálni, mert ez nehéz dolog, és fontos kelléke annak, hogy a közönség szeressen minket.

Szoktak figyelni más zenei feldolgozásokra? Például arra, hogy a Most múlik pontosant a Csík zenekar után hogyan dolgozták fel mások?

Tudatosan nem, de néha kapunk egy-egy youtube-linket. Vannak köztük nagyon aranyos, kedves próbálkozások, de vannak néha elszomorító dolgok is. Néha a nevünkben, velünk való egyeztetés nélkül játsszák a dalainkat más zenészek, és előfordult, hogy a mi fotónk felhasználásával.

Ez nem korrekt dolog. Bizonyos emberek a politikai vagy egyéb érdekeiket próbálják érvényesíteni, a mi népszerűségünket fölhasználva.

Kampánycélokra használták fel a dalaikat?

Nem elsősorban kampányként, viszont a nevünkben játszották el például ezt a Most múlik pontosant más zenészek, teljesen más szöveggel, más énekkel, de nem vállalták fel önmagukat. Úgy gondolom, hogy aki egészséges magyar ember, az vállalja fel a nevét, a nemzetiségét. Mi sem bújunk bele más bőrébe, hogy azáltal jobban megismerjék valamelyik gondolatunkat.

Mire számítanak, milyen lesz az erdélyi turné?

Tiszteljük az erdélyieket, és hál’ Istennek a közönség is mindig örömmel fogadott minket, a nagyvárosoktól a kisebb településekig. Mindig szívesen játszunk nekik, akár ötvenen, akár ötszázan vannak.

Erdély mindig nagyon fontos volt a magyar népzenében, a magyar táncházmozgalom egyik bástyája. Nagyon sokat jártunk oda, nagyon sok zenészismerősünk van ott. Sokat tanulunk az erdélyi gyűjtésekből, és egyáltalán, a táncházmozgalom kiemelten fontos táncrend része is Erdélyből való.

Erdélynek van egy sajátos lelkisége, az erdélyi magyar, székely vagy csángó másképp, másfajta lelkiséggel viszonyul az élethez. Sokat tanulhatnánk tőlük ilyen szempontból is.