Lendületes koncertet tartott a Pély Barna Trió csütörtökön este, felállva tapsolt a G. Café közönsége. A United együttesből is ismert frontember a blues-rock, a funky és a rock and roll kellemes keverékét játssza ebben az együttesében.

A műsor nagy részét Pély Barna saját szerzeményei tették ki, de néhány nagyon ismert dalt is megszólaltattak, mint például a Depeche Mode-tól a Personal Jesus. A kávézóban telt ház volt, a zenekar (Pély Barnabással Kottler Ákos dobos és Péterfi Attila basszusgitáros játszanak) is láthatóan nagyon jól érezte magát a közegben. Pély Barnával még a fellépés előtt beszélgettünk.

Honnan ennyi energia, mi tölt fel?

Én csak csinálom a dolgomat, ha van ötletem, azt megvalósítom és próbálom magam köré gyűjteni azokat az embereket, akik hisznek azokban a dolgokban, amiben én, illetve hisznek bennem. Szerintem lehet, hogy ők töltenek fel.

Milyen végigrobogni egy ilyen turnén?

Nagyon nagyot tölt az, hogy mindig másfajta embereket ismerünk meg, akiknek más az attitűdje, másféleképpen beszélnek kicsit, de nyilván a nyelv összeköt minket. Nagyon fontos dolog, hogy új emberekkel ismerkedjünk meg és hogy ezek az élmények beépüljenek az életünkbe, gondolkodásunkba.

A mostani turné annak is köszönhető, hogy tavasszal voltunk itt néhány állomáson Sárik Péterrel. Az, hogy mi hajt engem? Szerintem erre születni kell, legalábbis az eddigi tapasztalataim szerint.

Több lábon állsz, hiszen a United és a triód mellett más produkciókban is szerepelsz, nagyon sok zenei műfajban otthon vagy. Mégis melyik az a fajta zene, amire azt mondod, hogy neked az a legfontosabb?

A blues, illetve a blues-rock. Azért is lett a Trióban blues-rockos a hangzás. Egész gyerekkoromban kerestem egy hangzást, kérdezetem apukámat például egy filmnél, hogy ez milyen zene? Ez jazz, mondta.

Apu jazzlemez-gyűjteményét hallgattam sokat, aztán tizenhat éves lehettem, amikor voltam Cambridge-ben angolt tanulni egy nyári táborban és egy lemezboltban elkezdtem hallgatni a cédéket. Egy nagyon régi blues-válogatás volt, amire azt mondtam, hogy "Ez az!" A huszas-harmincas évek zenéje, Robert Johnson, Willie Dixon!

Elkezdtem bluest hallgatni, s amikor már a főiskolára bekerültem jazz ének szakra, akkor mindenki úgy könyvelt el, hogy ez az a rhytm and blues-gitáros-forma, aki idekeveredett. Ez is maradtam, a mai napig ez a forma vagyok, és ezt az énemet élem ki a triómban is.

Közben azért ráéreztem arra, hogy nem kesergő, hanem lendületes típus vagyok, jól állnak a lendületes stílusok, a funk vagy a rock and roll. Ezek ötvöződnek a trio zenéjében.

Régebb tehetségkutatókban is voltál zsűritag, mostanában láttál-e olyan magyar zenei produkciót, amit kiemelnél?

Ha kiemelhetnék valakit, akkor az az Ivan and the Parazol nevű formáció. Nagyon közel állnak a szívemhez. Fura, mert pont egy tehetségkutatón láttam meg őket: a Hard Rock Cafénak volt egy ilyen programja, majdnem profi zenekarok léptek fel és ott voltam én zsűritag.

Azt gondolom, hogy egy fantasztikus zenekar, körülbelül húsz év az átlagéletkor, de szerintem simán világhírűek lesznek. Ha valakit a Trió helyett kellene küldenem, akkor az Ivan and the Parazolt küldeném!

A Pély Barna Trió előtt milyen távlatok vannak?

Nagyon szeretek angolul énekelni és vannak olyan stílusjegyek, amik alapvetően angolul szólalnak meg, tehát ez nem ilyen arcoskodás, hogy csakazért is angolul énekelek, hanem én így is tanítom a jazzéneket. Rájöttünk arra, amikor elkezdtük csinálni, hogy ez nem annyira magyar nyelvterületes történet, de függetlenül ettől van rá igény.

Ezt a zenét inkább alternatívnak mondanám, de nem úgy alternatív, mint mondjuk a Quimby, hanem egy alternatív megközelítése a világnak, mert szerintem egy blues-zenész is már alternatívként közelíti meg a világot.

A mostani gyerekek már nem hallgatnak bluest, csak ha rákeresnek a neten, s ez a blues-rock stílus is ilyen. Nyilván van egy réteg, aki Led Zeppelint hallgat vagy azon nőtt fel, mint az én generációm. Amikor tanítottam, akkor történt, hogy zenét hallgattunk és valamelyik gyerek megkérdezte, hogy ez mi?

Mondom, ez Earth, Wind and Fire, nem ismered? Húsz éves volt, ő már nem ismeri. Visszatérve, a Trió projekt egy garázszenekar, de a múltkor játszottunk Pesten az Old Man's Pubban és a hetven százalékban nem magyarok voltak ott, hanem belgák, hollandok, angolok, németek.

Ez maga után vonja azt, hogy külföldre is jártok majd?

Igen, az eredeti terv az, hogy elindulunk Nyugat-Európa vagy akár Ázsia felé, és igyekszünk felépíteni azokat a kapcsolatokat. Egyébként ugyanúgy játszunk nyilván Magyarországon és magyarlakta területeken is. Mert ha eljönnek, akkor élvezi mindenki!