Nem most történt, több mint tíz éve. Szombat volt, és egymást nyugtatták, hogy nem lesz gond. A tömbház előtti téren a hétfőn kezdődő érettségi volt a téma. Első a román szóbeli, de a fiúk nem nagyon vágták a románt, mint ahogy a generációjuk nagy része sem – de talán igaz ez az előttük s utánuk levőkre is.

„Szinte mindenki leérettségizett a tavaly is, nálunk butábbak is, nehogy már mi buknánk el" – vigasztalták egymást. Nem akartak semmit a véletlenre bízni, így egyikük fejéből kipattant az ötlet, hogy majd mobiltelefonon segítik egymást.

Mivel nagyon a kétezres évek elején járunk, ezt nem volt egyszerű kivitelezni. Egy egyszerű „handsfree" sem volt mindennapos, a féltégla „bunkófonok", vagy a feltöltő kártyák irgalmatlan percdíjai sem a csóró középiskolások zsebéhez voltak igazítva.

Vasárnapra beszerezték a szükséges dolgokat. Szerencsés helyzetben voltak, a két telefon adott volt, a fülhallgató is előkerült a dobozból, na meg egy kis bőrszínű ragasztó a kábelvezetéshez.

A garázsban tartott főpróba után megnyugodtak a srácok: működik! Nem kellet sokat várni, másnap fehér ingben, zakóban már élesben tesztelhették, az akkor „high tech"-nek számító módszert.

Halló-halló, itt a súgó!

Amíg az egyik az ajtó előtt, zsebében a telefonnal, ujjával a hívógombon várta, hogy szólítsák, néhány teremmel arrébb társa a kidolgozott tételekkel várta a hívást. A hosszú haja alatt elrejtett füles senkinek sem tűnt fel, így miután szólították, már tárcsázta is a szomszédos termet.

Szóbeliről van szó, így a húzott tételt fel kell olvasni, amíg helyet foglal a vizsgázó, addig a társa kikeresi az elhangzott részt. Aztán jöhet a nyugodt, higgadt tollbamondás. Ha kérdés volt, akkor az egy köhögés az igen, kettő a nemet jelentette. Bőven megvolt az átmenő, jöhetett a másik srác.

Telefoncsere, bekábelezés, meg ami ezzel jár: itt már kicsit trükkösebben kellett dolgozniuk a fiúknak, mert a második srácnak egészen rövid haja volt. Neki a zakóujj végében majdnem tenyérközéphez került a füldugó, a mikrofon alkarhoz.

Így történhetett meg, hogy a tétel felolvasásakor a szomszéd teremben várakozó társa nem értette tisztán, mit is kéne súgnia. Az már csak nehezítő körülmény volt, hogy a mellette ülő vizsgázó folyamatos köhögése megborította a kétszavas (vagy kétköhögéses) igen-nem kommunikációt.

A show-nak folytatódnia kell

Nem veszhet itt el a dolog. Akkoriban azt beszélték, hogy szóbelin, ha a tételt nem tudod, de valamelyik másik vizsgatémáról tudsz beszélni, akkor nagy valószínűséggel megkapod az átmenőt. Ide nem is kellett több.

A súgó a kidolgozott tételes könyvet véletlenszerűen kinyitotta egy oldalra, majd ennyit mondott társának: „Ion. Írjad! Reméljük, erre megkapod az ötöst".

Nagyjából az első öt sort diktálhatta le, amikor lelkiismeret-furdalása támadt. Mi van, ha nem lesz elég az ötöshöz? Miközben ott habozott, és próbálta kitalálni, mi is lehet a tétel, a vonal másik végéről suttogó, de erőlködő hang érkezett: „Diktáljad te hülye, mert ez az!".

Nagy izgalmak és habozás közepette, de sikeresen lefutott a második felvonás is, közepesen gyenge jegyeikkel nem keltettek nagy feltűnést, és a mobilok akkori ritkasága nem adott okot a tanároknak, hogy erre gyanakodjanak. A vizsgák, még nem úgy kezdődtek, hogy „kérem, kikapcsolt telefonjaikat a vizsga idejére adják át a vizsgáztató tanárnak".

A tévé bemutatta a puskázást

Volt még egy zavaró tényező, ugyanis az érettségiről hírt adott a helyi televízió is, ráadásul operatőrük éppen abban az osztályeremben készítette fedőképeit, ahol a srácok telefonos érettségit próbáltak kivitelezni.

A vizsgán, ahogy az operatőr közeledett a könyöklő vizsgázóhoz (mert könyökölni kellett, hogy a zakóujjban levő fülhallgatót hallja), kameráját bezavarta a telefon jele, gerjedni kezdett, és jellegzetes pattogó hangot adott ki.

Miután az operatőr meggyőződött arról, hogy nem az ő telefonja készül megszólalni, lenyomta az utolsó snittet, majd elhagyta a termet. A fiúk már megnyugodva füleltek az eseti híradónál, s csak kacagták a stresszes nap után, ahogy tévén keresztül is kivehető volt a kamera gerjedése.

Te hogyan nem puskáztál az érettségin?