Egyelőre még vinni és hozni kell a versenyekre és nem is tud nevezni mindegyikre, mert nincs jogosítványa az ifjú motorosnak.

Az Erzbergrodeo hard enduró verseny nem ismeretlen az udvarhelyiek számára, hisz többször beszámoltunk már Kovács Ervin Zsolt (Zsoci) kiemelkedő eredményeiről, de most mentoráltjával, s egyben trónkövetelőjével, Józsa Norbert Leventével beszélgettünk, aki a világ legjobb endurósai között mutatkozott be a nemrég megrendezett ausztriai versenyen.

Az Erzbergrodeo egy elég rangos eseménynek számít az endurósok körében. Ilyen fiatalon hogy kerülsz el egy ilyen versenyre?

Ez hard enduró, nem sima enduró, itt is van egy világbajnokság, ami öt futamból áll. Ez az öt futam egyike, kettő már lejárt. Az első Angliában volt, a második Olaszországban, azokra nem mentem, oda már jogsi is kell, és forgalomba kell legyen írva a motor. Nekem jogsim sincsen, és a motorom sincs beíratva, így nem is nevezek a világbajnokságra, csak erre az egy futamra mentem el, mert ez közel van. A negyedik az a RedBull Romaniacs Nagyszebenben, amire szintén megyek. Az ötödik, a finálé Törökországban lesz, lehet, ha arra is el tudok menni.

Igazából bárki mehet ezekre a versenyekre. Ez nem olyan, mint a birkózás, hogy meg kell nyerned valamit ahhoz, hogy továbbjuss, s akkor felkerülhetsz ide. Itt 2 000 benevező van, ha megvan a pénzed és a felszerelésed, akkor indulhatsz. Most negyedik éve, hogy benne vagyok a versenyzésben. 2012-ben nyertem először bajnokságot.

Romániában hard enduróban három kategória van: hobbi, expert (haladó) s a profi. Első évben hobbiban voltam első, utána expertben, s a tavalyi évben pedig profiban. Idén is vezetem a táblázatot. Ezek korhatártól függetlenek, így általában én vagyok a legfiatalabb. A román bajnokság az egyik legkeményebb verseny a hard enduróban, itt van jó terep és nálunk még engedik, hogy erdőn-mezőn menjünk. Úgy kell elképzelni, hogy egy versenyre eljönnek háromszázan, amiből romániaiak vagyunk 30-an, a többiek 18 országból érkeznek.

Miért pont az Erzberg?

Kovács Ervin Zsolt a nagy „erzberg-járó" tőle hallottam a versenyről. Sok mindent tanultam Ervintől és sok mindent köszönhetek neki. Tavaly például együtt voltunk. Nekem ez a harmadik erzbergi versenyem, de az első kettő nem sikerült túl jól.

Mi történt?

Két prolong van, az egyik pénteken, a másik szombaton a kétezer versenyzőnek, és benne kell legyél az első ötszázba, hogy bekerülj a vasárnapi versenybe. Ezelőtt két évvel 293. lettem, akkor köd volt, nem sikerült jól. Tavaly 56., idén pedig 40. lettem, így az első sorba sikerült kvalifikálni magam, s a versenyen 18. helyen végeztem.

Tavaly egy technikai problémán csúszott el a dolog, feltettem egy tunning kipufogót, de nem volt ráállítva a karburátor, így amikor csőgázt húztam, a motor dadogott, mert nem kapott elég benzint.

Idén a szervezők vitték kicsit túlzásba a pályát. Tavaly az első helyezett Johnny Walker másfél óra alatt teljesítette a négyórás versenyt. Mivel úgy van reklámozva ez a verseny, hogy a világ legnehezebb egy-hétvégés hard enduró versenye, kicsit kényelmetlen volt a szervezőknek, hogy az első ilyen gyorsan befejezte, ezért idén annyira megnehezítették, hogy szinte teljesíthetetlen volt négy órán belül. Nekem is az lett volna a célom, hogy időben végezzek, mert még se románnak, se magyarnak nem sikerült innen felőlünk időben befejezni az Erzberget.

Idén csak ötön tudták befejezni, de úgy hogy 3 óra 58 perc 25 másodpercet mentek, az utolsó másfél percben értek be. A szervező is ideges volt. Az utolsó két ellenőrző pontot ki is vették az egyenesben, hogy időben érjenek célba. Egyszerre ötön érkeztek be, így öt első hely volt és nem volt második vagy harmadik.

Nekem a 16-os ellenőrző pontnál járt le a négy óra, akkor a 18. helyen voltam. De úgy kell elképzelni, hogy a 18. ellenőrzőpont után már senki nem volt, csak a 23-asban, a célnál az az öt versenyző, aki teljesítette. Ha lejár a négy óra, vége a versenynek, és ahányadik vagy az utolsó ellenőrzőpontnál, amit elértél időben, az a végső helyezésed. A 19-es szakasz például olyan volt, hogy másfél órán keresztül csak húzták egymást fel a versenyzők, annyira meredek volt a pálya. Ezen a részen már a nézőnek nem szabad segíteni, csak a versenyző, a versenyzőnek. Amikor megékezett az első, tízszer megpróbált kimenni, de azt mondta lehetetlen. Miután megjött a másik négy motoros, egyesével húzták fel egymást, s ezért is mentek be mind az ötön elsőnek. Ilyen még sosem volt.

Most a suliból érkeztél az interjúra, mivel foglalkozol, amikor éppen nem a kőbányák meredek falán próbálsz kitörni a motoroddal?

Jelenleg 17 éves vagyok és a Kós Károly Szakközépiskolába járok, ahol kereskedelmet tanulok. Egyébként Korondon lakom, a szüleimnek ott van nagykereskedése és azért tanulok, hogy azt tudjam tovább vinni.

A motorozás akkor csak hobbi?

Nekem több, de a szüleim úgy tekintenek rá, hogy ebből nem lehet megélni, ez csak másodlagos. Egyszer suli, érettségi, tán főiskola is, de én azt is hanyagolnám, csak motorozhassak.

Sulizol, otthon részt veszel a munkában, mikor marad időd motorozni?

Elég zsúfoltak a napjaim, bentlakásba lakom, így hétfőtől péntekig itt vagyok Udvarhelyen, így motorozni nincs lehetőségem. A Youtube-on nézem a videókat, hogy mit, hogy kell, s szombat-vasárnap motorozok, edzek, többnyire egyedül, mert Korondon nincs akivel. A nyári vakációban az üzletben vagyok, így akkor is hétvégén megyek motorozni. Van egy velem egykorú külföldi versenyző, aki például nem jár iskolába, magántanára van, az apja is versenyzik és egy luxus lakókocsival járják a versenyeket. Már egy héttel a verseny előtt ott vannak, tesztelik a pályát, gyakorolnak a versenyre. Ezt így is lehet csinálni.

Valaki tanít motorozni vagy autodidakta módon fejleszted magad?

A legtöbbet Youtube-ról tanultam meg, de azon kívül Zsocitól (Kovács Ervin Zsolt) is sokat tanultam. 2011-be voltam nála, pár alkalommal, együtt motoroztunk. Ő már járt versenyekre és elvitt egyre, amit meg is nyertem amatőr kategóriában. Itt kezdődött minden.

Miért pont az endúrózás?

Már kiskoromban is állandóan a pedálos autóval, traktorral, elektromos kvaddal parkolgattam. Nyolc évesen kaptam egy robogót, tíz évesen az első krosszmotorom, s így fokozatosan jöttek. A szüleim látták, hogy ez az, ami boldoggá tesz. Korondon nincs krosszpálya, így lett belőle endurózás.

Mit jelent számodra az erzbergi eredményed?

Részben csalódott vagyok, mert úgy mentem, hogy időn belül befejezzem. A motorozáson kívül, hétköznap itt Udvarhelyen járok a terembe edzeni, állóképesség-növelő edzésekre. Tényleg úgy mentem, hogy be akarom fejezni, de ez a célom nem sikerült.

Akkor csalódott voltam nagyon, de így utólag átgondolva lehetetlen lett volna befejezni, ezét elégedett vagyok a 18. hellyel. Ennél motiváltabb nem is lehetnék, mint most. Ha azt vesszük, én most már csak ebben élek, de még nagyban függők a szüleimtől, így hiába akarok menni még több versenyre, valakinek finanszírozni kell. A versenyekre is valaki el kell vigyen, mert még jogsim sincsen.

Mi a rövid, illetve hosszú távú célod motorozás terén?

Rövidtávú cél, hogy ebben az évben ismét bajnok legyek hard enduró profi kategóriában, azon kívül most július közepén lesz a Red Bull Romaniacs, ott is indulok. Gold, expert, bronz és iron kategóriák vannak. A gold a profik, itt kb. 30 versenyző van, ők a világ legjobbjai, én az expertben fogok nevezni, ahol már vagyunk 130-an. Ha az Erzberg-eredményemet nézzük, akkor mindenki azt mondta, hogy a gold-ba nevezzek, mert lenne ott helyem. Úgy érezem, első évben sokkal eredményesebb lenne, szponzor keresés terén is, ha pódiumon végeznék a Red Bull Romaniacs-en, minthogy a profik között tizenvalahányadik legyek.

Hosszú távon nem tudom, mit akarok, szívesen lennék Johnny Walkerék helyébe. Ők mást nem csinálnak, motoroznak, bicikliznek, úsznak, motorokat tesztelnek. Repülővel érkeznek a versenyre, kamionok hozzák a cuccaikat. Versenyeznek és ezért fizetést kapnak.

Találkoztál még udvarhelyiekkel az Erzbergrodeon?

Igen, Geréb Domokossal, ő már kilencedik alkalommal volt, ő a legidősebb „erzberg-járó", aki legtöbbet volt. Velük mentem én is. Ő a selejtezőn 470.-nek jutott be és a versenyen 124.-nek jött fel. Vele is tartom a kapcsolatot, sok mindent megbeszéltünk a versennyel kapcsolatosan. Ezért hálás is vagyok nekik, és mindazoknak az itthoniaknak, akik a pálya szélén szurkoltak és segítettek a pálya azon szakaszán, hol még engedte a szabályzat. És természetesen a szüleimnek, hogy támogatnak az endurózásban.