Ködbe burkolózott a szerb főváros a tizedik női kézilabda Európa-bajnokság zárónapjára. Vasárnapra már csupán két mérkőzés maradt a kontinenstornán. Az elsőn rögtön a magyarok voltak érdekeltek, a kisdöntőben a házigazda szerbekkel kellett megvívniuk.

Titokban mindenki tartott ettől a találkozótól. Ha nem Szerbiában rendezték volna ezt a párharcot, akkor a magyar válogatott indult volna óriási esélyekkel, de többen úgy vélték, hogy miután a házigazdákat betuszkolták a legjobb négybe, az elődöntőben pedig vereséget szenvedtek Montenegrótól, akkor odaadják a bronzérmet vigasztalásul.

De a magyar csajok nem így gondolták.

A norvégok elleni elődöntőt nagyon gyorsan el kellett felejteniük, miközben kevesebb mint két hét lefogása alatt már a nyolcadik mérkőzést kellett megvívniuk.

A házigazdákat nem hozta lázba a bronzcsata. Az egy nappal azelőtt szép számban „kivezényelt" Partizan focidrukkerek meg sem érkeztek. Jó indulatú becsléssel is fél ház előtt játszották a kisdöntőt.

Ezúttal sokkal több magyar szurkoló utazott a helyszínre, rajtuk valóban semmi sem múlott. A két főszereplőn sem. Egymás után ontották a találatokat, mindkét felől a kapusok rendszerint akkor találkoztak a játékszerrel, amikor kivették azt a hálóból.

Ennek megfelelően nagyrészt fej-fej mellett haladtak, bár előbb a szerbek húztak el hárommal (6–9 a 13. percben), de a magyarok a szünet előtt nemcsak kiegyenlítettek, hanem a vezetést is átvették ugyancsak hárommal (20–17).

Kézben volt a meccs

A pihenő után sokáig a magyarok vezettek. Igazából nehéz kiemelni bárkit is az együttesből, mivel mindenki odatette magát. A kispadról olyan játékosok segítettek, akik a torna alatt nem kaptak annyi lehetőséget, így Rédei-Soós Viktoria és Szekeres Klára akkor szereztek gólokat, amikor épp szükség volt rájuk.

Az 58. percben még két találattal, 32–30-ra a magyarok vezettek, már a zsebükben érezhették a bronzérmet, de az ellenlábas még nem így gondolta. Az utolsó pillanatokban kiegyenlített, 33–33-al végződött a rendes játékidő.

A kétszeri ötperces hosszabbítás első felvonása sem döntött. A második már igen. Itt sorozatban ötször találtak be a magyarok, ami azt jelentette, hogy 41–38 lett a végeredmény, így a 2004-es, hazai rendezésű Eb után újból a harmadik helyet szerezte meg Magyarország.

Nem akartunk érem nélkül hazamenni

Egy ilyen torna utolsó napján két csapat tagja sír. Az ezüstérmes és a negyedik helyezett. Így a szerbek összes kézilabdázója pityeregve vette tudomásul, hogy ott volt a nagy lehetőség kapujában.

Ezzel szemben mind mosolygós magyarokkal lehetett találkozni a lihegőben. „Nem hittem el, hogy ott volt kezünkben a meccs, és hosszabbítás lett a vége. De még egy kicsit összeszedtük magunkat, így elértük, hogy visszakerültünk az elitbe. Nagyon örvendek ennek az éremnek" – mondta az összesen több mint 62 percet a pályán töltő beálló, Szamoránsky Piroska.

A meccs egyik meglepetésembere, Szekeres Klára arról beszélt, hogy nem volt véletlen a három gólja: „Ezeket megbeszéltük az edzővel, ahogy lehetett, éltem is a lehetőségekkel, még akkor is, ha nagyrészt védekezésben használtak".

„Annyira együtt volt ez a csapat, hogy kár lett volna, ha nem nyerünk. A tréner jól kigondolta, felépítette ezt a tornát. A felkészülési időszak, a meccsek, ez az egy hónap csodálatos volt" – nyilatkozta Rédei-Soós Viktória.

Habár zárult az Európa-bajnokság, de ez egy folyamat kezdete lehet. Két év múlva már sokkal szebben csillogó érmet is szerezhetnek a csajok. Ráadásul akkor házigazdaként, hiszen 2014-ben a magyarok a horvátokkal közösen rendezik a kontinenstornát.