Újabb adag izzadság folyik le a szülők hátán, amikor arra gondolnak, hogy nem elég a kánikula, jön a vakáció is, és mihez kezdjenek a gyerekkel, amíg dolgoznak. Bárcsak a szülők is elmehetnének nyári vakációra!

A kisiskolások már elvannak egyedül, lemehetnek a játszótérre, elutazhatnak a nagymamához, már ha van, vagy rokonokhoz. De mit kezdjünk az óvodásokkal? Egyre több tábort hirdetnek már egészen kis gyerekeknek is: hároméves kortól ajánlják programjaikat a napközik, vagy magánintézmények.

Szalay Zsuzsanna gyerekpszichológust kérdeztük, hogy mit vegyünk figyelembe a nyári táborok kiválasztásánál, milyen életkorú gyereket hová és kivel merjünk elengedni. Merthogy már hároméveseknek is szerveznek nyelvismereti, kézműves és egyéb táborokat.

Zsuzsanna maga is izgalmakkal várja a nyarat, négy és fél éves kislánya először táborozik az idén. Saját félelmeit is megfogalmazza a beszélgetésünk alatt, merthogy a pszichológus is ember és anyuka.

Járhat táborba, de inkább aludjon otthon

Az óvodás gyerek már megtapasztalta a szülőtől való függetlenedést legalább nyolc órára, és azt is tudja, hogyan alkalmazkodjon más felnőttekhez, így meg lehet fontolni a tábor lehetőségét már egészen kis gyereknél is – mondja Zsuzsanna. Kezdetben azonban inkább a nem ott alvós, délelőtti foglalkozásokkal működő tábort javasolja.

Ugyanezt ajánlja azoknak a gyerekeknek is, akik még nem szoktak le a délutáni alvásról, vagy különleges igényeik vannak ezzel kapcsolatban. Anya haját simogatva alszanak el, vagy nem hajlandóak máshol elaludni, mint a saját otthoni vagy napközis ágyacskájukban, igénylik a biztonságos, megszokott körülményeket.

A délután még alvó, illetve az új ingereket nehezebben toleráló gyerekek nyűgössé válhatnak, túlzottan leterhelődhetnek, ha nem alhatnak, vagy nincs idejük feldolgozni az eseményeket.

Ismered a gyereked?

A tábor kiválasztásánál ugyanakkor ajánlott figyelembe venni az életkori sajátosságokat, de legfőképp a személyiségjegyeket.

A temperamentumosabb, könnyen kapcsolatot teremtő gyerekeket, akik igénylik az új ingereket, és nem bírják a monotóniát, nyugodtabb lélekkel engedhetjük el, mint zárkózottabb társaikat. Zsuzsanna azoknak a pszichológusoknak a táborához tartozik inkább, akik az idegen nyelv tanulását az anyanyelv „tökéletes" elsajátítása után vezetnék be, ezért inkább a kézműves, művészeti vagy sporttal kapcsolatos táborokat választaná a gyerekeinek.

Nagy a verseny már az óvodáskorúaknál is: különféle szakkörökre, nyelvórákra, úszótáborokba íratják a kicsiket, hogy ne maradjanak le a többiektől. Nem könnyű eldöntenie a szülőknek, hogy merre csillog az arany középút.

Akar, nem akar

Olyan profilú tábort válasszunk, amire a gyereknek hajlama van, ami érdekli. Ha utálja a mozgást, fölösleges sporttáborba íratni, mert nem valószínű, hogy ott érik az első sikerélmények e téren.

„Úszótáborba óvodás korúakat semmiképp sem engednék, mert szerintem a gyereknek először teljes biztonságban, szülei karjaiban kell megtanulnia, hogy ne féljen a víztől – mondja a pszichológus. De ha látjuk, hogy szeret pepecselni, jó kézügyessége van, bátran küldhetjük nemezelni, népművészeti, vagy rajztáborba, ahol olyan tevékenységekben élheti ki magát, amelyekre az óvodában esetleg nem volt lehetősége.

Nem szabad erőltetni a gyereket. Ha megmakacsolja magát, és semmiképp sem akar menni valahová, márpedig azt a szülők meg tudják különböztetni, hogy dacból, vagy zsigerből vágja rá a gyerek a nemet, mondjuk le a táborozást. Még akkor is, ha előre kifizettük a méregdrága díjat, és nem adják vissza a pénzt.

Hetekkel előre készítsük fel a gyereket, hogy hová és kivel fog menni, kik lesznek a felnőttek, kik a gyerektársak. Lehetőleg legyen ismerős a táborvezető, olyasvalaki, akiben a szülő megbízik. Ha lehetséges, vigyük el előre a helyszínre, ismerkedjen meg a táborvezetőkkel.

A környezet biztonságossága nagyon fontos:

milyenek az étkezési körülmények, a mellékhelyiségek, a mosdó higiéniája. Ha nem lehet megnézni a helyszínt, mindenképp vegyünk részt a felkészítőn, ismerkedőn, lehetőleg gyerekestül. Sokat lendíthet a gyerek közérzetén, ha nemcsak a táborvezető felnőttek, de a gyerekek között is van ismerőse, barátja. Olyan táborba engedjük a szemünk fényét, amelynek megbízunk a táborvezetőiben, mert a félelmeinket a gyerekek átveszik.

Minél kisebb létszámú legyen a tábor, négy gyerekre jusson legalább egy felnőtt vezető, akivel különleges igények, például tartós gyógyszerszedés, cukorbetegség, asztma esetén előre beszéljük meg a feltételeket.

Ha már elengedtük:

A tábor az önállósodásról szól. Ne látogassuk meg minden nap, ne telefonáljunk tíz percenként, elegendő naponta egyszer, este felhívni, ha van mobiltelefonja, és meghallgatni a gyerek élményeit, panaszait.

Amikor haza akar jönni, és komolyan gondolja, azonnal hozzuk el, ne higgyük, hogy beletörődik, belerázódik. Életre szóló negatív élményei lehetnek, megrendülhet a szülőkbe vetett bizalma.

A vakáció maradjon szabadidő

„Ne essünk abba a tévedésbe, hogy az egész nyarat be kell táblázni, át kell táborozni. A vakáció a pihenésről, a szabadidőről szóljon. Minél kevesebb lexikális tudást gyúrjunk a gyerekbe, gyakoroltatni sem kell azon kívül, amihez ő saját magától, kedvtelésből hozzáfog" – javasolja Zsuzsanna.

Hozzáteszi, hogy ha valamiért nem pozitív élményekkel maradt a gyerek, azon a nyáron már ne próbálkozzunk másikkal. Amúgy is egy nyárra egy óvodáskorúnak egy tábor bőven elég. A játékos feldolgozás segíthet a gyerekből kipiszkálni, mi rossz történhetett vele: játsszuk el bábokkal, plüssökkel a tábort, sok mindent elárul, hogyan alakítja a bábok közti viszonyokat a gyerek.

Nagyi vagy tábor?

Ha a falusi nagymama és a fejlesztő tábor közül kell választani, a pszichológus egyértelműen a falusi nagymamára szavaz. A falusi életforma, természetközeliség a legjobb élettapasztalat: megtanul fára mászni, gyümölcsöt szedni, csatangolni a többi gyerekkel, kerten átmászni, mozgásos csapatjátékokat játszani felnőtt irányítása nélkül.

Óriási élmény lehet a csorda várása, az állatok közelsége, etetése, fejése, tojások összegyűjtése. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban eligazodjon a világban, az élethez szükséges alapvető készségeket elsajátítsa.

A tábornál fejlesztőbb a családi kirándulás is, ahol a gyerek a szülőkkel együtt tapasztalja meg a természetet, hogy milyen fa, milyen virág, bogarak, madarak vesznek körül. Ezek az ismeretek sokkal jobban beépülnek, mint a másoktól szerzett tudás.

Játékos román kicsiknek

A Pannónia Egyesület szervez például nyelvismereti tábort július 9–13 között előkészítő csoportos korú gyerekeknek, ahol román anyanyelvű pedagógus foglalkozik a gyerekekkel. Moldovanu Bogdan Alexandru magyarul is tökéletesen beszél, úgyhogy a megértési gondok elmaradnak.

Népművészeti táboruk is lesz július 16–20. között: itt néptáncot, gyermekjátékokat, nemezelést, agyagozást, bútorfestést tanulnak Balázs Etelkával, és az egész kicsiknek is tartanak román nyelvű foglalkozásokat július 23-tól 27-ig.

Attól félve, hogy csak kevesen vállalnák be az ott alvós programot, inkább napközis rendszerrel dolgoznak, vagyis reggel 8-tól este 18-ig lesznek a foglalkozások Tibódban, egy panzióban, ahol játékosan, az életkori sajátosságokat figyelembe véve ismerik meg a tábor tematikájának alapjait – nyilatkozta Balázs Tímea, a tábor szakmai oldaláért felelős Ficánka napközi óvó nénije.

Timi óvó néni csoportjába, a legkisebbekébe, már három-öt éves gyerekeket is várnak. Körülbelül tizenöt fős csoportokban lesznek a gyerekek egy táborvezető pedagógussal és kisegítő személyzettel. Mondókákat, énekeket, versikéket tanulnak, az évszakokról, napszakokról szereznek ismereteket a kicsik.

Tímea úgy véli, elsősorban a szülőknek kell legyőzniük a félelmeiket, és megbízniuk a saját gyerekükben, ugyanis már a tipegő korúak is hihetetlenül önállóak tudnak lenni. Tartanak majd előzetesen szülői értekezletet, és a kicsik szüleinek lehetőségük lesz a táborban tölteni az első délelőttöt – közölte.

Egy hét után nem fognak a kicsi gyerekek tökéletesen románul kommunikálni, de képesek lesznek képek alapján tárgyakat megnevezni, néhány egyszerű mondatot megérteni, vagyis nem fognak hátast dobni, ha egy román anyanyelvű megkéri őket, hogy mossanak kezet, vagy éppenséggel köszön nekik.

És óriási könnyebbséget jelenthet, ha már ilyen kicsi korban megtanulják ezeket az alapvető dolgokat, mintha iskolában kezdenék erről a szintről a nyelv elsajátítását – mondta Tímea, aki román nyelvszakos pedagógusként tipegő csoportot vezet a napköziben.