Megtette 14 ezredik kilométerét a székelyudvarhelyi bringás, Szabó Zoltán, azaz Kobra. Az utazó közel fél éve indult világ körüli útjára – csak az utóbbi egy hónap alatt négy ország levegőjét szívta, s néhol ő és BéBike nevű bringája is megszenvedték a nehézkes terepet.

Most azonban megállt egy hosszabb pihenőre: a thai tengerparton, Bangkoktól száz kilométerre tölti az ünnepeket, lánya társaságában. A Góbé termékcsalád által támogatott fekvőbringás útja Vietnamból Laoszba, majd Kambodzsába, néhány napja pedig Thaiföldre vezetett.

Az itthonról közel fél évvel ezelőtt magával vitt ruhái nagy részét lecserélte, azok ugyanis nem bírták jól az utazást. Kambodzsában például egy üzletnél az éppen varrógép mellett ülő házigazda szólította meg, hogy elszakadt a nadrágja, és mindössze egy maréknyi tasakos kávét fogadott el azért, hogy profi módon megvarrja.

A bringát és a bringást is megviselte az út

November 19-én vacogva, átázva-átfázva ért át a laoszi határhoz, belecsöppenve az ottani száraz időszakba. A kellemes időjárás ellenére a sátorozásról egy időre lemondott a mérges kígyók fenyegető jelenléte miatt – később azonban felbátorodott, főként a kihalt thaiföldi tájon.

Döcögős, sáros út vezetett Vietnamból Laoszba: BéBike első és hátsó fékpofái is jelezték, a sáros, köves út igencsak igénybe vette a járgányt. Nemrég pedig, Thaiföldön kormányának csavarja adta meg magát. Bringás felszerelésének egy része már cserére szorul, lánya azonban visz majd neki ezek helyett újakat.

Nem csoda, ha az utóbbi hetekben érintett útszakasz megviselte a fekvőbringát és vezetőjét: a laoszi és kambodzsai utak nem túl jók, felújítás alatt állnak vagy kövesek. Mostanában, Thaiföld sík vidékein azonban gyorsan, zökkenőmentesen haladt, bár lakatlan részeken karikázott át, és a szabad ég alatt aludt.

Nem csak a kerékpárral akadtak gondjai: saját szervezete is küldött hibajelentéseket. Gond adódott például a korábban is problémát okozó fogtömésével – több laoszi rendelő is elutasította kezelését, és csak Kambodzsában sikerült készséges szakembert találnia. Térdízületei sem viselték a legjobban az utolsó, Vietnamban töltött napok hideg, esős időjárását: a lábfájás lassította a Laoszba való átkelés után is, az emelkedőkön inkább taszította fekvőbringáját.

Így azonban több lehetősége adódott arra, hogy a tájban gyönyörködjön. Néhány alkalommal önként is lassított a tempón: a laoszi Pakse városban időt szánt a kikapcsolódásra, a városnézésre is, de most, Thaiföldre érve, Bangkoktól körülbelül száz kilométerre a tengerparton pihent év végéig. Lánya december 19-én érkezik meg hozzá, teljesül tehát a fekvőbringás utazó karácsonyi kívánsága.

Sült sáska csemegeként

Az alacsony életszínvonalú Laoszban igencsak nagy a választék egzotikus, meghökkentő ételekből: pocok, mókus és különféle bogarak is tarkítják a menüt. Ezek ellenben elég drágának számítanak – egy kilogramm banán körülbelül 2000 kipbe, azaz 0,18 euróba, míg a pocokhús ennek több mint tízszeresébe kerül.

Kambodzsában, Siem Reap város közelében megkóstolta az olajban sült sáskát – elmondása szerint csak az olaj ízét érezte rajta. Ismeretes azonban más furcsaság is a kambodzsaiak táplálkozási szokásairól: egy történet szerint az egyik falu lakói a néhány évtizeddel ezelőtt dúló éhínség idején rászoktak a pókevésre – s noha már elmúlt az akkori nagy szegénység, még mindig ugyanazt fogyasztják.

A kambodzsai kávé ellenben felülmúlta várakozásait: „A vietnami és laoszi kávé jó tulajdonságait egy pohárba töltötték. A vietnami méregerős, a laoszihoz mindig hozzátettek egy nagy adag jeget – mindezt csak 0,4 dollár értékért" – írta blogján.

Kevesebb beszéd, több empátia

Szállás tekintetében érdekes jelenség tapasztalható az utóbbi időszakban meglátogatott vidékeken: azok a hajlékok, ahol nincs meleg víz, általában drágák – a fekvőbringás utazónak azonban volt szerencséje laoszi falusi házban is aludni, ahol függőágyban lazíthatott lefekvés előtt.

Ráadásul Thakhek város közelében megcsodálhatta „a sziklamászók laoszi szentélyét", a Green Climber Home nevű parkban szállva meg – a park létrejöttének története egyébként több nemzet hegymászói összefogásának szép példája.

Fiatal buddhista szerzetesek is befogadták, két ideiglenes útitársával, egy német bringás párossal együtt – az ott alvás tippjét egy amerikai bringástól kapta, akivel a Mekong folyó mentén haladva találkozott. A kolostorok a szállás szempontjából ideálisnak bizonyultak, de azóta a vendéglátósok áraival is kezdett megbarátkozni.

Annak következményeként, hogy Vietnamban elég keveset beszélt, sokkal jobban megtanult figyelni az emberek gesztusaira: „hihetetlennek tűnik, és be sem tudom bizonyítani, de tudom szándékukat, árulkodik hanglejtésük, hangmagasságuk, reakcióik késése vagy túlreagálásuk" – írta blogján a Vietnamban töltött utolsó napok egyikén, utalva arra, hogy ki tudja szúrni azt, ha valaki be akarja csapni.

A Mekong folyót követve december 1-jén kelt át Kambodzsába, két sietős franciával – elmondása szerint a franciáknak kevés az idejük, így sietniük kell, tehát jól lehet velük haladni.

Mint minden meglátogatott vidék, így Laosz elhagyását is fájlalta kissé. Blogján ekképp írt róla: „A kommunizmus szép filozófia, de nem összeegyeztethető az emberi törekvéssel, és mindenkire ráerőltetett diktatórikus rendszereket szült. Laoszban mégis tetszett, mert a buddhizmus és kommunizmus együtt jól megférnek.

Az emberek mosolyognak, jól elvannak, nem sietnek, nem gyűjtenek, mert van még bőven idejük az elkövetkező életükben. Mindenkinek kívánok bringával egy hónap szabadságot ebben az országban." A kambodzsai vámnál már megszokott pénzosztogatás után gyorsan maradtak el mögöttük a kilométerek, mígnem Kobra lemaradt útitársaitól, mert megállt lefotózni egy kígyót.

Nyomorognak, de barátságosak

Az új ország barátságos arcát mutatta a székely utazónak. „Néha unalmasnak tűnhet a kívülállóknak folytonos gurulásom, de olyan, mintha egy falut néznék meg, csak ennek fő utcája 100 kilométer. Hosszan az út mellett házak vannak, emberek hellóznak, integetnek" – számolt be a látottakról blogján.

A határvidék ugyan szegény régió – fizetős szállásnak se híre, se hamva, az utánfutókat motorbiciklihez kötik, a benzinkutak pedig fabódék: hordóból pumpálják vagy flakonokban árulják az üzemanyagot – az emberek vendégszeretők. Angolul nem beszélnek, így a székely utazó legfeljebb jelbeszéddel kommunikálhat velük.

„Unalmas lehet otthon olvasni megint a napfelkeltéről, az egynapos barátok elválásáról, de ezek itt erősen megérintenek. Magányos világomban a kézszorítás jelzi a bizalom érzését két ember között. Szálláskérésemben jelen van az alázat. Búcsúzkodáskor az ölelésben benne van a barátság érzése. Ezeknek az embereknek én vagyok Európa, a mozgás, a határon túli világ, a szabadság" – írta mindarról, ami a magány érzését enyhíti útközben.

Az országtól való búcsúzás közben aztán Kambodzsa véres múltja miatti döbbenet kerítette hatalmába: az egyik kolostorban egy szerzetes több csontvázat és koponyát mutatott neki.

„Ezeket a környező erdőkből szedték össze, amikor enyhült a diktatúra. Az akkori idők rendőrei elvitték az embereket, felnőttet, gyereket, asszonyt, és többet nem látta őket senki. Évtizedek múltán derült ki, hogy mi lett az elhurcoltakkal" – tudta meg a székely bringás.

Leírta még: „Szerettem volna megnézni a fővárost, a múzeumot, ahol emléket állítottak a sok kivégzett egyszerű embernek. Kezdtem búcsúzni ettől a szegény kis országtól. Elképzelhetetlen számomra az a szörnyűség, ami szerintem túltesz a második világháborún is: hogy egy idióta vezető csak úgy mészárolja le az embereket a XX. században, csak mert azok másként képzelték el a világot.

Itt mesélték, hogy volt egy év, amikor az értelmiségi réteget fölöslegesnek találták a mezőgazdasághoz, és ezért kivégezték a szemüvegeseket – hiába a több ezer éves civilizációk és történelmi tapasztalat."

Thaiföld – bár tengerpartja, Kobra kifejezésével élve, erősen „pénzszagú", igen magas árakkal – egy csodálatos karácsony képét vetíti elő: lányával itt töltheti az ünnepet. Tervei szerint január elején indul majd tovább, az ünnepek alatt pedig nem ír majd blogot. A fekvőbringás világutazó további útjáról hamarosan ismét tudósítunk.

Ajándék Kobrától, ajándék Kobrának

2014-es naptárt ad ki a Góbé termékcsalád Kobra közel féléves útja során készült fényképekből. A fekvőbringásnak az egzotikus tájakon készített legszebb fotói mellé egy-egy híres író utazással kapcsolatos idézete kerül.

 

Az igényes kivitelezésű naptár még az ünnepek előtt megvásárolható lesz – tájékoztatott Gönczi Dezső, a Merkúr üzletlánc marketingmenedzsere. Hozzáfűzte, a naptárak eladásából befolyt összegből műholdas telefont vásárolnak Kobrának, hogy könnyebben tarthassa a kapcsolatot családjával, szeretteivel.

 

Ezen kívül Kobrának is készül karácsonyi ajándék: a fekvőbringás világjárónak dalokat gyűjtünk, amiket a magányos, hosszú kilométerek alatt hallgathat. Te is elküldheted kedvenced, a részletekért ide kattints.