Szabó Janka édesapjához, Szabó „Kobra" Zoltánhoz hasonlóan nem bír megülni a fenekén, és egy igen nagy túra megtételére határozta el magát, ami egészen Európa legnyugatibb pontjáig, Finisterráig vezet. Ez nem is végcélja világutazónk lányának, hiszen Finisterra mellől, Portóból indul neki az El Camino néven is ismert Szent Jakab-útnak.

A Szent Jakab- út (gyakran a város spanyol neve után, ami Camino de Santiago, El Caminónak is nevezik) ősrégi zarándokút, a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt s a maival ellenkező irányban járták be a zarándokok. A mai út Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.

Janka a Brassó melletti Prázsmárról indult másodmagával, Csoma Nórával, aki ugyan nem udvarhelyi, de már ismerhetjük, hiszen az Udvarhelyet is megjárt lakásszínház egyik alkotója volt. Júliusban, lassan egy hónapja vágtak neki Európának stoppal, hogy megérkezzenek Portóba, ahonnan gyalogszerrel teszik meg Európa leghíresebb zarándokútját.

Kamionokkal, busszal, segítőkész sofőrökkel, és éppen amivel érték, jutottak el Portóba a lányok. Volt, hogy éppen 10 kilométert tudtak haladni egy fuvarral, de a kicsit megbecsülve ezekkel a lehetőségekkel is gondolkodás nélkül éltek. Azt lehet mondani, nyakukba vették Európát, hiszen Magyarországot, Horvátországot, Szlovéniát, Olaszországot, Franciaországot majd Spanyolországot átstoppolva érkeztek meg a portugál kikötővárosba. Ez ugyan csak a Caminóra való előkészület volt, nem kis élménnyel is látnivalóval gazdagodtak, ugyanis a festői Velence mellett például a barcelonai La Sagrada Familiát is megtekintették.

A húsz esztendős lány 16 éves korában már egyszer végigjárta a Caminót, ahogy útitársa is, de akkor még édesapja, Kobra társaságában. Janka így fogalmazott blogján: „bejáratott caminósok vagyunk mindketten, úgyszólván okleveles tekergők". Mivel felejthetetlen emlékek kötik az első Szent Jakab- úthoz, ezért határozott úgy, hogy második alkalommal is zarándokol és még kalandosabbra veszi a figurát. Janka az út során blogján keresztül vezetett útinaplót és utazása minden helyszínéről, ahonnan csak tehette helyzetjelentéssel szolgált.

Az alvás közel sem volt annyira zökkenőmentes, mint az utazás. Aludt már caminós ismerősnél, a pécsi egyetem kollégiumában, portói hostelben és donatív szálláson, ami annyit tesz, hogy annyit fizetsz szállásodért, amennyit a szíved diktál. Janka szíve annyit diktált, hogy még néhány zacskós levest tudjon váltani magának. Arra is volt példa, hogy sátorban aludt, de még a kamionosok életét is kipróbálhatta: „Az, hogy este megint nem sikerült rendes helyen aludni, az nem az én hibám. Szívesen vittek Barcelonáig, de Montpelliernél meg kellett álljunk aludni, úgyhogy már aludtam kamionos emeletes ágyon, juhé!"

Janka blogjáról tudtuk meg, hogy sikerült lecsalnia néhány kilométert caminójából, hiszen Portó széléig akart kimetrózni, ami végül néhány megállóval többre sikerült. Magának állította össze útbeosztását, ami alapján 10 napot vesz majd igénybe túrája és naponta átlagosan 25 kilométert gyalogol, hogy aztán megérkezzen Santiago de Compostelába. Janka útinaplóját ide kattintva követheted.