Nagy nap volt a keddi, Csedő már lázban égett, hogy mikor jöhet a panelkertbe, mert az egy héttel korábbi agyagfalvi tapasztalatcsere utórezgéseként Levente pontosan érkezett a palántákkal. Katona aznap beszerezte az edényeket.

A finn préselt tőzeget már korábban kibontotta a kíváncsiság, Katona meg is jegyezte Csedőnek, hogy olyan érzés belenyúlni, mint amikor nedves fűrészporban turkál az ember, a fekete anyaföldhoz szokott szemünk nehezen vette be, hogy ebből a fűrészporhoz hasonló dologból a gombán kívül kinő valami.

Levente megmutatta, hogy a földet hogyan kell felmorzsolni, és az hogyan kerüljön a fekete ültető edénybe – egyébként azért kell sötétnek (vagy színesnek, semmiképpen nem átlátszónak) lennie az edénynek, hogy ne érje napfény a növények gyökerét.

A majdnem teljesen megrakott edénybe belenyomjuk a földet, jó erősen, majd a felszínére kerül a többi – az edényt teljesen, a pereméig „be kell lakni", a felületet le kell egyenesíteni. Mindezt guggolva, hajolva.

Ekkor jön az ültetés. Megfogjuk a kis földlabdából kiágaskodó paprikát (egy edénybe kettő megy), lyukat nyomunk a finn tőzegbe, majd a tövét összeszorítva jól belenyomjuk.

Következik az öntözés, ebből már Csedő is aktívan kivette a részét. Minden egyes edénybe legalább öt liter víz jár, lassan, egyenletesen elosztva, a növény tövéhez is bőven kell, hogy jusson.

Ezután kezdődött a több mint húsz edény feltöltése, beültetése, beöntözése – tény, hogy nem volt kis munka, de nagyon jólesett. Lesz zellerünk is, három tő, többféle csilipaprika, öt új koktélparadicsom, öt sárgaparadicsom és különféle paprikák.

Fontos az is, hogy az erkélynek a belső fala mellé sorakoztassuk fel az edényeket, mert ott több fényt kapnak. Örömünkben még egy újabb edénybe snidlinget vetettünk, legyen belőle bőven, hogy tudjuk rátenni nyáron, focivilágbajnokság-nézés, valamint sörözés közben a vajaskenyérre.

Néha a természet vagy a véletlen jelez egy panelkertben is – Katona szerint nem vicc az evolúció, és a dolgok nem véletlenül történnek. Csütörtökön este, amikor minden szép volt és jó, a növények virultak, baleset történt.

Katona a sötétben meg akarta mutatni büszkén a csajának, hogy mekkorát változott a kép az erkélyen, de amikor az asztali lámpát rá akarta csíptetni a metélőpetrezselyem fém falitartójára, az alkalmatosság lepattant a szegről, és ekkor bekövetkezett a szörnyűség.

A panelkert egyik sarka dominószerűen omlott: a leeső falitartó magával sodorta a másikat (ebben volt a rozmaring), mindketten vitték a zsázsával, mentával, citromfűvel, Csedő-csilivel és csomborral beültetett sarkot.

Ezek mindenestől ráestek három frissen ültetett paradicsompalántára (egyiket teljesen belepte a föld), egy edénnyi, még ki nem bújt metélőhagymára, a két fémalkalmatosság pedig századmásodpercnyi pontossággal koppant Katona mindkét lábszárán. Mindez kb. két másodperc alatt történt, az edényekből földdel együtt fordultak ki a növények. Katasztrófa.

„Bőcsködés" és meccsnézés helyett Katona elmorzsolt egy nagyon halk káromkodást, aztán nekifogott, és újrarendezte a sorokat. Kiselejteződött egy gyenge citromfű és egy Csedő-féle csili, a rozmaring megsemmisült, de újraültettük.

A zsázsákat és a metélőpetrezselymet „rekonstruáltuk", bónusznak két új edénybe lestyánt és kakukkfüvet ültettünk. Egy házi komposztot is tartalmazó piros vedret pedig mentával ültettünk be.

Hát így állunk. Mint a paprika-palánták a finn tőzegben.