Ahogy ígértük, lementünk Agyagfalvára. Ott lakik ugyanis Katona egykori iskolatársa, ismerőse, Nagy Levente-Imre, aki nagyon régóta termeszt palántákat és természetesen sok-sok zöldséget. Annyira, hogy ilyen jellegű Facebook-profilja is van.

Habár tapasztalatcserének neveztük el az agyagfalvi kiruccanást, a dolog elég egyoldalú: Katona és Csedő csak azt tudják elmondani, hogy mijük van, ám Levente annál sokkal, de sokkal többet tud a szakmáról. Mikor azt kérdezzük, hogy mióta űzi a zöldségtermesztői szakmát, mosolyogva a tízévesforma fiára mutat: „Akkora lehettem, mint a gyermek most..."

A gyökeret ne érje a nap!

Levente öt hektárnyi földet bérel, azon gazdálkodik, de a háza mögött három melegház is van. Tényleg meleg, Csedő izzad, mint Geréb a tutajon, a palánták között sétál, nézelődik, nem tud egy helyben maradni.

Közben kapjuk a tanácsokat, ezek közül a legfontosabbak a következők voltak.

Kisokos

- A gyökeret ne érje a nap! Ha átlátszó edénybe tesszük a növényt, fessük le sötétre vagy vonjuk be valamivel.

- Egy edénybe két tő paprikát tegyünk!

- A paradicsom hajtásait vissza kell metszeni!

- A víz mindig a palánta tövére kerüljön! Ültetés után egy tízliteres, földdel telt edény kb. 5-6 liter vizet vesz fel (lehet, hogy a közköltség-számlánk is megugrik, de költséges hobbi a panelkertészkedés).

- A kápia későre fog pirosodni, de fog!

- Szellőztessük az erkélyt, ha meleg van, mert csukott ablaknál a párás levegő nem jó a növényeknek!

A Csedő-féle paradicsom egy évig eszik

Levente nagy mennyiségben termeszti a palántákat, nemcsak paradicsomot, hanem paprikákat, uborkát, káposztát, karalábét, felsorolni is nehéz, hogy hányféle van. Egyik melegházában tökéletes sorban állnak a saláták, ide pofátlankodunk be mi is egyet szétnézni.

Megbízható, nemes magot gyártó, magyarországi cég termékeit vásárolja és azokból növeszti a palántákat.

„Ott például háromezer tő vinete-palánta van." – mutat a melegház egyik sarkára Levente. Mire Csedő: „Aszta! Há' az öregem százhúsz tő paradicsomot ültet, s egész évben nem tudjuk megenni!" Röhögünk, közben pedig figyelünk és jegyzetelünk, mint egy nyugdíjas KGB-s ügynök.

Tanakodunk azon is, hogy mikor vigyük el a palántákat, most vagy csak a jövő héten, mert addig még fejlődnének, nőnének Levente melegházában.

Csedő szerint „Minél kevesebb időt van nálunk a növény, annál jobb neki!" – többek között ez az a mondat, ami meggyőzi Katonát, így abban maradunk, hogy Levente egy hét múlva házhoz hozza a palántákat, addig viszont be kell szerezni az edényeket (ezzel még dilemmában vagyunk, hogy hol és mennyit, milyen minőségűt).

Katona az ötliteres, üres ásványvízes pillepalackra szavazna, csak nem tudja, hogy honnan lehetne beszerezni ezeket víz nélkül (a jótanács ezzel kapcsolatosan elkel alább kommentben vagy a szerkesztoseg@uh.ro-ra küldött levélben).

Eldőlt az is, hogy a Levente által termesztett palántákból, a következőket fogjuk elültetni: koktél- és sárga paradicsom, a paprikafélék közül lesz kápia, fehér (hegyes), valamint zöld (gömbölyű) paprika. Teszünk még almapaprikát, az illata miatt egy zellert, valamint kísérletezni fogunk egy káposztával is.

A földprobléma megoldása

Katona (tapasztalatlanságánál fogva) falusi kerti földet szeretett volna az erkélyre, ám Levente ezt nem ajánlja. „Gyomos lesz, sok a baj vele, inkább vegyetek csomagolt virág- és zöldségföldet, mert abban sokkal jobban fejlődik minden."

Tanácsát megfogadva Bögözben be is térünk egy kertészeti dolgokat árusító céghez. Nagy, sárga csomagban árulják a tőzeges földet, finn import, ez kell nekünk, Levente ezt ajánlotta. Nem olcsó, de említettük, hogy a hobbink se – így legalább garantált, hogy a föld nem lesz hibás, ha nyáron semmi se terem meg. 

„Nna, azt is megértük, hogy nagyapáink földjén a finn földet kell megvegyük!" – jegyzi meg Csedő, miután bedobja magát a kocsiba. Robogunk haza, jövő héten elméletileg palántákat ültetünk.