Cinegehízlalda 4.: A hó meghal, a madarak kirepülnek
MEGOSZTÓ
Tweet
Óraátállítás: utoljára ugrálhatunk az időben
Az Európai Unió megszavazta, hogy az idei lesz az utolsó...Tökös gazda: nyolcan hozták fel a kertből
Az első két kísérlet sem volt semmi, harmadszorra...Szeretjük, ha ellátják a bajunkat
Tudjuk, hol süttetted a hasad a nyáron, és azt is, hol...Lebontjuk az etetőket
ÍRTA: CSEDŐ ATTILA, KATONA ZOLTÁN
Kassák Lajos híres versének címét parafrazálva észrevettük, hogy egyre kevesebb a cinege. Az idő kipillantott, a hó elment, azonban itt a tavasz, a dughagymát is el lehet és el is kell nyomni néhány héten belül, a madarak odébbálltak. Persze Csedő és Katona tudják, hogy ez miért van így: van kaja másutt is, már nincsenek rászorulva az ipari napraforgóra, feltalálják magukat. De néha azért benézhetnének.
Nekiláttunk hát szétszerelni a dolgokat. Katona először magát az etetőt szedte szét, a megmaradt magokat gondosan eltéve, mert azt még el lehet szórni valahol, valakiknek.
Csedő nekilátott sepregetni, eltakarítani azt, amit a madarak odarendetlenítettek. Most nem ropogtatott el egyetlen szem napra forgót sem, hanem csendben, beletörődve sepert, sepert.
Közben megbeszélték, hogy Csedőéknél otthon egyre nagyobbra nő a csóka-kolónia, ami itt az erkélyen hiánycikk, szerencsére a nagyobb testű, fekete madarak nem jelentkeztek sűrűn, csak távolról irigykedtek a cinkékre. Közben mérleget is vontak: a cinegék a két hónap alatt a két kis etetőből összesen két kilogrammnyi magot ettek meg – ez összesen 5 lejbe fájt Katonának, úgyhogy roppant olcsó mulatság. Igaz, sokszor kellett takarítani, de a látvány mindenért kárpótolt. Az vicces volt, hogy a földbe hullt napraforgómagok kicsíráztak.
Annyira nem tudták, közel édesgetni magukhoz a madarakat, hogy a tenyerünkből egyenek, de lélekben közel kerültek egymáshoz. Kíváncsian bámultak be néha a ablakon.
Lefilmezni sem tudták, de a világhálón találtak olyan videókat, amiken azt látták közelről, ami általában az erkélytől néhány méterre levő fán történt meg.
Ha cinke volnék, én is ezt csinálnám – ahogy a Halász Judit által előadott Weöres Sándor vers mondja – a cinkék élete kedvesnek és egyszerűnek tűnik, mondhatni kispolgárinak. Esznek, isznak, szaporodnak, jönnek-mennek, azt lesik, hogy hol mi esik le. Akárcsak az emberek.
Az idő tavaszias lett, azonban neki lehet állni a panelkert újrarendezéséhez, de Csedő és Katona azt tervezik, hogy idéntől igazi veteményest vezetnek majd. Ehhez persze kellene néhány négyzetméternyi föld is, ami egyelőre nincsen, úgyhogy ajánlatokat várnak.
Addig is: szeressétek a madarakat!