Senki sem született korcsolyával a lábán, ezért megkérdeztük a korcsolyaoktatót, egykori jégkorongozót, milyen eszközt vásároljunk, illetve hogyan ne nézzünk ki úgy, mint malac a jégen. Tarcsi András és Emőke minden hétköznap tartanak tanfolyamot a városi strand területén található korcsolyapályán.

Milyen típusú korcsolya a jó választás?

Én úgy gondolom, mindenki olyant válasszon, ami neki a legjobban megfelel. Ha kezdőként indulunk neki, a csatosokat semmiképp nem ajánlom. Ott is van többféle változat, a fűzős és csatos egyben, vagy a síbakancsra hasonlító csatos. A legjobb még mindig a fűzős szerintem, mert úgy lehet állítani, ahogy a legjobb a bokának. Kényelmes és mégis tartja a bokát. Így az egyensúlyt jobban meg lehet találni.

Főleg a belső részeknek kell rögzítettnek lenniük. Ezért nem jó a betétes változat, mert az engedi a bokát egy kicsit mozogni, és az az instabilitás érzését adja a gyereknek. Ha pedig nem stabil a lába, akár később tanul meg korcsolyázni, mert az agy rosszul reagálja le ezeket a mozgásokat. Így félelemmel élik meg a jégen tartózkodást, ami elkedvetleníti őket.

Ha a kezdeti fázisban a fűzőset ajánlja, van-e különbség a műbőr és a bőr korcsolyák között?

Nincs, ma már nagyon jó minőségű szintetikus dolgok vannak. Nekem volt már bőr és műbőr korcsolyám is, és jól boldogultam mindkettővel. Ha profi szinten játszik valaki, akkor egy-másfél szezont bír ki egy korcsolya, ha kevésbé profiként használja, akár három-öt évet. Ha viszont csak ritkán akasztja le a szögről, és „sétálni" használja valaki, akár tíz évig is használhat egy korcsolyát.

Használt korcsolyát vagy inkább újat vegyünk kezdő gyerekünknek?

Lehet használtat is venni, de nincs olyan óriási különbség az árak között. Egy használt korcsolyát megvehet az ember a piacon 40 lejért, de 80-100 lejért már újat is lehet kapni. Én inkább az újat javaslom, amihez az ő lába szokik hozzá, de arra figyeljünk oda, még egyszer mondom, hogy ne legyen betétes, egybedolgozott kialakítása legyen.

Hány éves kortól ajánlott a korcsolyázni tanulás?

Én négy éves kortól ajánlom, de vannak kivételek, akik már háromévesen is elég ügyesek hozzá. A lényeg, hogy hagyni kell a gyereket ismerkedni a jéggel, a korcsolyával. Néha úgy tűnhet, hogy az oktató nem foglalkozik a gyerekkel, pedig csak nem akarja stresszelni. Elég az neki, hogy teljesen új helyzetben kell feltalálnia magát.

A biztonságérzés után sokkal könnyebben és gyorsabban megtanul korcsolyázni, ezt tapasztalatból mondom. Van olyan gyerek, aki három nap alatt elindul a korcsolyával, de van olyan is, akinek három hét is kell. Azt szeretném, ha mindegyik gyermek valahol magától jönne rá, mit kell tennie, hogy magabiztosan mozogjon a jégen, én csak hozzásegítem, hogy elérje azt. Ez jobban bevált, mint bármilyen segédeszköz.

Felső korhatár van-e?

Nincs. Egy felnőtt 14 éves kor után sokkal gyorsabban megtanul korcsolyázni, mint egy gyerek amiatt, hogy a mozgása kifinomultabb. A gyerek tudása viszont sokkal stabilabb lesz.

Szükség van-e egyéb kiegészítőkre is a korcsolya mellé? Gondolok térdvédőkre, sisakra?

Nem kötelező, de ajánlom. A legfontosabb a térdvédő és a kesztyű. Az előbbi lehet akár görkoris térdvédő, amit felvesz a sínadrág alá. A másik fontos kellék a sisak, aminek azonban nem kell drágának és különlegesnek lennie. Lehet akár egy biciklis fejvédő is, csak lehessen alá sapkát venni.

Hogyan tartsuk karban a korcsolyát, hogyan használjuk azt helyesen pályán és pályán kívül?

A legkellemetlenebb az lehet, ha a kiélezett korcsolyával a betonra lépünk, és utána megpróbálunk korcsolyázni vele. Egyetlen lépés a betonon is elég ahhoz, hogy a korcsolya elveszítse az élét, mi meg ettől a stabilitásunkat a jégen. Mindig tanítom is a gyerekeknek, hogy csak a gumiszőnyegre lépjenek. Ha életlen a korcsolya, a jégpályánál minden nap van lehetőség éleztetni.

Béreljünk korcsolyát vagy használjunk sajátot egy-egy tanfolyam során?

Én egyáltalán nem javaslom ilyen esetben a bérlést, maximum, ha már tud valaki korcsolyázni, és kikapcsolódni jön a pályára.

Hogyan képzeljük el az első korcsolyaórát?

A gyerekeket felkísérem a jégre, ahol megfogják a palánkot, és sétálnak. Vannak, akik elkeserednek, hogy elváltak a szülőktől, de ez természetes. Nem szoktam „megkínozni" őket, csak amennyire az én gyerekemmel tenném. Én egy kicsit másképp tanítom a korcsolyát, mint mások, régebbi a stílusom.

Nem használok segédeszközöket, tolókákat, amire rátámaszkodhat a gyerek, és azzal tanul. Azzal később kapja meg az egyensúlyát a gyerek. Nem szabad úgy korcsolyáztatni, hogy csak az egyik kezét fogjuk, mert a súlypont áttevődik jobbra vagy balra, és később kapja meg az egyensúlyt.

Úgy szoktam mondani a gyerekeknek, hogy úgy menjenek, mintha cipőben lenne, és így egyre bátrabbak lesznek. Eleinte persze sokat kell őket dicsérni, később már feladatokat is kell kérni tőlük. Vannak nehézségek a téli körülmények miatt, mert hol orrot kell fújni, hol fáznak a gyerekek, de mi már fel vagyunk készülve ezekre, és én például már rengeteg zsebkendővel a zsebemben lépek a jégre.

Inkább én törlök orrokat, mint a szülők. Ha a pálya szélére mennek, a szülőktől kapnak egy kis pozitívumot, és inkább arra támaszkodnak, nem az én utasításomra. A fókusznak pedig nem szabad elmennie a jégről. Ezért nem is szoktam javasolni, hogy ott maradjanak a szülők a pálya szélén az órán, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a koncentrációjuk lankad, és kevésbé hatékony az óra.

Lehet-e látni egy gyereken, hogy tehetséges, és van-e lehetősége a továbbfejlődésre itt Udvarhelyen?

Én már első pillanatban látom, ki a tehetségesebb. Most azon dolgozunk, hogy legyen egy fedett pályánk, hogy tudjuk elindítani a jégkorong utánpótlást. Érdemes lenne többet foglalkozni ezzel a sporttal, mert, ahogy mondani szoktuk, bármilyen sportot lehet csinálni, de a jégsportokra születni kell. Az ambiciózus gyerekekből sokat ki lehet hozni a hokiban. Annak ellenére, hogy röviden tudtuk csak kihasználni telente a pályát, mégis kint van már Győrben két gyerekem, akik közül az egyik gólkirály.

Vannak szülők, akik úgy döntenek, maguk tanítgatják korcsolyázni a gyereküket. Mit ajánl, mire figyeljenek?

Én ajánlanám, hogy megtalálják a módját, hogy szakoktató kezdje el az oktatást. Már csak azért is, hogy a gyerek ne adja fel idő előtt. Láttunk már csodákat. Volt olyan szülő, aki már letett róla, hogy a gyereke valaha is korcsolyázni fog, és két hét múlva nem hitt a szemének, amikor meglátta a jégen a gyerekét.

Ha mégsem akarja valaki oktatóra bízni a dolgot, akkor azt ajánlom, hogy háttal korcsolyázzon a szülő előre tartott kézzel, amire a gyermek csak rá teszi a kezeit, de a szülő ne fogja. Tehát csak támaszként használja a szülő kezeit a gyermek, ne kapaszkodóként!