Az én bringámat fölösleges lekötni. Olyan hitvány, úgysem lopja el senki – mondta egy volt kollégám a kamaszkoromban kapott biciklimről, amit még a szépemlékű Prosecomtól vettünk a 90-es években.

Hitvány, vagy sem, sokat hisztiztem és könyörögtem, tehát alaposan megdolgoztam érte, a bicikli pedig ma is használható. Nem eladó és nem lecserélendő.

Erről csak azért, hogy tiszta legyen mindenkinek, mi az összehasonlítási alap.

Nem is találtam semmi okot arra, hogy lecseréljem egészen a múlt csütörtökig.

Akkor találkoztunk, én és az elektromos rásegítésű bicó, más néven pedelec, ami teljesen átértékelte bennem a biciklizés élményét. Őszintén szólva, a találkozás előtt el sem tudtam képzelni, hogy működhet: nem hajtod? De akkor hogyan maradsz egyensúlyban? Akkor ez motor vagy kétkerekű kisautó, vagy mi?

Bár a kérdés izgatott, túl lusta voltam utánanézni. Így hát élőben tapasztaltam meg, mikor felkértek, hogy ha van kedvünk, írjunk már egy ingyen pr cikket róla. Vagyis ideadják, hogy teszteljük, na.

A kerékpárok traktorja

Külsőre egy biciklimonstrum. A bicajok traktorja mindenféle extrával felszerelve. Inkább félve, mint izgatottan pattantam rá. Mit pattantam? Másztam!

Az élmény pedig akkor következett be, amikor hegyre indultam az udvaron, és keserves hajtás, sebességváltó-kattogtatás helyett pikkpakk a kapuban voltam. Huss!

Kellett pár kör, amíg meg mertem vele egyből fordulni.

Nagy. Férfibicikli. Alig ér le a lábam a pedálra. Nehéz. Egy csomó kütyü van rajta. Egészen félelmetes. Ilyesmi gondolatok cikáztak a fejünkben, miközben Lukácsi Lehel, a Kerobike munkatársa magyarázta a bicikli működését.

Elmondta, hány sebességes, hogy igazából hajtani kell, mint a rendes biciklit, a motor csak segít. Be lehet állítani, hogy mennyit segítsen, alacsony, közepes és magas fokozatból lehet választani.

Ezt egy kis kütyün állíthatod be, amit a kormányra rögzítenek. Az, hogy hány kilométert bírja az akku, attól függ, melyik fokozatot használod. Ha okosan állítgatod, és nem mész túl sokat hegyre, 100 kilométert is tekerhetsz vele. Utána marad a saját izom. Mi összesen 12 kilométert tekerhettünk, és ugyanennyit fogyasztottunk.

A kütyünek a bicikli típusától függően lehet kisebb vagy nagyobb képernyője, LED-es vagy LCD-s kijelzője, mindkettőt kipróbáltuk, könnyen megtanulható. A kütyün van óra és sebességmérő is, követheted, hány kilométer per órával haladsz.

Az akkumulátor leszerelhető, a kulccsal kizárod, egy egyszerű mozdulattal kipattintod a helyéről, és viheted be a lakásba tölteni. Sebességkorlátozás van benne, maximum 25 km/h-s sebességig segít a motor, ha ez nem elég, akkor magadnak kell szárnyakat növesztened.

Arra kell vigyázni, hogy a városi közlekedésben nem lehet maximálisan kihasználni a járgány erejét, mivel a közlekedés többi résztvevője nincs felkészülve arra, hogy egy autó sebességével tudsz behajtani egy körforgalomba. Mire egy sofőr legyintett egyet, hogy Ó, ez csak egy biciklis! – már el is ütött.

Meg arra is, hogy ne essél el vele, mert több mint 20 kg, és az igencsak odaüt.

Létezik gyerek- és női változatban is, de most csak férfi méretű volt. Sajnos, mert Veronika ment két kört vele, és panaszkodott, hogy fél, mert alig ér le a lába.

Még mondott Lehel valamiket a fogaskerekekről, a váltásról és a fékek meg a motor brandjéről, de ez már túl sok információ volt egyszerre. Minél többet beszélt, és minél többször elhangzott a Yamaha, a Bosch meg a Shimano, annál üvegesebbé vált a tekintetünk, és a végén már úgy tűnt, ő fél jobban, hogy ideadja.

Lehetsz te is szuperhős

A váltás a régi biciklimhez képest egyszerű és könnyű, de ez még a jövő zenéje, egyszer rá kellett ülni.

Elsőként nekem kellett bátornak lenni, és kipróbálni, mert Előd még csak most egy pár éve tanult meg biciklizni, és félt, hogy elrontja a több mint 2000 eurós járgányt. S miután valami alkatrészekben kétszer egymás után megbotlott, inkább nem erőltettük a dolgot.

Veronika elvileg tud biciklizni, de nem nagyon gyakorolja. Miután Katona is szabadságon volt, Ufó pedig minden második héten gyesen, én lettem a szerkesztőség legtapasztaltabb biciklise.

Eleve nőcis alkat vagyok azértismegcsinálomamitaférfiak allűrökkel, úgyhogy ijesztő volt a hegynyi férfibicikli, de hősiesen megmásztam.

Nem evett meg. Sőt. Megtanított repülni. Már izgatottan sétáltam ki vele a bringaboltból, és indultunk a parkba. Előbb még csak a járdán tekergőztem, és élveztem, hogy egy láthatatlan erő van velem, és mint egy szuperhős, ha akarom, hétköznapi halandó vagyok, ha akarom, szupergörl.

Szoknom kellett ezt a szuperhősséget (a szuperhőségben), de ahogy egyenesbe értünk, muszáj volt kipróbálnom. A Bethlen negyedi park bejáratától néztem vissza a többiekre: Jézusom, ezek a csigák visszafele mennek? Pedig teljesen normális tempóban gyalogoltak a park fele. Nosza, tettem három szupergyors kört, mire ők is odavánszorogtak.

Addigra teljesen összezsugorodott a park. Egészen picivé vált. Pillanatok alatt keresztül-kasul lehetett cikázni rajta. Csak arra kellett vigyázni, nehogy elüssek néhány apróságot és nagymamát.

Lehagyni az izzadt versenybicikliseket

Miután mindenki, Előd kivételével, kipróbálta, Robival megkaptuk a bringusokat, hogy kipróbáljuk őket a Szejkén.

Alaposan felkészültünk lélekben, még tán a miatyánkot is elmormogtuk, és délután kivágtattunk a Szejkére.

Most tessék elképzelni, hogy az előző években már a Farcádi utca sarkánál kapkodtam a levegőt és sebesen váltottam lefele. Az Ugron kúriánál felváltva imádkoztam és káromkodtam, hogy Isten minek teremtette meg azt az embert, aki a biciklit feltalálta.

A váltó nélküli biciklisek sorra előztek meg vigyorogva. A kamionosok ugyanilyen elégedett pofával utánam is dudáltak – szerintem azért, mert nem tudták, hogy akkor megyek-e vagy állok.

De most. 2017-ben. Mi történik? Megyek kifele, és a versenybringás férfiak izzadnak úgy – mögöttem – mint én 2012-ben, amikor a biciklit a garázsból sok év után elővettem. Annyit vigyorogtam ezen, hogy lebarnult belülről a szám.

Ez azért simán megér 2000 eurót, ha van. Kábé feleannyi időbe telt kiérni a Szejkére, mint máskor. Teszteltük is, de nem volt igazságos. Robi Stravával mérte az időt, sebességet. Két kört ment, egyet a motor segítségével, egyet anélkül.

Hát szinte egyazon idő alatt tekerte le ugyanazt a távot, csak egy apró különbség volt: először a pólója száraz maradt, amikor motor nélkül ment és teljes erőből hajtott, akkor meg csuromvizes lett.

Kinek ajánljuk?

Annak, aki szeret kerékpározni, de van, amikor inkább a tájat élvezné, mint a teste erőltetését.

Annak, aki kerékpárral jár dolgozni, de nincs zuhanyzó a munkahelyén.

Aki a rossz úton sajnálja szétrázatni a kocsiját.

Akinek fontos a környezettudatosság, de azért oda akar érni időben.

Akinek sok pénze van.

Akinek nincs sok pénze, és ezért nem akar jogsira, adóra, buszbérletre, vagy benzinre költeni (az elektromos töltés állítólag jóval olcsóbb).

Aki kevésbé edzett, de biciklis barátaival kirándulva akarja bírni a tempót.

Akinek nincs légkondi a kocsijában.

Aki utál váltani, ezzel gyakorlatilag nem kell.

- Nekünk is egy elektromos bicikli kéne! – sóhajtott fel egy anyuka, miután két fiát biciklistől átvonszolta az átjárón, és még csak akkor nézett szembe a heggyel.

- Nézd meg, ezek képesek voltak ennyi pénzt kiadni egy ilyenér' – mondták a bolt előtt fagyizó suhancok.

Ha e-biciklid van, egy biztos: nem maradsz megnézetlenül.

Ezt próbáltuk ki:

E-BIKE HAIBIKE SDURO CROSS 5.0 MEN 500WH 20-SP XT SIZE 56

E-BIKE HAIBIKE SDURO HARDSEVEN 4.0 400WH 9S ACERA SIZE 50