Mi másról szólna az újév első hete, mint arról, hogy hogyan kapjuk össze magunkat és végiggondoljuk, mire számíthatunk a következő 12 hónapban.

Mivel a tavalyi Proust-kérdőíves interjúkban olyan frappáns válaszokat adtak, ismét megkerestünk néhány embert, hogy elmondják, ők mire számítanak idén. Ezúttal két kérdést tettünk fel nekik: Mit várnak 2018-tól, és mi az, amitől tartanak idén? Íme a válaszok:

Szabó Károly, a városi könyvtár munkatársa

Elsősorban azt várnám a 2018-as esztendőben magamtól, magunktól, hogy a korábban elkezdődött, azaz elkezdett folyamatok tovább fejlődjenek. Értem ezalatt, hogy a székelyudvarhelyi városi könyvtárban zajló tevékenységeim, valamint a kibontakozó mozis mozgalom tovább gyarapodjon jó filmekkel, jó élményekkel. Az idéntől újabb lehetőség, hogy magyar szinkronos idegen nyelvű filmeket is szabad vetítenünk, ez óriási előrelépés.

Emellett szeretném, hogy a másik vesszőparipám, az évekkel ezelőtt elkezdett történelmi fotográfiai eljárások bemutatása is fejlődhessen, idéntől a cianotípia is rendszeres foglalkozás lesz a lyukkamerázás mellett. Tavaly Szent László-évünk volt, azt hiszem sikerült hozzátennem egy szeletet ennek a programnak az udvarhelyszéki népszerűsítéséhez, idén Mátyás-év van, megpróbálok ehhez is hozzátenni valamit.

Mitől tartok? Attól a kijelentéstől, hogy „nem lehet". Nagyon remélem, hogy nincs ilyen 2018-ban, amit nem lehet. Ha a híreket hallgatom, elég gyatrák a kilátások, mindenütt csak a megszorítások, meg világvége, de legalább 2000 év óta mindig megszorítanak és világvégét kiáltanak, s lám itt vagyunk és fejlődünk.

A Szabó Károllyal készült korábbi beszélgetést itt olvashatod.

Kászoniné Fejős Gabriella, lelkész, édesanya

A két kérdésre egyben válaszolnék. A 2018-as év egy költözést tartogat a számunkra: nehéz szívvel intünk búcsút Nagysolymosnak és nagy reményekkel várjuk, hogy új otthonra, közösségre találjunk Agyagfalván. Édesanyaként arra igyekszem odafigyelni, hogy a család, különösképpen a gyerekek a költözést, a váltást minél könnyebben átvészeljék, és a beilleszkedés menjen gördülékenyen.

Nem volt könnyű ezt a döntést meghozni, és azt gondolom, hogy nem is lesz könnyű kivitelezni.

A 2018-as év tehát tele van számunkra ígéretekkel, de ugyanakkor sok megoldandó feladatot is tartogat számunkra. Bízom benne, hogy az Úristen ott lesz mellettünk, és az ő segítségével a legjobbat tudjuk kihozni ebből a helyzetből, és rendel valakit a magunk után üresen hagyott gyülekezet élére, akivel legalább olyan egyetértésben tudnak együtt dolgozni, mint velünk.

Tavaly így beszélgettünk a négygyermekes anyukával.

Nagy Pál, színházigazgató

Nehéz elválasztani a személyes és a közszereplői elvárást, vágyat, ugyanis ezek egymásra is hatással vannak. Igazából egy nyugisabb, egészséges, család-centrikusabb évet várok/szeretnék, ugyanakkor Székelyudvarhelyen minőségi előrelépést a kultúra és a közélet területén.

Attól tartok, a globális és hazai „eszement" politika sok mindenben keresztbe tesz 2018-ban nekünk, mert a mi kis mikrokozmoszunk nem tud független lenni ezek hatásaitól.

Tavaly nyáron így gondolkodott a színházigazgató.

Magyari Hunor, fényképész

Mit várok a 2018-as évtől? Szeretném folytatni a templomok fotózását a Királyhágómelléken, és jó lenne most már a magánéleti síkon is haladnom, az utóbbi években csak a munkámnak éltem.

Mitől tartok a 2018-as évben? Nem tartok különösebben semmitől, nagy reményekkel indulok neki minden évnek, és bízom benne, hogy a fölösleges kudarcok, a szakmai és magánéleti zsákutcák, a hiábavaló, nem nekem szánt utak elkerülnek, aminek meg jönnie kell, abból tanulok.

Magyari Hunor válaszait a Proust-kérdőívre itt olvashatod.