Régi, megrongálódott, megázott orosz fényképezőgépből kerültek elő, feltehetően a kilencvenes évek elejéről valók. Egy ünnep, egyszerű emberi történetek.

Három-négy hónappal ezelőtt, sok éves kihagyás után kilátogattam az udvarhelyi ószerre. A vasárnapi autópiac mellékhajtásaként kifejlődött lom- és kacatvásár még úgy is érdekes, ha különösebben semmit nem akarunk venni. A földre kipakolt portékák köztött nézelődtem, amikor két régi fényképezőgépen akadt meg a szemem. Ütött-kopott, megázott masinákról volt szó, de mivel olcsón adták, tanulmányozás céljából mindkettőt megvettem.

Otthon a meggyötört külsejű Smena 8M típusú gépet forgattam, nézegettem. A nyíló oldalán sérülés látszott, valószínű, hogy megpróbálták szétfeszíteni. Hosszas próbálkozás után sikerült a filmbehelyező nyílást kinyitani és nagy meglepetésemre benne volt egy befűzött tekercs film. Sötétben megpróbáltam a körülményekhez képest szakszerűen visszatekerni és kivenni a tekercset. A filmtekercs néhány hónapra ismét feledésbe merült, az íróasztalom fiókjában pihent. Azonban néhány napja újból eszembe jutott a talált "kincs", előhívattam. Mivel a film elázott, fény is érte és az előélete is elég hányatatottnak tűnt, nem gondoltam, hogy bármi használható lesz rajta.

Az előhívott negatív kockáin néhány kivehető forma volt, ezért befűztük a nyomtatóba. A Dávid Fotó Stúdióban egyre izgatottabban fedeztük fel az újabbnál újabb, még menthető képeket. A gépben színes film volt, de a képek többségét fekete-fehérben nyomtattuk ki a jobb végeredmény érdekében. Ahogy potyogtak ki a képek, úgy kezdett megszületni az új történetük és így kezdtünk egyre nagyobb találgatásokba. Egy pillanatra úgy éreztem magam, mint John Maloof történész, aki egy ház árverésén vásárolt egy doboz negatívot történeti adalékokat keresve. A negatívok szkennelésekor látta, hogy komoly archívumról van szó, így felvásárolta a több min százezer darabos készletet. A képek megjelentetésével, az addig névtelen Vivian Maier gyerekfelügyelőből egyszerre világhírű fotós lett.

De visszatérve a mi képeinkre, a megmentett tíz fotót három helyszínre, illetve eseményre csoportosítottuk. A legbővebb anyag (hét kép) egy Udvarhely környéki településen készülhetett. Látható, hogy valamilyen ünnepségen járunk, amit feltehetően az adott település művelődési házában tartanak. A ruházat és egyéb árulkodó jelek alapján a 1990-es évek elejére datáljuk.

A második esemény valószínűleg egy csoportos kirándulás részletei. A háttérben állomásozó Volánbusz arra enged következtetni, hogy ez a kirándulás Magyarországon történik vagy magyarországiak kirándulnak Erdélybe.

A túlélt képek egyike egy udvaron készülhetett, amin három gyerek és a macskájuk látható. Sajnos nem sok árulkodó jel van, hogy ezt hol kaphatták lencsevégre, mert épület vagy hasonló ismertető jegy nem látszik. Talán a háttérben emelkedő domb felismerhető a formájáról.

A képek így önmagukban is nagyon beszédesek és a háttértörténetek ismerete nélkül is elkezdenek mesélni. Mi mégis szeretnénk megkeresni eredeti történetüket, így ha felismertél valakit, vagy bármilyen árulkodó jelet, akkor ne tartsd magadban, jelezd itt. Lehet, hogy valakinek fontos emlékeket adhatunk vissza. A tekercsről megmentett összes kép megnézhető ide kattintva.