Ernyő bomlik, készen állunk a felszállásra. Egy utolsó nagy levegővétel, majd elrugaszkodunk a talajtól, és már suhanunk is. Számtalanszor álmodtam már erről, de az élményt nem tudtam elképzelni.

Az erős szélzúgást, a szürreális magasságot, a suhanást 1100-1200 méterrel a tengerszint fölött, az alattunk elterülő Fenyédet és Udvarhelyt − ezt a felemelő érzést nem lehetett sikoltozás nélkül kibírni.

Udvarhelyszéken először emelkedett magasba hőlégballon, de sokakat vonzott hétvégén a siklóernyős tandemrepülés is az Aviators Sport Klub első légifesztiválján.

A tavasszal alakult siklóernyős klub Airfestje nem csak a szórakozásról szólt: szombaton rendezték meg a nemzetközi siklóernyős célra szálló versenyt, amelyen tizenöt hazai és külföldi siklóernyős, többek közt a jelenlegi világbajnok, George Coteț is részt vett.

Ahol a legkevesebb pont a nyerő

Volt tehát amit bámulni: a Románia Kupa futamának is számító verseny magyar, román, és angol résztvevőinek az antennák mellől kellett felszállniuk siklóernyővel, és a több száz méterrel alacsonyabban fekvő faluszélre kellett megérkezniük, egy kijelölt területre.

Egy ötméteres kör közepén kellett földet érniük, ez főként erősebb légmozgás esetén volt nehézkes. Ahány centiméterrel távolabb értek földet a kör közepétől, annyi hibapontot kaptak a három forduló során. A verseny nyertese az lett, aki a lehető legkevesebb hibapontot gyűjtötte össze.

Ez hétvégén a csíkszeredai Sarig Istvánnak sikerült, aki mindössze nyolc hibaponttal teljesítette a feladatot, s az utolsó alkalommal pontosan a célba érkezett.

„A levegő mindenkinek egyforma"

Az első kör aránylag simán zajlott, a másodikban viszont feltámadt a szél, így a kétperces időközökkel felemelkedő versenyzők több időt töltöttek a levegőben, és többet kellett manőverezniük a leszálláshoz.

Az utolsó fordulót csak estefelé tudták megtartani, ugyanis a siklóernyősök legfeljebb 7 m/s-os sebességű szélben szállhatnak fel, és napközben ennél jóval erősebb volt a széljárás.

László Zsolt főszervezőtől, az Aviators alapítójától megtudtuk, a versenyeken csak olyan siklóernyős vehet részt, akinek versenyzői akkreditációja is van, tehát ehhez nem elég megszerezni a pilótaengedélyt.

Csak egy mezőny van az ilyen versenyeken: nők és férfiak is benevezhetnek, s mivel „a levegő mindenkinek egyforma", azonos esélyekkel indulnak a legjobb helyezésért. Természetesen sok múlik a technikán − a nyertes Sarig szerint például nem szerencsés fékezni a leszállás előtt.

Nem mindig sima a landolás

Az első két forduló között beteljesíthettem régi vágyamat, azaz, magam is kipróbálhattam a siklóernyőzést, párom őszinte aggodalmára. A bírók már a verseny elején figyelmeztettek, hogy az érkezési pont tízméteres körzetében nem szabad tartózkodni.

A fenyédi Lázon aprócskának látszott a két hatalmas antenna, amely mellől indultak a versenyzők, és szépen sorban, áramlatról-áramlatra himbálódzva ereszkedtek le kék, sárga, narancsszín, piros és színes ernyőikkel. A földet érés olykor simán, két lábon ment, de volt, aki megcsúszott és elesett. Egyeseknek jó szolgálatot tett a merevítős ülőalkalmatosság, amely megvédte őket a horzsolásoktól.

Ahogy leérkeztek, a legtöbben még szaladtak egy darabig a levegőtől duzzadó ernyővel, amelyet később gondosan, módszeresen összecsomagoltak a sisakkal és más szükséges felszereléssel együtt, egy nagy táskába. Az ernyőt irányító zsinórokra mindenki nagyon vigyázott, össze ne bogozódjanak a művelet közben.

Összeszokott csapat

A célállomáson a két repülés között sem telt unalmasan az élet: a siklóernyősök párjai, családtagjai jól szórakoztak, amíg várták a versenyzők érkezését. Úgy tűnt, a szervezők, bírók, versenyzők és hozzátartozóik jól ismerik egymást, egy nagy baráti kört alkotnak.

Amikor mindenki leért, a szervezők tízórait és vizet osztottak ki a résztvevőknek, illetve GoPro kamerát szereltek az egyik versenyzőre.

„− Ha már ilyen kicsi ez a GoPro, miért nem lehet akkoracska, hogy be tudják rakni a szemembe?" − fakad ki az egyik szervező, a kamera összeszerelésének bonyodalmai közepette. Az értetlenkedő pillantásokra reagálva hozzáteszi: „hátul, a fejemben van neki elég hely".

Szorozd meg öttel a hullámvasutat

Elérkezik a pillanat, amire már napok óta készülök lélekben. Barni, a tandempilóta megnyugtat, hogy a tetőn, felszállás előtt majd eligazít mindenről.

Felpattanunk a versenyzők mellé, a traktor utánfutójára, amelynek ki kellene szállítania minket a tetőre. A több kilométeres utat egy kis defekt, falatozás, viccelődés tarkítja, a siklóernyősök biztatnak, hogy ha tetszik az első repülés, ne álljak le vele.

Enni is félek, nem tudom, mi vár majd rám fent. Cristina, az egyik brassói versenyző meggyőz arról, hogy jobb, ha van valami az ember gyomrában felszállás előtt. Ő egy éve szerezte meg a versenyzőakkreditációt, azóta ahol csak tud, gyakorol. Olykor még Csíkszeredáig is elrepülnek, ha az időjárás engedi.

Olyan, mintha hintáznál − magyarázza, milyen érzés a levegőben lenni. Gyorsan megtanulom tőle az „airgasm" kifejezést, ami jól összefoglalja az az eufóriát, amely miatt a profik újra meg újra visszatérnek a légtérbe. „Szeretsz nagy hullámvasúton ülni? Ez ötször olyan lesz" − kacsint oda Barni is.

Ha nem félsz a nagy víztömegtől és nem vagy rosszul az autóban, akkor a siklóernyőzéssel sem lesz gondod − mondja Cristina. Az egész fejben dől el. Ezt később egy hobbiernyős is megerősíti, már lent a földön: neki tériszonya van a magas épületeken, de siklóernyőzés közben sohasem.

Felülmúlta az álmokat

A tetőn már többen készülődnek repüléshez. Az indulás megfelelő tervezést igényel: nem csak a szélerősségre és a széljárásra kell figyelni, de a versenyzőkkel is össze kell hangolni a tandemrepülést, mert a versenyszabályzat szerint a megmérettetés alatt nem tartózkodhat más a légtérben.

A marosvásárhelyi születésű, de Csíkszeredában élő tandempilótám rendszeresen vesz részt nemzetközi versenyeken, és olimpián is volt már. A fenyédi látogatás előtt egy nappal Csíksomlyón repült, és a legtöbb idő, amit egyhuzamban a levegőben töltött, hat óra volt. Ezzel valamelyest sikerül megnyugtatnom az aggódó férjemet is.

Amikor megfelelőnek tűnik a széljárás, és megvan a felszállásra alkalmas hely is, következik az ernyő kibontása, a védőöltözet felvétele. Barni elmagyarázza, melyik zsinór, kötél mire való, hogyan üljek rá a hátamra szerelt ülőalkalmatosságra, hogyan kell majd nekifutni a felszálláskor a domboldalnak, hogyan kell bedőlni kanyarodáskor és hogyan érünk földet. Egy versenyző segít nekünk: biztosít arról, hogy ne rántson hátra az ernyő, amikor belekap a szél.

Azt is megtudom, hogy nem a vízszintes szélfúvás befolyásolja leginkább a repülést, hanem a fel-, illetve lefelé áramló levegő: ha sikerül elkapni egy „termiket", vagyis felfelé áramló, meleg légtömeget, az jó sokáig a levegőben tart, és spirálisan is lehet rajta manőverezni. A lapos aljú felhők jelzik, hol vannak ilyenek.

A kortalan sportág

Landolás után még jó fél óráig nem tudom összefogni a számat. A később leérkező versenyzők kedvesen érdeklődnek, milyen volt az első repülésem. A rangidős versenyző, egy több mint hatvanéves csíkszeredai pilóta biztat, hogy tanuljak meg egyedül repülni, az egészen más érzés, mint tandemezni.

Ő a nyolcvanas években kezdett repülni, kipróbálta a sárkányrepülést, a motoros sárkányozást és még sok mást, kivéve az utasszállító gépet − nevet. A siklóernyő a kedvence, mivel ez áll a legközelebb a madár repüléstechnikájához. Örül, hogy most a fiával együtt repülhet.

Estefelé, amikor csendesül a szél, a tandempilótáknak gyűl meg a dolga: utasröptetés következik, előnyben vannak azok, akik már órák óta várnak. A tapasztaltabb hobbirepülők szerint itt, Udvarhelyszéken a legolcsóbb a tandemrepülés: az Aviators Sport Klubnál száz lejbe kerül, míg más városokban akár ötven eurót is elkérnek az élményért.

Négy tonna levegő a ballonban

A napnak azonban közel sincs vége: repülőgépmodelleket röptetnek a leszállópálya közelében, stabil több tíz fős közönség gyönyörködik a kis repülőkben és helikopterekben. A siklóernyőzés után már tudjuk, nem mindegy, merre és hogyan irányítják a gépet, hiszen megtörténhet, hogy egy áramlat belevágja a földbe.

A hőlégballont pedig, amire szintén sokan kíváncsiak, csak kora reggel vagy napnyugtakor lehet felengedni, mivel a négyezer köbméter űrtartalmú gigalufinak majdnem teljes szélcsend kell. A megfelelő széljárást a szakik egy, az autójukhoz kötözött héliumos léggömbön mérik.

A hőlégballon felfújása már önmagában is hatalmas látványosság: fekvő helyzetben akkorának tűnik, mint egy négyemeletes tömbház. Amikor már kezd megtelni levegővel, a gázpalack tesztje következik, hatalmas lángokkal melegítik a ballonban lévő levegőt. A gyerekek sikongatnak, a felnőttek kikerekedett szemekkel nézik a műveletet.

A kosárba egyszerre csak négy-öt személy fér be, a „vezetőn" kívül. A ballont több helyen is rögzítik, és mintegy húsz-harminc méterre engedik fel − ebből a magasságból már belátni a környező völgyeket.

Bárki kipróbálhatja a siklóernyőt

A hőlégballont ugyan nem, de a tandemrepülést előzetes egyeztetéssel bárki kipróbálhatja az év nagy részében − mondta a főszervező. Az Aviators Facebook-oldalán fel lehet venni a kapcsolatot a szakemberekkel, akik általában hétvégenként vállalják az utasröptetést.

A siklóernyőzés, noha már a kilencvenes években meghonosodott Udvarhelyszéken, még nem annyira elterjedt sportág, de az Aviators csapata bízik abban, hogy rendezvényeik egyre több emberrel megszerettetik a repülést.