A titkos szavazáson már az első fordulóban eldőlt, hogy ki kerüljön a legfőbb közjogi méltóság tisztségébe: a képviselők közül 263-an támogatták szavazatukkal a házelnököt, aki augusztus 6-án váltja hivatalában Sólyom László jelenlegi államfőt - tudósít a manna.ro.

Balogh Andrásra, a szocialisták köztársaságielnök-jelöltjére 59-en voksoltak.

Schmitt Pál 1942. május 13-án született Budapesten. 1965-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelem szakán kapott diplomát, 1992-ben a Testnevelési Egyetemen doktorált, ugyanitt 1994-től címzetes egyetemi tanár.

1955-ben párbajtőrvívóként kezdte sportolói pályafutását, egyéniben kétszer nyert magyar bajnokságot, s 1965-77 között 130 alkalommal szerepelt a válogatottban. A párbajtőrcsapat tagjaként 1968-ban és 1972-ben olimpiai bajnoki címet szerzett, s 1970-ben, majd 1971-ben világbajnok is lett.

1965-től a HungarHotels Vállalatnál kezdett dolgozni, 1976-ban kinevezték az Astoria Szálló igazgató-helyettesévé. A szállodaiparból 1981-ben visszatért a sport területére, a Népstadion és Intézményei főigazgatójává nevezték ki. 1983-88-ban az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese volt.

A Magyar Olimpiai Bizottságban 1983-tól főtitkár, majd 1989 óta a testület elnöke. 1985 és 1990 között a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának elnöke volt.

1983-ban beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjai sorába. 1991-től a NOB végrehajtó bizottságának tagja lett, 1995-ben a NOB alelnökévé választották, 1999 óta a NOB protokollfőnöke. Emellett 1995-től a NOB Sport és Környezetvédelmi Bizottságának elnöke, 1999-2007 között az Olimpikonok Világszövetségének elnöke is volt.

Diplomáciai pályafutása 1993-ban kezdődött, amikor kinevezték madridi nagykövetnek, 1995-ben akkreditálták Andorrában is. 1999-ben Svájcban lett nagykövet, s akkreditálták Liechtensteinben is.

2002-ben független jelöltként az ellenzéki Fidesz és az MDF támogatásával az önkormányzati választásokon elindult Budapest főpolgármesteri címéért. 2003-ban belépett a Fideszbe, majd 2003-2007-ben a párt alelnökeként dolgozott. A 2004-es EP-választáson pártja listavezetője volt, s az Európai Parlament tagja lett, majd 2009-től az Európai Parlament elnökségének tagja és egyik alelnöke volt.