Mindnyájan hallottunk-olvastunk már olyan híreket, hogy a Google, a Facebook, az Apple és más hasonló, világméretű összeesküvésre alkalmas szervezetek begyűjtik a személyes adatainkat, és felhasználják őket mindenféle obskúrus célokra.

Ezek az obskúrus célok nagyjából a „pénz" nevű gyűjtőfogalommal jellemezhetők. Ahogy azt tavaly a WikiLeaks csapata által terjesztett képen olvashattuk: „Julian Assange: titkos információkat adok ki ingyen, és bűnöző vagyok. Mark Zuckerberg: titkos információkat adok el pénzért, és én vagyok az év embere."

Nem tudjuk pontosan, hogyan történik, de keresési preferenciáinkat valahol elraktározzák, és abból valamikor valakiknek anyagi bevétele származik. Ennek legegyszerűbb formája az, amikor a Google mindent elment, amire rákeresünk, statisztikát készít belőlük, és ezek alapján nyomja az orrunk elé a reklámokat a YouTube-on vagy GMail-fiókunkban.

Mindezt figyelembe véve, megrágva, és mivel nem játszhatom a nagyhatalmat,

úgy döntöttem, hogy szabotőr leszek,

s utálom e kor hiú gyönyörét, cselt szőttem és veszélyes logikát. Olyan kifejezésekre keresek rá, amelyek távolról sem érdekelnek, és a keresési eredmények közül olyan linkekre kattintok, amelyek egyáltalán nem foglalkoztatnak.

Van például egy akváriumi díszhal, a bíborsügér (Hemichromus bimaculatus). Erre gyakran szoktam rákeresni. Egyébként szavakkal nem lehet kifejezni, milyen magasról szarok én a bíborsügérre. Felőlem minden bíborsügér ott dobja fel az uszonyát, ahol van. Harapjon algába az összes, nem tud érdekelni.

A Wikipedia szerint ez „az egyik legszebb akváriumban tartható díszsügér". Hát lehet, hogy sügérek között a legszebb, de hogy halnak ronda, az biztos. Divattervezők rémálma, piros-narancssárgás testen élénk kékeszöld pöttyök. Karl Lagerfeld a copfjánál fogva kötné fel magát, Jean-Paul Gautier pedig inkább átmenne heteróba, ha ilyen színkombinációból kellene összeállítania egy őszi kollekciót.

Ennek ellenére időnként ráguglizok a bíborsügérre, ez az én egyszemélyes szabotázsakcióm. Nézem a találatokat, rákattintok egy-egy linkre, majd a megjelenő honlapon legalább 1 percet időzöm. Ha kedvetek van,

tegyétek ezt ti is, kedves testvéreim az internetben!

Írjátok be a keresőbe, hogy „bíborsügér", és olvassatok el róla mindent, amit csak lehet. Vagy ne olvassatok semmit, egyszerűen hagyjátok megnyitva az oldalt néhány percig. Keressünk rá erre a ronda díszhalra a számítógépünkről, a telefonunkról, a laptopunkról, legalább kétszer hetente. Hogy miért?

Azért, hogy összezavarjuk a Google statisztikáit. Ezzel olyan ál-nyomot hagyunk a fogyasztói szokásainkról a Nagy Testvér birodalmában, mint amikor az indiánregényekben az apacsok félrevezető nyomokat hagynak a prérin, hogy a sápadtarcúak ne találjanak rájuk.

Néhány hónap bíborsügérezés után következhetnek más, hasonlóan érdektelen keresőszavak a legkülönfélébb területekről, például „bolhanyakörv", „szikratávírógép", „country zene", „német humor" „Michael Bay legújabb filmje" és így tovább. Nyilván egy ilyen szabotázsakció nem fog különösebb hatást gyakorolni a világgazdaságra. Viszont valamennyire

megakadályoz egy nálunk sokkal hatalmasabb erőt,

jelen esetben a Google-t, hogy felállítson rólunk egy hiteles fogyasztói profilt, amit aztán pénzzé tud konvertálni.

Nem emlékszem ugyanis, hogy megengedtem volna neki, hogy statisztikákat készítsen rólam, és elkészítse a fogyasztói profilomat. De ezt teszi, a megkérdezésem nélkül. Ha viszont több százan, esetleg több ezren, több tízezren elkezdünk bíborsügérezni, azzal igencsak elgondolkodtatjuk a Nagy Testvért.

Olyan ez, mint a hackelés, csak egyszerűbb, teljesen törvényes, és legalább magunkért tesszük. Gyakorlatilag hazudunk magunkról, hiszen marhára nem izgatnak a hülye pöttyös díszhalak, mint ahogy a Google is hazudik nekünk, amikor azt mondja, hogy tiszteletben tartja a magánszféránkat.

Csak azt nem tudom, mi lesz akkor – és ennek, valljuk be, van egy halvány esélye – szóval mi lesz akkor, ha a sok rákeresés, tanulmányozás, fotónézegetés miatt tényleg megszeretem azt a rohadt bíborsügért?