Elöljáróban leszögezem, hogy ez egy szubjektív, személyes hangú írás – öt éve önkéntes véradó vagyok, évente egy alkalommal vetem alá magam e nemes műveletnek. Soha nem az érte járó ellenszolgáltatás (ez ma egy 61 lej értékű élelmiszerjegy), illetve a szabadnap vezérelt és vezérel, hanem kizárólag a szervezetemre való jó hatása, illetve az, hogy egy embertársamon segítek.

A véradásról sok a tévhit. Az viszont tény, hogy nem mindenki alkalmas rá, hiszen amellett, hogy csak egészséges személy adhat (nők 18 és 50 év között, férfiak 18 és 60 között), szigorú kritériumoknak kell megfelelni, s még az utolsó pillanatban is adódhatnak gondok (pl. kiderül, hogy vérszegény vagy).

Ami az emberek kedvét illeti, régebb hagyomány volt, hogy a katonai sorozásra érkező egészséges férfiak vért adtak – ez megszűnt, ahogy a kötelező katonaság is, de szerencsére Udvarhelyen nincsenek nagy gondok a készleten lévő vérrel. Ahogy mondják, „üti a széle a hosszát", de itt is elterjedt az, hogy egy műtétre váró beteg ismerősei, hozzátartozói vért adnak.

Korábban az is trendi volt, hogy az élelmiszerjegyért a szociálisan hátrányos helyzetű személyek csoportosan jelentkeztek, de ez mára már nem annyira egyértelmű, habár a „törzsgárdát" még mindig ők alkotják. De – és ezt hangsúlyoznám – ma már csak az megy oda, aki civilizáltan viselkedik és nem utolsósorban tisztán, ápoltan jelenik meg.

Az előkészületek

Azért, hogy jó minőségű vért produkálhassunk, a véradást megelőző napokon lehetőleg mellőzzük a túl zsíros kajákat, igyunk sok-sok folyadékot, ha dohányosok vagyunk, akkor lehetőleg kevesebbet szívjunk, és ami a legfontosabb: a megelőző napon egyáltalán ne fogyasszunk alkoholos italt. De még egy pohár sört se: komolyan, ez nem vicc.

Székelyudvarhelyen minden kedden és csütörtökön reggel 8 órakor lehet önkéntes véradásra jelentkezni a poliklinikán. A véradók száma változó, mint a vérgyűjtő központ munkatársai mondják, olyan is van, hogy ketten jelentkeznek, de néha a húszat is meghaladja a számuk. Átlagosan kb. százan szoktak vért adni egy hónap alatt.

Reggel nyolc óra után néhány perccel vagyunk, érkezés a poliklinika elé – sem reggelizni, sem kávézni, sem pedig dohányozni nem szabad előtte, csak vizet inni, úgyhogy üresek vagyunk, mint egy politikai beszéd. Felmegyünk a lépcsőn a másodikra, a 204-es rendelő ajtaja elé, ahol kb. húsz személy várakozik.

Főleg fiatalok, diákok vannak itt - mint megtudjuk a központ munkatársaitól, mostanában egyre több 18 éven felüli diák próbálja ki az önkéntes véradást, kezd menő lenni a dolog. Nyilván vannak olyanok, akik irtóznak, nekik nem is ajánlott, csak akkor, ha legyőzik a félelmeiket és az előítéleteiket.

Várakozás az ajtó előtt. Ha vér, akkor legyen vörös: piros inget és cipőt vettem fel. Ez természetesen nem kötelező, csak a fénykép kedvéért öltöttem fel, de megsúgom: az alsógatya is piros volt. Kötelező azonban a személyi igazolvány, mindenki azt szorongatja a kezében a várakozás közben.

Következik az előzetes vizsgálat. Előbb a bal kezem középső ujjába kapok egy apró tűszúrást, a kicsorduló cseppnyi vérből pedig ott helyben megállapítanak olyan dolgokat, amik szükségesek a véradáshoz. Hemoglobin-szintem rendben, sőt (16,5), tehát nem vagyok vérszegény, testsúlyom szintén oké, 71 kg.

Jön a vérnyomás mérése, ez 110/70, ami azt jelenti, hogy picit alacsony, de sebaj, évek óta ugyanennyi, elméletileg ezzel nem kapok agyvérzést vagy szívinfarktust, legalábbis vérnyomás-alapon nem.

Következik a kétoldalas kérdőív kitöltése. Itt főleg az egészségügyi állapotunkat firtatják, tehát fontos, hogy a valóságnak megfelelően töltsük ki. Esetleges korábbi betegségeink kizáró okok lehetnek, mint például a TBC, vagy a sárgaság. Fel kell írni azt is, hogy mennyit dohányzunk, hány szexuális partnerváltáson estünk át az utóbbi hónapokban, mikor ittunk utoljára szeszesitalt és mennyit, volt-e műtétünk az utóbbi hónapokban és hasonlók.

Mikor ezzel megvagyunk, további várakozás következik. Miután minden jelentkező túl van ezen, az alkalmasnak bizonyulók a szemben levő ajtó mögötti terembe kettesével lépnek be, mert két ágy van és párban következik a tulajdonképpeni véradás.

A csapolás

Elsőként egy fehér köpeny kerül az ember fiára, aztán felfekhet az ágyra. Én a bal karomból szeretném, ezért így helyezkedek el az ágyon. A felkart jól leszorítják gumival, alkart fertőtlenítik, majd kitapintják a vénát – jön a tű behelyezése, ez picit kellemetlen, de másképp ezt nem lehet megoldani. Magától nem jön ki.

Jöhet a pumpálás – ez azt jelenti, hogy a kezünket ütemesen húzzuk össze és engedjük ki, nem túl görcsösen, de lazán sem. A véna vastagságától, valamint a vérnyomástól függően néhány perc (általában kevesebb, mint tíz) alatt jön ki a 4 és fél deci vér a karunkból – ennyi az a mennyiség, amit egészséges kiadni a testünkből, illetve amit pótolni is lehet, mindjárt meglátjuk, hogyan.

Ez az én vérem, a jobb kezemben fogom, még meleg! A tű kihúzása után kell egy kicsit üldögélni (egyébként a pumpálás alatt folyamatosan kérdezik, hogy jól van-e az ember, szédül-e, stb), de kutya bajom, úgyhogy kölcsönösen megköszönjük egymásnak az alkalmat: ők a véradást, én a művelet sikerét nekik.

Átvesszük az élelmiszerjegyet, aláírunk a nyilvántartóban, büszkén nézzük, hogy lajstromba vettük életünk hatodik véradását. Közben meg nagyon megéhezünk...

Az élelmiszerüzletben a paradicsomlé-kínálatot nézzük, ez talán a legfontosabb, azért, mert most fordítva van az igazság: ami kifolyik, az, nem éppen rögtön, de befolyik, vérpótlás következne. Sok-sok folyadék kell, víz, üdítők, meg sok kaja is.

Kerül egy jófajta vörösbor is a kosárba, ezt persze nem most fogjuk meginni, de a hét végén majd alkalmat kerítünk erre is: a száraz vörösbor közismerten jó hatással van az ember vérére... Felvágott, tej, tojás, tej, sajt, sonka, egyebek, no meg az elmaradhatatlan Kajla csoki, ami a gyerekkorom ízeit juttatja eszembe, a Maci mellett ez volt a nagy kedvenc.

Bónusznak egy kenyér, legyen, amire felkenni a zakuszkát, indulás haza, jöhet a lakmározás. Mellé jöhet tea, kávé és sok-sok paradicsomlé.

Dőljünk ki lazán az ágyra és csak zabáljunk, zabáljunk, zabáljunk annyit, amennyi belénk fér. Egy jó nagy zakuszkás kenyér lehet az alap, a felsoroltak pedig katonás rendben tűnnek el. Fotósunk megjegyzi, hogy ő ennyi zöldséget egy hét alatt nem eszik meg...

Bónusznak egy tábla Kajla, aztán jöhet a pihenés. Fontos, hogy néhány órát maradjunk az ágyban, lehetőleg fekve, szervezetünk feldolgozza a bevitt folyadékot és élelmiszert, pótolja az elveszített vérmennyiséget – ha egészségesek vagyunk, akkor néhány nap alatt újratermelődik a leadott vér, s az az igazság, hogy ilyenkor van egy megkönnyebbülés-érzés is.

Mert vért adni jó dolog, s miért ne? – menő, ha úgy vesszük. Nem várunk érte sem hálát, sem semmit cserébe, csak egyszerűen jó érzéssel tölt el, hogy ha valaki bajba kerül, tudtunk önzetlenül segíteni neki.

Lehet, hogy pont te vagy az. Lehet, hogy egyszer pont mi leszünk azok...