„Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk, s a föld, amelyen élünk és halunk." – e gyönyörű Tamási Áron idézet első részét olyankor is morzsolgathatjuk a szánkban, amikor új lakást bérelünk, veszünk vagy építünk. Mert manapság már nem létezik élhető lakás fény, illetve villanyáram nélkül. De hogy milyen nehéz ezt megkapni, azt talán csak azok tudják, akik szembesülnek a villany hiányával, illetve annak megszerzésével.

Vegyünk egy helyzetet: tömbházlakást vásárol vagy bérel valaki, ám az előző bérlő vagy tulajdonos (mivel hónapok óta nem használja a lakást), kijelenti vagy kikapcsoltatja a villanyáramot azért, hogy a későbbiekben ne érjék meglepetés-számlák.

Az új lakó meg elindul az Electrica Rt. kirendeltségéhez, ahol letesz egy kérést, miszerint a szolgáltatótól elektromos áramot, illetve szolgáltatást szeretne vásárolni. Tehát adna pénzt érte, annyit, amennyibe kerül, csak kérné szépen, hogy szíveskedjenek megejteni a bekötés-visszakötés technikai műveletét.

Azonban ez nem megy ilyen könnyen. A kérés leadása után, amennyiben feltesszük a kérdést, hogy mégis mikor számíthatunk lakásunkban villanyfényre, azt a választ kapjuk, hogy „minimum két hét". Ez megdöbbent, de miután utánakérdeztünk, rájöttünk, hogy ez még a legjobb eset.

Sok a papírmunka

Kovács Artúr, az Electrica Rt. megyei vezérigazgatója kérdésünkre elismerte, hogy ebben a témában sajnos a bürokrácia tényleg nagy úr. Mivel néhány éve szétválasztották az országos céget szolgáltató és energia-eladó cégekre, a plusz bürokrácia betört a villamos energia piacára is, annak minden bájával.

Az eddigi papírmunka megszokszorozódott, mert a kérést át kell küldeni a megyeszékhelyre, ahonnan a fogyasztó kap egy engedélyt („avizt"), ami után fel lehet szerelni a villanyórát és indulhat a fogyasztás, illetve a mérés, számlázás. Kovács szerint az áramszolgáltató egy olyan modellt vett át Nyugat-Európából, ami ugyan ott jól működik, de romániai alkalmazása egyelőre akadozik, a procedúra hosszadalmas, s ezt ők is látják, hogy körülményes, nem jó a fogyasztónak.

„Most, amikor ilyen modern technika van, még mindig nem tudjuk kihasználni" – jegyezte meg Kovács, utalva arra, hogy a számítógépek korában még mindig nyomtatványokat, kézzel írt papírokat kell hordozni és láttamozni.

„A papírmunka eszméletlenül sok vele" – fűzte hozzá, s az sem mellékes, hogy egy új ház felépítése után is nagyon hosszadalmas a procedúra, ugyanakkor fizetni is kell érte annak arányában, hogy mekkora a ház, milyen távolságra van tőle a villanypózna, stb.

Mint hangsúlyozta, a munkatársai igyekszenek minél hamarabb teljesíteni a kérésekkel járó papírmunkát, mert maga a technikai munka már nem olyan nagy dolog. A helyszínre kell mennie egy szakembernek, de pl. egy olyan tömbházlakás esetében, amiben már volt villany, valóban percek kérdése a szolgáltatás elindítása.

Egykor és ma

Székelyudvarhely villamosítását több mint száz évvel ezelőtt kezdték el, egész pontosan 1908. május 24-én, vasárnap reggel 2 órakor tartották az első próbavilágítást, néhány héttel később pedig átvették a világítást – ezt id. Péter Attila nyugalmazott tanár Volt egyszer egy villanytelep című, 1998-ban megjelent kötetéből tudjuk.

Az akkori villanytelep (épülete ma is áll a róla elnevezett utcában) egészen 1959-ig szolgálta a várost, akkor a korszellemnek megfelelően áttértek az egyenáramról a váltóáramra. A sötét nyolcvanas évek néha valóban sötétek voltak, hiszen a diktatúra utolsó éveiben napi rendszerességgel nem volt áram a város lakásaiban.

A rendszerváltás óta a szolgáltató monopolhelyzetet élvez, ezért fordulnak elő a mai napig is visszás, idegesítő, zavaró dolgok a szolgáltatásban. A most bemutatott helyzet is ezek közé tartozik, és úgy néz ki, hogy az ilyen helyzetben levőknek egyelőre sokat kell még várniuk arra, hogy végre este is ki tudják mondani otthon: fény hull arcodra, kedvesem...