Verőfény, tavaszi hétfő délután. Udvarhely egyik füstmentes, hangulatos éttermében ücsörög a család. Szeretjük azt a helyet, olyan nagyvilági kicsiben. Vidáman trécselünk, amíg egy látványosan roma pár be nem fordul a vendéglőbe. Na, nem a romaságuk vette el a kedvünk.
Rokolyás fiatal lány, kalapos úriember.
Nem büdösek, nem harsányak, csak látszik rajtuk, hogy cigányok. Saját nyelvükön egyezkednek, majd a férfi megkérdezi az amúgy ritka szívélyes pincérnőt, melyik a legolcsóbb pizza és kóla van-e. A válasz hallatán egyezkednek, az a baj, nincs kóla.
Mielőtt döntenének, a pincérnő udvariasan közli velük, akárhogy is, a pizzát csak csomagolva adhatja, nem ülhetnek le. Nincs hely, minden asztal foglalt. Zárásig. A pár szó nélkül,
üveges tekintettel távozik.
Az étterem szinte üres, rajtunk kívül még egy asztalnál ülnek valakik. Aki utánuk érkezik, és nem roma, mind talál helyet, pedig nem is foglalt asztalt. Kollégámtól tudom, abban az étteremben nem is lehet előjegyeztetni.
Három helyen meséltem el az esetet. Kétszer a pincérnőnek adtak igazat. Te mit gondolsz?