Lassan megszokott jelenséggé válik Székelyudvarhely történelmi központjában, hogy régi, az elmúlt századot jellemző házak tűnnek el egyik napról a másikra és helyüket, modern puccos üzletházak váltják fel.

Egy újabb ház lett ismét a múlté, így már csak az emlékeinkben marad meg, abban sem örökre. Talán még néhány évig nézegethetjük a Google utcaképnézeti módjában, amíg újra erre nem jár a kamerás autójuk és frissítik az adatbázisukat. Aztán, viszlát.

Vállalkozói ámokfutás áldozata lesz a belváros?

Igen. Most éppen egy ilyen világot élünk. Vállalkozók kényük, kedvük szerint alakítgatják a város arculatát. Ők döntik el, mi a jó, mi a szép, mi az, ami marad és mi az, aminek helyette kell épülnie. Örökségünk rombolásában cinkosságot vállalnak a különböző hatóságok, a polgármesteri hivatal. Ha mégis valami csoda folytán egyik másik intézménynek magyarázatot kell adnia, miért történhet meg ilyesmi, akkor csak egymásra mutogatnak. Az egyik nem tehet semmit feljelentés nélkül, a másik nem tehet feljelentést, amíg hivatalosan nem értesítik az esetről, a harmadik tehetetlen, mert átnyúltak a feje felett és beindul az ördögi kör, ahol senki sem hibás. Csak az épületek fogynak.

Az Eötvös József utcában a C.E.C. épülete mögött tátong éppen egy kráter. Egy ház – szó szerinti – hűlt helye. De nem kell megijedni, épül helyette más, nem marad ott a gödör. Egy szép, új és modern épület pont olyan, mint a Bethlen utcai bugyis üzlet. De várjunk csak, hisz ez ugyanaz az épület lesz, a Bethlen utcai folytatása. Így már meglesz az összhang. Emlékszünk még, hogy nézett ki az eredeti épület? Már nem nagyon, szerencse, hogy van képünk róla. Eleinte ott is csak bővítésről szólt a fáma, aztán lebontottak mindent, a boltíves pincét is.

Biztos lesz átjáró is a két utca között, hisz most ez a menő vállalkozóéknál. Átjárós üzletház, így készül a Kapusi-féle mentsük meg a frontot, a többi mehet a töltésbe című legújabb birodalomépítés. Mert itt is vagány üzletek lesznek, nekünk, udvarhelyieknek és itt is bemehetünk a Tompa László utcából és hol lyukadunk ki? Na, hol? Hát persze, hogy az Eötvösben.

Az utcafront a fontos

Hogy valóban értékmentés vagy csak a civil és a média nyomására őrizték meg az utcafrontot, nem tudom. De az idő még sok titokra fényt deríthet. Hisz volt még ilyen történet, kanyarodjunk vissza a Bethlen utcára, és álljunk meg az említett üzletházzal szemben. Emlékszünk, a református temető bejárata melletti, száz évnél is idősebb házra? Csak egy kicsit kiszélesítik a kapubejárót, hogy a szekér helyett kocsival is be lehessen állni, kicsit megtoldják hátrafelé, hogy kényelmes és funkcionális legyen, de mi járókelők szinte észre sem vesszük a változást, még szebben fog ragyogni, mint régi pompájában. Jól megnövelték azt a kapubejárót. Egy vonás nincs, ami a régi épületre emlékeztetne. De van egy jó hírünk is, ez is összhangban van a szemközti oldallal.

Meddig kell nézni, hogy az erőtlen, tehetetlen városvezetés, a mindig megkerülhető, kicselezhető szakhatóságok mellett elfogy a belvárosi épített örökségünk? Hogy a stílusok értelmetlenül és egymás kárára keverednek, olyan vizuális katasztrófát okozva, amit nehéz lesz megmagyarázni, amikor a pénz mellé egy kis ész is társul.