Na, megjöttél te is, mind a tél. Mit iszol? Hogyhogy nem? Kocsival jöttél, vezecc? Há, ha nem, akkó métt nem iszol, ugyambiza? Na, egy pohárkával csak. Mi? Te beteg vagy? Hát hogyhogy nem iszol, ember?! Hogy vizet iszol? Te nem vagy normális, esküszöm!

Na, tudod-é, hogy én mit mondok neked: igyon vizet a ló, értedé, mer én eccer nem! Becsűlletes magyar ember, amikor vendégségbe menyen, valamit megiszik, az eccer szentbisztos, eggy pohárpálinkát, vagy valamit! Na, mindeggy.

Tényleg nem iszol? Gyóccert szeccé? Hát akkó mi a baj, ember? Há vesszek meg, ha értlek! Há ha nem vagy beteg s nem is vezecc, akkor nem értem, hogy egy pohárral métt nem lehet meginni? Komolyan nem értem.

Há én főztem,

én csináltam, az enyim, értedé, finom, olyan, hogy mindenki csak dícséri az uccába. Ne féjj, ember, nem csípi meg a torkodot, me finomra van csinálva, én szart nem teszek belé, jól tudod, s nem is vegyittem.

Na. Vegyek elé házibort inkább? Akkor aszt iszol? Asztot se iszol. Te beteg vagy, komolyan mondom. Hozzak eggy sört inkább? Nincs a pincébe, de átalfutok az űzletbe s hozok, hogyha asztot kívánod. Nem kívánod? Há mit kívánsz akkó? Kóllát? Annem ital, nálam még az asszon se issza, me teli van cukorral, aszongya, s még a véginn főlhízik tőlle. Nem mintha nem lenne elég elé, az is. 

Né, eggy kicsi pállinkát meg kell inni azért, na! Eggy kicsibe még senki se halt belé! Mondom, eggy kicsitt, ember, feléjig tőtöm a poharat, nem kell mind meginni, csak éppeg koccintsuk el, ha már idejöttél. Mi? Bolondújjak meg, ha értem. De há olyan világot éllünk, hogy ma má semminn se lehet meglepődni. Kínájja az ember a jó pálinkát s ahajt nem veszik el.

Mútkor is idejő a keresztfiam s kínálom, aszongya, nem iszom meg a pálinkát, keresztapja. Mondom, te is éppeg olyan kákabélű vagy, mind amilyen az apád vót, asse ivott szinte semmit egéssz élletibe, s mégis a főd alatt van. Na, osztán erre megsértődött a legénke. De há ilyenek ezek a mai fiatalok, minnyá-minnyá sértődnek meg mindenétt, az isten se tud eligazodni rajtuk.

Azok se tuggyák, mi a jó,

isszák ott túlfelől a bodegába aszt a Tátrateát jó drágánn s a Jégenmájsztert azzal a mindenféle illatosított s büdösített sörökkel. Vagy a mútkor aszongya a szomszéd leánka is, hogy viszkit isznak kóllával vagy ezzel a redbullal. Na, attól kajdulnak meg, nem a pálinkától. Nem tudom, hogy nem akad meg ahajt a tórkukon.

Egyéb nincs, béisszák a fejükbe ott asztot a sok hitván műitalt, s asse tuggyák, micsinájjanak, értedé. Ejtik ki a laposstelefont a kezükbőll. Ordittani osztán tudnak úgy tőlle a diszkóba, minha a faszukot elfogták volna, s a leánkák is úgy visittnak s sivittoznak, hogy nálam a disznyó ma reggel nem csinált olyan csúnyán.

Na, gyere, na, én má a harmadikot iszom, értedé, s te még ténleg eggyet se ittál meg. Feszedezel itt nekem az asztal mellett, me ma minnyá rádöntöm, a fejedre. Na. Bizonyisten, mondom, megsértődök, ha nem iszol velem egy pohár pálinkát, ember!

Mosmá ne húzzál fel engemet,

értettedé, me főveszek, s nem tudom, micsinálok, télleg megsértődök! Na! Itt van, értedé, ki van tőtvel, meg kell inni! Odaki hideg van, gyalog vagy, haza kell még menni, valami kell tarcsa a lelket benned! Komolyan mondom, itt van, vedd fel, s koccintcsuk el s osztán mehecc tőlem, értedé, de esztet eccer meg kell inni, me kitőtöttem, s az az üvegbe nem mejen vissza!

Na, így na. Egésség. Jólvan. Na, ugye, hogy nem csípett! Montam én, csak te nem hiszel nekem, me asziszed, hogy hűllyeséget beszélek. Nem ma szálltam le a falvédőről.

Még eggyet megiszol-é?

Hogyhogy nem? Há finom vót, há most kóstoltad meg. Mi? Az csak a kóstoló vót! Na, még eggy kicsitt, né! Itt van, né, egésség! Tekerjed bé, me ez hoz helyre, neféjj, ettől megindúl az élet benned is.

Na. Egy kicsi bort? Házi, persze, én csináltam. Piros, me asztot szeressük, a tornác elejit azzal ültettem bé, hátúl is avvan a kertbe, s ahajt minden ősszel a nyócvan-kilencven litert megcsinálom. Annál több nem is kell, me úgyse fogy el. Az asszon nem issza, csak én, s ha valaki idejő. Na, megkóstolódé?

S még eggy pálinkát? Me azzal jó, eccerre, előbb a pálinka, s utána a bor, mind a lakadalomba. Nem véletlenül van kitalálva ez így, értedé, a franciják fórditva isszák, a pálinkát az étel után, s a bort előtte, de hát ők olyan kifordítottak vótak mindig is, hogy sohase lehetett eligazodni rajtuk. Na, akkor csak megiszol eggyet.

Immá kezdek eligazodni rajtad is. Szereted te, csak nem mondod, értedé. Nem vagy te beteg, csak szégyellős. Me má aszittem, hogy buzi vagy. Há me nem iszol, azér.

Kóstolót viszel-é anyádnak?