Húzod az igát, fizeted a számlát és közben ahol tudsz, spórolsz egy kis pénzt, hogy a kerekerdői flekkenezés mellett – nem mintha az nem lenne jó – egy tengerparti pocakbarnítás vagy egy határon túli tekergés beleférjen a nyári szabadságolásba.

Ha elérkezik a nyár és a főnök is elengedett, akkor jöhet a jól megérdemelt pihenő. Már csak egy célod van, elmenni minél messzebb. Új tájak, ismeretlen emberek, idegen kultúrák, mindegy, csak új legyen, és ne emlékeztessen az itthoni rohanásra. Ezért az ember joggal várja el, hogy ha nem is rongyrázós az a kirándulás, de színvonalában az itthoni szint fölött legyen.

A nyaralást megoldhatjuk saját tervezéssel is, vállalva némi rizikót. A lecsó közé csapunk és meglátjuk, mit hoz az út. De ha nincs kedvünk a kiszámíthatatlanra, akkor könnyebb befizetni egy szervezett kirándulásra. Kiválasztjuk a helyszínt, időpontot, időtartamot és erre megkaptuk a legideálisabb ajánlatot. Ezután már csak el kell menni és jól érezni magunkat. Elméletileg. De gyakorlatilag

nem ilyen rózsás a helyzet.

Első ilyen problémás pontja az utazás. Az esti indulásnál még minden rendben, de a reggeli világossággal érkező melegben s legfőképp megvilágosodás után jövünk rá, hogy ez nem a feltételekben megegyezett légkondis, WC-s, ingyen szendvicses busz.

Vagyis van légkondi, csak el van romolva, a vécé sem üres fogalom, igaz most raktárként üzemel, a szendvicset pedig nehezen ismerjük fel a száraz kifliben.

De egye fene, ez ne rontsa el a hangulatunkat, fél lábon is kibírjuk csak legyünk már ott. Ezért reklamálunk majd,

ha hazaértünk és ha még lesz akinek.

Megérkezés fülig érő szájjal csekkolunk be a szállásra, gondolatban már a habzó hullámok közt fürödözünk. Azaz csekkolnánk be, de itt jönnek a bökkenők.

Mivel az utazási irodák biztosra szeretnek menni, többször is eladnak egy-egy jegyet, hogy ha valaki visszamondja, akkor se legyen kiesés. Így viszont az is benne van a pakliban, hogy többen is vagytok egy helyre. Szerencsére a vendéglátósnak megvannak a kapcsolatai és szépen leosztanak a szomszédos szállásokra.

Máris cirkusszal kezdődik a nyaralás,

ha családtagjainkkal, barátainkkal szeretnénk egy szálláson lenni. És ez még a jobbik eset, mert az is előfordult, hogy a beígért akárhány csillagos szállás helyett omladozó, penészes és pisiszagú szoba fogad, foltos ágyneművel.

A legextrémebb eset, amikor a helyszínen nyoma sincs a szállodánknak. A szórólapot jobban megnézve ébredünk rá, hogy egy kiváló PhotoShop munkát látunk és az apró betűs rész említi – ha említi –, hogy a 2014-es látványtervet sasoljuk.

Van, amikor jól alakul a kirándulás csak a vége romlik el, amikor szembesülnünk kell azzal a tudattal, hogy repülővel érkeztünk ugyan, de csak ide jegyünk van. Az utazási irodával kötött szerződésünket újra átfutva, már az apró betűs rész is feltűnik. És még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha azt olvassuk, hogy busszal visznek haza, de az is megeshet hogy ez szabad program.

Ám ennél húzósabb esetről olvashattunk: több száz turistát kellett az állam hazautaztasson, ugyanis az őket nyaraltató iroda csődbe ment, amíg a kliensek külföldön voltak. Tehát reklamálhatunk.

Ha hazaértünk és ha van akinek.