Nem volt nagy a tolongás a húsvét utáni kedden a székelyudvarhelyi piacon. A helyi termelők asztalai között is járt a szél, az asztaloknak közel fele üres volt.

„Ez csak olyan hétköznapi piac lesz" – jegyezte meg az egyik árus. Húsvét ide, gyenge piac oda, Málnási Ágnes néni ma is eljött, és kipakolta a portékáját. Világéletében gazdálkodásból élt, így 86 évesen is az a legtermészetesebb neki, hogy reggel felkel, összepakolja a portékát, majd a fia kihozza őt a piacra.

Nyolcvan tojása tört össze

Azt, hogy Ágnes néni mindig a piacon árul, mi sem jelzi jobban, hogy szinte mindenki odaköszön neki, aki az asztala előtt elmegy. Sőt, egy idős hölgy még hozzám is odajön, amíg Ágnes néni a vevőket szolgálja ki, és elmondja, hogy ő fiatal korában Udvarhelyre házasodott, de amióta itt van, Ágnes nénit mindig itt látja a piacon. Csodálatos asszony.

Múlt héten fia nem tudta kihozni ezért a kis szekérbe pakolt, és azzal érkezett a piacra, de amikor a lépcsőn próbálta lehúzni, elszabadult, és a Küküllő partjáig gurult.

A magoknak – ugyanis ezeket árulja – nem lett bajuk, de a nyolcvan tojás ripityára tört. Ez Nagypénteken elég rosszul jött, de legalább a tyúkoknak aznap úri dolguk volt: hogy teljesen kárba ne vesszen a portéka, nekik csinált keveréket belőle.

Ágnes néni mindent maga termel meg, amikor teheti, fia segít neki a locsolásban, kapálásban, de van, hogy segítséget kell fogadnia, mert ahogy ő fogalmaz „az idő lejárt, 86-ik éves vagyok".

Fenyédről származik, a gazdálkodásba beleszületett, világéletében a földeken dolgozott. Asztalán most is számtalan veteménymag várja új gazdáját: tárkony, menta, zsálya, paszuly, hagyma – de felsorolni is hosszas lenne a számtalan fajtát.

„Mindent szívesen ajánlok, ami itt van, minden az én munkám. Most mondja az egyik asszony, hogy a céklám milyen szépen kikelt, amit nemrég vett tőlem" – jegyzi meg, amikor arról faggatom, mire a legbüszkébb.

A magokkal mind baj van

– mondja, amikor laikusként a magtermesztésről érdeklődöm. Az ültetésről, a magok megfogantatásáról is szívesen ad útbaigazítást bárkinek.

„Megterem, de ügyelni kell rá, szedni kell. A káposztamagot ölik a bolhák, de kell permetezni, na" – foglalja össze röviden. Náluk a magtermesztés tudománya családi örökség, Ágnes nénit is az édesanyja tanította meg ennek fortélyaira.

Régen sorba álltak az asztala előtt

Megéri ezzel foglalkozni? – teszem fel a zsebben vájkálós kérdésemet.

„Ebből éltem egész életemben. Mostanában elég gyengén megy, ez a bolti csomagolt mag megrontotta a vásárunkat, máskor sort álltak előttünk, mostanában már nem. De akik ismernek, most is megkeresnek" – feleli készségesen.

A mai nap sem ígérkezik jónak. Nem csak az árusok vannak szemmel láthatóan kevesebben, de a vásárlók is csak lézengnek.

Azt hiszem Ágnes néni személyében az egyik legrégebbi, ha nem a legrégebbi aktív piaci árust fedeztem fel. Régen járt több piacra is, most jelenlétével és portékáival már csak az udvarhelyi piacot, a helyi termelők lelkes táborát erősíti.

„Én ezelőtt jártam árulni Segesvárra, Medgyesre, Gyergyóba, Kőhalomba is, de most már csak ide jövök. Amióta akkorák lettünk, hogy a pénzt megismertük örökké a piacon voltunk. Fenyéden születünk. Fenyéd zöldséges. Természetes volt gyerekkorunkban, s nagy korunkban is a zöldségtermesztés, gazdálkodás" – idézi fel.

Ha veteményezésre adtuk a fejünket, vagy már van, csak gyarapítani akarjuk kiskertünket, akkor ne hagyjuk ki Ágnes néni asztalát néhány helyi, minőségi magért.

Ne feledjük, nem kell kertes házzal, vagy több hektár földel rendelkezni, egy saját veteményeshez. A panelkertészet egyre inkább fénykorát éli, ahogyan nemrég indult sorozatunk is mutatja.