A hideg visszatért, ennek következtében minden eljegesedett, a zene sem szól már a bódéból. A múltheti locs-pocs után az árusok megint elkezdtek fázni, a vásárlók meg ritkulni. A felhozatal – talán mondanunk sem kell – ugyanaz, mint az elmúlt hetekben.

Örömmel nyugtáztuk, hogy a jó finom házi tojás még mindig egy lej, holott az áruházakban és a nagykereskedésekben kapható, alapjában véve más színű, ízű és állagú tojás darabonkénti ára gyakorlatilag megduplázódott az utóbbi hetekben. Szerencsére az itt áruló vidéki nénikék erről nem hallottak.

Tejtermékből egyre több lesz (tehéntúró, sajt, túró, frissen fejt tej), a burgonya pedig szintén tartja az egylejes kilónkénti árát, csoda, hogy ilyen árak mellett valaki még foglalkozik burgonyatermesztéssel. De ez nem kínai, indiai vagy egyiptomi, hanem itt termett ezeken a tájakon, ahol télen oly hideg tud lenni.

Érdekes módon nem kínált senki sem elektromos cigit, sem szentképet, sem pedig használt cipőt – fagyoskodó seprű- és fakanálárus volt, a nagyon egészséges céklából és fekete retekből (mindkettő kilója 2 lej) egészen szép felhozatal volt.