Átlag 23 tonna burgonya termett egy hektáron – közli érdeklődésünkre a legfontosabb adatot Török Jenő mérnök, a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. Mint mondja, ez jóval nagyobb, mint a tavalyi (15,6 tonna) és a tavalyelőtti (9,6 tonna) adat, utóbbi negatív rekord volt, de 2011-ben a 21,6 tonna megközelítette a mostani rekordtermést. Hargita megyében 9 950, tehát majd tízezer hektáron termesztenek burgonyát, az itteni emberek egyik legnépszerűbb eledelét.

Az járt jól, aki idejében permetezett

Az esős nyár is kedvezett a burgonyának (szereti a sok esőt), de az is tény, hogy így nehezebben lehetett elvégezni a növényápolási munkákat.

„Jó lett a termés, de sokat is kellett dolgozni vele!" – fűzte hozzá az igazgató, mert ismeretei szerint azoknak a gazdáknak lett kiemelkedő nagyságú termésük, akik idejében nekifogtak permetezni. A Csíki-medencében olyan gazdák is voltak, akik 35-40 tonnát is termeltek egy hektáron, de olyanok is, akik csak 9-10-et.

Az ára továbbra is alacsony

Sajnos a burgonyát most is nehezen és alacsony áron tudják eladni a termelők, most átlagosan 40-50 banit fizetnek a felvásárlók a kiló krumpliért.

„Úgy néz ki, hogy jól tudunk termelni, de nem tudunk jól eladni" – mondja Török Jenő, megjegyezve, hogy pl. Moldvában a gazdák egyezsége szerint senki nem adja 50 bani alatt el a burgonyát, nálunkfelé pedig az történik, hogy az itteni gazdák sokszor „egymás alá verik az árakat". A fogyasztó az üzletben vagy a piacon 1 és 1,5 lej között tud megvenni egy kiló burgonyát – ki lehet számolni, hogy ki nyer rajta és mennyit.

„A kereskedő él a termelő hátán"

Ugyanezt erősíti meg a 37 éves Gedő Emil is, aki Székelymuzsnában mintegy 30 áron termel burgonyát.

A gazdálkodó szerint is jó, sőt rekordtermése volt idén, de ehhez rengeteg szakmai tanács és az évek alatt felgyűlt saját tapasztalata is kellett.

„Rég nem szedtem ennyi pityókát a földről" – jegyzi meg Gedő, de gyorsan hozzá is teszi, hogy „eladni a legnehezebb", mert ő kell megkeresse a vásárlót. A felvásárlók nem hajlandók 40 baninál többet fizetni a kiló burgonyáért, s „az embernek fáj a lelke", amikor az üzletben 1,5 lejért látja kitéve az árut, ami Emil szerint azt jelenti, hogy „a kereskedő él a termelő hátán".

Szerinte az lenne az ideális, hogyha a megtermett burgonya 30 százaléka megy vissza a földbe (ez az „ültetnivaló" kategória), 25 százalékából állateledel lesz (a disznók eszik meg), 45 százaléka pedig eladásra kerül (utóbbiból kerül ki a család saját szükségleteire is a burgonya).

Muszáj csinálni

A gyakorlat idén azt mutatja, hogy körülbelül ezek az arányok jönnek ki, de nagyon oda kellett figyelni mind a ragyára, mind a permetezésre, szóval „munkás dolog volt".

Emil évek óta gépekkel dolgozik a saját területén, mint mondja, sokkal jobban megérné anyagilag, ha a gépeivel másnak tudna dolgozni bérben, de a környéken nincsen annyi nagytermelő, hogy ezt tudja csinálni.

A felső kategóriás, nagy étkezési burgonyát kilónként 80 baniban tudja eladni ismerőseinek, vevőinek. Ugyanakkor azt vallja, hogy a mezőgazdaság olyan valami, amit ráfizetéssel is vállalni kell.